Egy borostás férfi lépett be a Nyugati téri 62-es számú posta 2. emeleti ügyfélszolgálatának nyikorgó ajtaján. Sorszámot nem húzott, az ablakhoz ment, megtámaszkodott a párkányon, cipőjét levette, és lefeküdt a radiátor elé a földre.
– Maga mit csinál itt? – kérdezte a postai alkalmazott.
– Az érsebészetre jöttem, hölgyem – mondta a férfi.
– Uram, ez itt egy posta! – felelte a hölgy.
– Valóban?
– Igen.
– Figyelmeztetem, hogy tisztában vagyok a jogaimmal. Az ügyeleti ágyszám hiányára történő hivatkozással kerültem elutasításra már az előző helyen is.
– Uram, megkérem, hogy azonnal álljon fel, különben szólnom kell a biztonságiaknak – mondta a postai alkalmazott, és elővette a mobiltelefonját.
Egy asszony, egyik kezében a sorszámát, másikban a gyermeke kezét szorongatva felugrott a székről, ahol már több mint negyven perce várakozott csendesen.
– Mégis hova akarja küldeni, nővérke?
– Hölgyem, ez itt egy posta!
– Pontosan tudja, hogy a sürgősségi betegellátó osztályokról beteget vizsgálat, sürgősségi ellátás és dokumentáció nélkül halasztható ellátásra, fekvőbeteg- gyógyintézetbe küldeni nem lehet.
– De itt nem maradhat!
– Márpedig én itt maradok! – mondta a férfi, és átfordult a másik oldalára. – Kizárólag a definitív ellátásomat követően vagyok továbbküldhető egy másik intézménybe.
– Nővérke – lépett oda egy férfi –, nővérke, én nem igényelek traumatológiai beavatkozást, de alkoholos állapotom miatt, súlyos intoxikáltságom okán azonnal szeretnék a detoxikálást végző SBO-ra menni.
– Mutassa a sorszámát!
– Parancsoljon.
– Maga ajánlott küldeményért jött, ne szórakozzon velem!
– Hogy beszél a beteggel? Nem látja, hogy megsérült?– üvöltött a nővérkére egy idős asszony, miközben egyre többen gyűltek a fekvő férfi köré.
– Amennyiben a részegség és a sérülés, mint az úr esetében is látható, együttesen fordul elő, de a sérülés a vezető tünet, a kijelölt osztályra, vagyis ide, a baleseti sebészetre kell szállítani a részeg sérültet.
– Úgy van! – mondta a részeg férfi.
– De hát ez egy posta!
– Nézzen már körül! Térjen észhez!
– Körülnéztem. Higgye el, volt időm körülnézni, itt dolgozom napi 8 órában, és ez egy posta.
– Maga egy pszichiátriai eset. Visszatérve a betegre: a magatartása nem agresszív, kontaktus teremthető vele, adekvát válaszokat ad, igaz?
– Adekvát, adekvátok, adekvátokat! – vágott közbe a részeg férfi.
– Rendelőintézeti sebészeti szakrendelésre, baleseti ambulanciára kell utalni, az pedig itt van.
– Hol a rohadt életben van a helyettesítést végző osztály? – rontott be az ajtón egy vérző fejű, féllábú férfi, és ő is lefeküdt a földre.
– Ne feküdjön le oda, kérem, ez egy posta!
– Magának nincs mérlegelési joga!
– Azt hallottam – suttogta a részeg férfi –, hogy nincs szükség addiktológiai felvételi előjegyzésre.
– Hagyjanak békén! – kiáltotta a postai alkalmazott, és megindult a kijárat felé, de ott többen útját állták.
– Ne haragudjon, ez itt a traumacentrum, ugye?
– Ez egy kibaszott posta!
– Akkor jó helyen járok. Az akut neuro-traumatológiai ellátáshoz hányas sorszámot kell húzni?
– Bánom is én, húzzon 4-est!
– Tessék mondani, merre van az alsó légúti idegentest-ügyelet? – kérdezte egy fiatalember.
A postai alkalmazott nem felelt. Kilépett a Nyugati téri 62-es számú posta 2. emeleti ügyfélszolgálatának nyikorgó ajtaján, de amint elindult lefelé a lépcsőn, érezte, hogy a szíve szaporábban kezd verni, kipirul, izzad, reszket, szédül és émelyeg. Egy arra járó férfi kapta fel a földről, és vitte vissza az ügyfélszolgálatra, ahol – mint közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsító pszichiátriai betegnek – sorszámot húzott számára a pszichiátriai osztályra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
