Ha az ember egy nagyvárosban él, mindegy, melyik nagyvárosban, a nagyvárosok ugyanolyanok, és ugyanolyanok benne a gazdagok és szegények, szóval, ha az ember egy nagyvárosban él, akkor elkerülhetetlen, hogy ismerjen kokainistát. Mindenki ismer kokainistát, még az is, aki esetleg azt gondolja, hogy nem ismer kokainistát, a kokainisták pontosan tudják és érzik, hogy kivel lehet és érdemes megosztani a kokainjukat, illetve azt a tényt, hogy ők kokainisták.
Ismertem egy embert, aki feltűnően hasonlított rám, akit egyszer Havannában kokainnal kínáltak meg és aztán egy tagbaszakadt koromfekete kubai bokszolóval bokszolt három órán át, és a kubai bokszoló azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy az én ismerősöm ilyen jól bokszol, pedig az én ismerősöm soha azelőtt nem bokszolt. Nem ő bokszolt tudniillik, hanem a kokain a vérében, ami az emberből a legrosszabbat hozza ki: az éhséget. Ez az éhség valami egészen furcsa őrület, aki kokainozik, az tudja, az éhség elhatalmasodik rajta, és nincs, ami megállítsa, mindent akar és mindenre képes és mindenből a legtöbbet és legerősebbet és legfinomabbat akarja, azonnal, ellentmondást nem tűrve, a kokain a legveszélyesebb erő, mert a hatalom erejének illúzióját juttatja az ember vérkeringésébe, akinek pedig hatalma van, az habzsol, felfal maga körül mindent. A kokainista, a pszichopatához hasonlóan, nem szeret, nem fél, saját magán kívül semmi sem érdekli, erkölcse, hite, érzelmei nincsenek, vitába bocsátkozni vele morális kérdésekben annyira érdemes, mint meggyőzni egy kobrát arról, hogy ne egye meg a pockot, amit kinézett magának. A kokain nem tűri a szegénységet és áldozatát nem engedi más környezetbe, csakis kokainos környezetbe, így aztán a kokainistának nem marad választása, kénytelen sofőrt fogadni, kénytelen kaszinókba, luxuséttermekbe, luxusklubokba, luxusszigetekre járni, kénytelen zülleni, dőzsölni, asszonyt elhagyni, prostituáltaknak ékszert, autót, később lakást vásárolni, és a végén kénytelen megőrülni, természetesen. Aki netán irigykedne a kokainistára, annak tudnia kell, hogy a látszattal ellentétben a kokainistánál nincsen nyomorultabb ember a világon, nincs az a nyomor, nincs az a bánat, elesettség, testi, lelki gyötrelem, ami mérhető lenne a kokainista őrületéhez, ahhoz a tudathasadáshoz, mely a kokainista elméjét idővel baltával darabolja szét apró darabokra, a szíve hevesen ver, izzad, felpuffadt fejében agresszívabbnál agresszívabb hangok vitatkoznak, hamarosan elkezd magában beszélni, de már nem tudja, hogy ki az, aki vitatkozik, és ki az, akivel vitatkozik, és egy napon arra ébred, hogy szeretné az egészet visszacsinálni, de erre már képtelen, az az ember, aki volt: halott. A korábban irigyelt kokainistából egy megvetett és lesajnált kokainista lesz, akinek a jelenléte kínos, kellemetlen, és azok, akik régebben nem ismerték, sóhajtozva hallgatják a történeteket a kokainista fénykoráról, amikor övé volt a világ. Az alkoholista egyetlen mentsvára az éjszaka, az alvás, amikor kiütve horkol és legalább nincs magánál, és a szervezete pihenhet egy keveset, de a kokainista nem tud aludni, szenvedése végtelennek tűnik, egy száguldó szerelvény, egy éjjel-nappaliban 24 órán át zúgó hűtőszekrény. Az éhség éhezésbe fordul. Az emberi kapcsolatokra alkalmatlan kokainista gyűlölni kezdi az embereket, akik nem értik meg őt, nem beszélik a nyelvet, amin hablatyol, nem látják, amit ő lát, nem érzik, amit ő érez, de mélységes mély magánya kibírhatatlan, mert túlságosan zajos, képtelen egyedül létezni, mert nincs egyedül, mert ott zúg az agyában a visszafordíthatatlan élet minden lelkiismeret-furdalása, és egy hajnalon, egy hideg, csendes, ködös hajnalon, amikor már mindenki alszik, a kokainista hiába telefonálgat, senki sem veszi fel a telefont, hiába kapkod valaki után, akinek elmondhatná, hogy teljesen tönkrement, hogy a lelke szénné égett, étvágya nincs, és pár napja vért okádik, elhatározza, hogy most már végigcsinálja, amit elkezdett, beledöglik az életbe. A temetésén senki sem sír, mert a halott már régesrégen halott. Csak egy testet temetnek. Mindenki dühös, de senki sem tudja pontosan, mire. Mindenki fel van háborodva. Mindenki megkönnyebbül.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
