Magányosan üldögélt a stróman a belvárosi vendégház éttermében.
Szeszélyes április volt, hideg- és melegfrontok váltották egymást, a légnyomás majd’ szétfeszítette a hideg- és melegfrontokra érzékeny fejét, már reggel hatkor talpon volt. Kicsoszogott a konyhába, beleharapott egy lángolt kolbászba, leült a lugasba, megsimogatta a kutya buksiját, nézte a sihuhuhatárt. Úgy érezte, nem bír a fenekén maradni, hívta a sofőrt.
– Pista! Meguntam az életemet, felmegyek Budapestre! – mondta a stróman, és úgy is lett. Megborotválkozott, megfésülködött, felvette legszebb zakóját, és beült a mikrobuszba.
– Hová lesz, stróman úr? – kérdezte a sofőr.
– Meg se állj a Széchenyi Lánchídig, Pista, ott van az a vendégház, ott fogok én megkávézni!
Pista kitette a strómant a Négy Évszak vendégház előtt.
– Itt körözöl, míg nem szólok! – mondta, majd besétált, leült egy kényelmes fotelbe, és így szólt: – Lesz szíves!
– Parancsoljon, stróman uram, mit hozhatok? – kérdezte a pincér.
– Maga ismer engem?
– Hogyne ismerném! Nagy tisztelője vagyok! Láttam a tévébe, láttam, hogy milyen tehetséges stróman, jobb, mint az a régi volt, az a piás, az, amelyik csúnyán beszél, nem attól lesz valaki nagy ember, hogy csúnyán beszél, én is vidéki vagyok, tisztelem önt az miatt, amit elért, nagy dolgok ezek.
– Hát köszönöm szépen. Az ember igyekszik. Egy presszós kávé lesz, és egy libamájas rántotta! – mondta a stróman.
– Máris hozom.
– Aztán nem ám kacsamáj legyen, mert visszaküldöm!
– Ne vicceljen, stróman úr!
Jólesett a reggeli a strómannak, kezdett már kicsit jobb kedvre derülni, amikor egy fiatalember szólította meg.
– Jó napot kívánok, stróman úr! – köszönt udvariasan a fiatalember, egy államtitkár, egy derék fiatal földosztó.
– Szevasz, te kis fasz, te mit keresel itt?
– Semmi különös, virágföldet hoztam, csináljuk a fiúkkal a belső kertet, szép virágos kert lesz, bent voltam a vécébe, lemostam a kezemről a földet. Mondjuk a körmöm alól nem jött ki, de mindegy.
– Na! Üljél már le! Beszélgessünk már valamiről! Hogy vagy?
– Jól vagyok, remekül. Nagyon élvezem a munkám. Szeretem a munkám.
– Valami izgalmasabbról beszéljünk, valami hétköznapiról, amibe örömünket leljük, egyem a szívedet!
– Beszélgessünk a fociról!
– Ez az! Arról beszélgessünk, na, a fociról! Mi a véleményed neked a fociról?
– Hát mi úgy szoktuk csinálni, hogy már reggel 5-kor talpon vagyunk, beöltözünk, kimegyünk a disznóólba, a disznó olyankor már érzi, mert az megérzi, valami hatodik érzéke van neki, már akkor úgy visít, hogy a nap is felriad az égre, aztán iszunk egy pálinkát…
– Egyet?
– Látom, stróman úr, maga sem veti meg a focit!
– Nincs is jobb egy jó focizásnál. Aztán még mit tudsz nekem mesélni a fociról?
– Hát én ezt szeretem a fociban a legjobban, ezt a hajnali kelést, a jó levegőt, mert aztán utána van az a rész, amikor bent vagyunk a hivatalba, az a sok papírmunka meg pályáztatás, törvényalkotás, az irodai munka része nem az én világom, hogy őszinte legyek, de hát ez is fontos része a focinak.
– Na, akkor most megmondom, hogy én mit szeretek a fociban a legjobban! Érdekel?
– Persze, hogy érdekel.
– Kicsit olyan érzelgős lesz, de én nem szégyellem.
– Na, mondja csak!
– Azt az örömöt, amit az ember okoz. Amikor látja a végeredményt az ember, és arról gondol, hogy érdemes volt, hogy értelme volt, amikor mossa le a nap végén a vért, a májat, a sok belsőséget mossa lefelé az ember, és körülnéz, és látja azt a sok fáradt, elégedett arcot, a munkának a gyümölcsét, na, hogy mondjam!
– Értem, nem is kell folytatnia – mondta a földosztó, és a koszos körmére mutatott.
– Na! Úgy! Pont úgy, hát érted te ezt!
– Ugyanarról beszélünk.
– A foci szeretetéről.
– Igen. Na! Gyere, fizessünk, azt menjünk focizni. Lesz szíves!
A pincér hozta a számlát.
– Ó, a rohadt életbe! – kiáltott a stróman. – Hát nem otthon hagytam a tárcámat!
– Hagyja csak, majd én fizetek – mondta a földosztó.
– Dehogy fizetsz te! Tudod mit? Inkább adjál már kölcsön egy kis pénzt, majd megadom.
– De én nagyon szívesen fizetek.
– Ne szórakozz!
– Hát jó, mennyit adjak?
– Adjál négy-öt milliárdot, mert hazafelé még beugrok a Tescóba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!