Halkan duruzsolt a VI. sz. szennyvízátemelő és a balzsamos nyári délelőtt langyos csendjét egy szomorúfűz árnyékában magányosan rozsdásodó hangosbemondó hangja verte fel: the hungarian police wish you a wonderful holiday.
– Szarrá égtem. Szarrá égtem – mondta az asszony. – Ma már nem megyek napra.
– Milyen a víz? – kérdezte a menye. – Voltatok benn?
– Nagyon erős a nap – felelte a férfi. – Anya szarrá égett!
– Apa volt bent. Én nem megyek napra. Ma már nem. Szarrá égtem – ismételte meg az asszony. – Apa, milyen a víz?
– Nagyon erős a nap – felelte a férfi.
Csípőre tett kézzel, kis terpeszben állt ott Apa a hordóhasával, háttal a magyar tengernek és a strandot nézte. Őrizte a helyüket, őrizte a világot.
– Jól jöttetek, fiam?
– Jól – felelte a fiú, és munkához látott. Három gumimatracot fektetett ki a földre, aztán elővett egy elektromos pumpát.
– Mennyit bír? Hány matracot bír? – kérdezte Apa.
– Hármat biztosan! – felelte a fiú.
Apa nem mozdult. Nézett maga elé szigorúan és várta, hogy a fia felfújja a matracokat. A hangosbemondó már szlovákul beszélt, szlovákul is elmondta, amit angolul, németül, magyarul és lengyelül: ha iszik, ne vezessen, ha vezet, ne igyon, kellemes nyaralást kíván a magyar rendőrség.
A büfében szarrá égtek a finom balatoni halak, a hekk, a pisztráng, készült a sült chips, a lángos, a hasáb.
Anya ledőlt a fa árnyékában, a menye megnézte, hogy milyen a víz.
– Milyen a víz, Anita? – kérdezte Anya.
– Jó a víz – felelte Anita, majd kinyitott egy nyugágyat és leült.
– Kend be magad, nehogy szarrá égjél!
Anita bekente magát.
– Nagyon erős a nap – mondta Apa. Ugyanott állt csípőre tett kézzel, háttal a magyar tengernek és a strandot nézte. Aranykeresztjén, mely vörös mellszőrzetébe akadt, megcsillant a nap.
– Bírja, Ricsikém? – kérdezte a fiát.
– Bírja – felelte Ricsi, aki már az utolsó matrac felfújásánál tartott, amikor a part felől egy éles sikoly hallatszott hirtelen.
– Mi az? – kapta fel a fejét.
Apa nem nézett hátra.
– Úristen! – kiáltott Anya. – Szarrá égett a kacsa!
A vízen egy égő kacsa úszott, nem sokkal később a többi kacsa is lángra kapott, menekültek az emberek a vízből.
Apa nem nézett hátra.
– Úristen, ég a fű! – kiáltott Anita, és felugrott a nyugágyból.
Ekkor már felforrt a tó, a gumimatracok kidurrantak és elolvadtak, lángoló emberek rohangáltak és dőltek el és égtek porrá a parton, a fák lángra kaptak, a büfében felrobbant egy gázpalack, és a hangosbemondóból, mielőtt elolvadt volna, kellemes nyaralást kívánt a magyar rendőrség: príjemné prázdniny Vám praje maďarská polícia.
– Anita, menekülj! – kiáltotta Ricsi, mielőtt szarrá égett volna.
– Kend be magad, Ricsi! – mondta Anya, de már késő volt, Ricsi is szarrá égett.
Anita sírva menekült. Kijutott a strandról, rohant magas sarkújában a parkoló felé, ám a VI. sz. szennyvízátemelőnél megcsúszott a felforrt húgyon és fejjel az égő fűbe vágódott. Ricsi már nem láthatta, ahogy szarrá ég. Utoljára Anya kapott lángra.
– Szarrá égek! Szarrá égek, Apa! – kiáltotta az asszony.
Apa nem nézett hátra. Ugyanott állt, csípőre tett kézzel, háttal a magyar tengernek, és a szétégett strandot nézte.
– Nagyon erős a nap! – mondta. – Nagyon erős.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!