Gerlóczy Márton: Ki ássa meg a sírt?

Magyarországon rengeteg a szerencsés ember, Magyarország a szerencsés emberek országa, csak ki kell menni az utcára, és hovatovább, özönlenek körülöttünk a szerencsésebbnél szerencsésebb emberek, akiknek semmijük sincsen, így aztán nem is tudtak elveszteni semmit. Egyik éjjel megálltam a Vígszínház előtt, hogy elszívjak egy cigarettát egy barátommal, aki az éjszakai buszt várta, és amíg ott álltunk, abban a tíz percben nyolc szerencsés ember jött oda hozzánk éjjel 2-kor, hogy kérjen tőlünk valamit.

Ott álldogáltunk mi, magyarok a fagyos éjszakában, és együtt örültünk annak, hogy ilyen szerencsések lehetünk. De nem mindenki ilyen szerencsés. A napokban megkeresett egy asszony, mert valahol írtam pár sort a magyar ember tulajdonhoz és hatalomhoz és szerencséhez fűződő viszonyának reménytelenségéről, és ez az asszony találkozni akart velem és meg akart kérni, hogy beszéljek a tüntetésen, amit áprilisban szerveznek. Eligazított kicsit és felhívta a figyelmemet a quaestorkarosultak.hu weboldalra, ahol a károsultak, ezek a szerencsétlen emberek megosztják egymással történeteiket.

Nem egy kellemes kikapcsolódás, de lássuk csak!

Egy fiatal házaspár életébe májusban kislány érkezik. Úgy gondolták, hogy a 40 négyzetméteres kis társasházi lakásuk már nem lesz elég számukra, ezért meghirdették a lakást, ami el is kelt. Most egy családi ház építése kellős közepén állnak, pénz nélkül, de a gyermek attól még májusban megérkezik. A családfő addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért, takarékoskodott, tanult, három diplomája van, tisztességes állása és fizetése. Most elvesztették a lakás árát, minden örökségüket és megtakarításukat, közel 20 millió forintot.

Úgy gondolja, hogy még talpra tud állni, elkeseredettsége és szerencsétlensége a weblapon olvashatóak közül a legcsekélyebb mértékű. Az elmúlt napokban találkoztam olyan emberekkel, akiknek van megtakarított pénzük, és nem vesztették el azt, és sokuktól hallottam, hogy ezek az emberek elbukták a pénzüket, így fogalmaztak, hogy elbukták, mert buták voltak és figyelmetlenek, nem pedig úgy, hogy ellopták a pénzüket.

Ezeknek az embereknek az utcán sétáló és kéregető szerencsés emberekről is más a véleményük, mégpedig, hogy buták voltak és figyelmetlenek és kizárólag ők tehetnek arról, hogy ilyen szerencsések. Minderről természetesen más a véleménye annak a pedagógusnak, akinek 33 év munka után 92 200 forint volt a megtakarítása, de szerencsésnek éppen nem mondható módon örökölt hatmillió forintot. Amióta elvesztette a pénzét, nem alszik, nem tud enni. Arra gondol, hogy meg kell majd állnia a rokonai sírja előtt, és el kell mondja nekik, hogy földönfutó lett. Egy másik károsult tíz év munkájának megtakarításait és az örökségét vesztette el, és már bánja, hogy miért nem verte el a pénzt. Azt írja, hogy a tücsök és a hangya története nem igaz, ez egy hazug világ, csalódott az igazságban, Magyarországban és mindenben.

Szép kis nap lehetett az a március 9-e. Egy pedagógus ült, nézett maga elé, és nem értette, miért ő. Amikor elvált, megfogadta, hogy őt soha többé senki nem fogja átvágni. Akkor nem ment vagyoni perre, de mai napig becsapottnak érzi magát. Ült, nézett maga elé, és arra gondolt, hogy most, amikor már kezdett kicsit egyenesbe jönni,minden elúszott. Elfelejtett mosolyogni, és úgy érzi, mintha levágták volna a fél karját. „Nem eszünk, nem alszunk, az idegkimerültség szintjén vagyunk.” „Szellemként élek.” „Rémálommá vált az életünk.” „Folyton sírok, nem tudok rendesen aludni.” „Nem találom azóta a nyugalmam, mintha egy sötét alagútba néznék.” Az esetek többségében családok mentek tönkre. Szülők vesztették el gyermekeik pénzét, vagy a gyermekek vesztették el a szülők pénzét.

De volt egy asszony, egy 62 éves, rokkant, súlyosan mozgáskorlátozott asszony, akinek nincs senkije, nincs gyereke, nincs férje, társa, és már meghaltak a szülei is. Teljesen egyedül él, a rokkantsági ellátása 53 630 forint. Mindig tisztában volt azzal, hogy nem számíthat senkire, segítséget sehonnan nem várhat, ezért igyekezett spórolni, nem járt nyaralni, sem külföldre, sem belföldre, nem követte a divatot, pedig szerette volna, szinte mindent megvont magától, csak azért, hogy félre tudjon tenni egy kis pénzt. Ezt a pénzt vitte el a Quaestorhoz. A megtakarításából időről időre ki kellett vegyen egy kicsit, hogy a gyalázatos rokkantjáradékát kiegészítse, és így fedezni tudja roppant szerény életvitelét. Szülei utáni örökségét vesztette most el. Az agyvérzés kerülgette, amikor megtudta, hogy csődöt jelentett a Quaestor. Most kölcsön kellett kérnie. 53 630 Ft-ból nem tud megélni. Ha beteg lenne, orvosra sem futná, ha pedig meghalna, el sem tudnák temetni. Mert ugyan ki ásná meg a sírját, ha nincsen hozzátartozója?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!