A kukákban bomba van. A bőröndökben is. Ezt 19 éves korom óta tudom, ezzel 19 éves korom óta tisztában vagyok, mert abban az évben, 2000-ben pár hónapot Izraelben töltöttem, és azóta tudom, hogy a kukákban és bőröndökben bomba van. Sokan gondolják úgy, hogy ez hülyeség, hogy a kukákban szemét van, a bőröndökben pedig alsónemű, meleg kabát és napolaj, de ez tévedés. Minden kukában és minden bőröndben bomba van. Ha az ember könnyelműsködik, és azt meri feltételezni, hogy csak egyes kukákban és bőröndökben van bomba, akkor természetesen ráfázik, mert könnyelmű, vagyis hülye volt.
Emlékszem, hogy amikor ezzel a tudással hazatértem, a Nyugati pályaudvarnál, két megállóval a célállomásom előtt leugrottam a 6-os villamosról, mert megláttam egy gazdátlan hátizsákot az egyik szék alatt. A hátizsákokban is bomba van, ezt elfelejtettem megemlíteni.
A magyar emberek úgy néztek rám, mint valami idiótára, mert akkor még nem tudták, hogy a bőröndökben és hátizsákokban bomba van. Sokan ma sem tudják. Azt gondolják, hogy nem szabad félni, hogy nem szabad félelmet mutatni, hogy élni kell tovább, mintha mi sem történt volna, abban az illúzióban, hogy a kukákban szemét van, a bőröndökben pedig alsónemű és napolaj. Bárki találta is ki azt a hülyeséget, hogy nem szabad félni, az vagy egy palotában lakik, vagy Mocsolyástelepen, a falu szélén, ahol nincsenek kukák és bőröndök, csak tehenek meg kecskék, amikben, ebben nincs köztünk vita, nem bomba, hanem tej van.
Nézem a televízióban a híradásokat, és nagyon elégedett vagyok. Valahányszor felrobbantja magát valaki, behívnak egy szakértőt, aki elmagyarázza, hogy azt a bombát, amivel az illető felrobbantotta magát és a közvetlen környezetét, hogyan kell elkészíteni. Azt szokták mondani, ezt a bombát bárki elkészítheti, akárki, nem nagy ördöngösség, de ha mégsem értene hozzá, az interneten így és így kell utánanézni. Ezt a bombát bárki elkészítheti otthon, mondják. Az emberek kíváncsiak, szeretnék tudni, hogy miféle bomba robbant, és azt a bombát hogyan kell elkészíteni, a televízió pedig azért van, hogy a köz szolgálatát ellássa.
Mari néni nem szeretne úgy lefeküdni, hogy ne tudja, milyen idő lesz holnap, változott-e a sertés áfája, hogyan kell kirabolni egy bankautomatát, és elkészíteni azt a bombát, amitől nem félünk. A francokat nem félünk.
Én velem született tömegiszonyom miatt rossz célpont vagyok ugyan, mert a tömeget kerülöm, metróra, buszra, villamosra csak a legritkább esetben szállok, koncerten utoljára előző életemben voltam, de egyes rokonaim, szeretteim, ahogy mondják, szívesen vegyülnek embertársaik közé, ahol kukák, bőröndök és bombák vannak, én pedig igenis féltem őket. Ha nem félteném őket, akkor valami nem stimmelne velem, bolond, őrült, gyengeelméjű, barom lennék. Ha nem félnék, akkor talán fognék egy furgont, lemennék Mocsolyástelepre, összeszedném a szart a tehenek és kecskék alól, és kotyvasztanék belőle valami ízletes kis bombát, aminek elkészítését a televízióba behívott szakértőtől tanultam, aztán a továbbhajtanék, és meg sem állnék valami kellemesen sűrű tömegig, ahol pár tucat ifjú szocialista vagy fidelitaszos felrobbantásával múlatnám el az időt, hogy felhívjam magamra a világ figyelmét, mint az a norvég fiatalember, aki nem félt, és nem szeretett senkit, és még most sem fél, most sem szeret senkit, mert egy elmeháborodott. Itt jegyezném meg, hogy egy KDNP-s összejövetel fölrobbantásához még bőrönd se kell, nemhogy trágya. Elég egy ridikül. Vagy egy övtáska.
A ridikülökben és az övtáskákban is bomba van, ezt elfelejtettem említeni. 2000 óta tudom, hogy a kukákban és a bőröndökben és a hátizsákokban és a retikülökben és az övtáskákban bomba van.
Azóta egyetlen kuka vagy bőrönd sem robbant fel mellettem, de ez csupán a véletlen műve. Félni nem bűn. Elég sok mindentől fél az ember (nincs hely arra, hogy mindezt felsoroljam), másról sem szól az emberi élet, mint a félelemről, az tartja össze az ember lelkét, a félelem és a szeretet, szóval igazán nem nagy kérés, hogy pár bombának (illetve az elővigyázatosságnak) még helyet szorítson ezek között a félelmek között. A Nap keleten kel, nyugaton nyugszik, a tehénben tej, a tévében sok-sok érdekes recept, a világban megannyi trágya, a kukákban pedig bomba van. Izraelben ezekbe a kukákba minden járókelő bele-bele néz. Mert fél. Nem magát félti, hiszen akkor nem menne a kuka közelébe.
Ellenőrzi a kukát, mert a többieket félti, a szeretteit félti, ellenőrzi a kukát, ahogy a gyerek cipőfűzőjét vagy felszerelését ellenőrzi, mielőtt iskolába megy a busszal, amin, ezt elfelejtettem említeni, szintén bomba van.
Kedves európaiak, isten hozott titeket az új otthonotokban, az új hétköznapokban, nézzetek a lábatok elé, sapka, sál.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
