László nagyon ingerült mostanában. Borzalmas látni, hogy mennyire ingerült. Olyan, mintha egy építkezés zajlana a fejében, ezt mondta valamelyik nap, amikor felriadt álmából. Mintha éjjel-nappal fúrnának-faragnának a fejében, mintha csúszásban lenne egy építkezés, felriadt, és azt kiabálta, gyerünk, gyerekek, át kell adni az épületet időben, az ijedtség majd összerántja ezt a kurva olimpiát. Felrobban a feje. Hát ezért történt ez a dolog is a folyosón, nem véletlen ez, kimerült szegény, nem lehet ezt a feszített tempót bírni éveken keresztül, egyszer el kell szakadjon valami valahol.
Szerintem elbizonytalanodott, hogy mi végre ez az egész. Ez a rengeteg munka, az emberi élet, a szolgálat a hazáért, és mit kap cserébe, mit lát? Tiszteletlenséget. Ezeknek semmi sem jó. Én nem tudom, mit kéne tenni, hogy ezeknek jó legyen. Azt sem tudom, hogy László mivel lenne elégedett.
Talán semmivel. Olyan, mint a népe. Semmi sem jó neki. Néhanapján, tavasszal, kint a diófa alatt Székelyföldön, amikor fúj a langyos szél, és odabent gőzölög a töltött káposzta, olyankor nyújtózkodik egy édeset, és mosolyog, és úgy érzi, érdemes volt, de ezek csak pillanatok, és gyorsan elmúlnak. Mindig csak mások ellenében volt boldog, mondhatni, nincs saját boldogsága, nincs hajlama, képessége rá, nincs olyan öröme, ami az övé lenne, csak az övé, és ez nagyon szomorú. Elillan az élet egy pillanat alatt, és azt hiszem, László észrevette, hogy már nincs sok hátra, hogy zakatol a szív egy életen át, megállás nélkül, de hát minek? Nem beszél ő erről, de hát látom rajta, ahogy a barátain is. A fiatalok mások, ők habzsolják az életet, fel akarnak kapaszkodni a trónra, ahol László is ül, de nem tudják, hogy nincs ott semmi, csak a magány, meg valami furcsa szégyenérzet, amit csak a legsikeresebb államférfiak ismernek. Egyikük sem vallaná be, de mindannyian tudják, hogy elrontották az életüket, hogy a nagy eszük ellenére éppen a lényeget nem látták, hogy nincs ennek az útnak a végén semmi, aminek örülni lehetne. László is tudja. Visszatekint az életére, és mit lát? Viták, konfliktusok, harc, csata, háború, a győzelem öröme és a kudarc. Mindannyian kudarcot vallunk, de a győztes kudarca sokkal fájdalmasabb, mint a vesztesé.
Nemrég néztük meg ezt az új Woody Allen-filmet Új-Zélandon, László imádja Woody Allent, meg már elegünk volt kicsit azokból a helyi magyarokból, olyan nyomulósak és unalmasak, nem bírtunk végignézni még egy néptáncegyüttest, és elmentünk moziba, és abban a filmben volt egy szöveg, amit azóta is mondogat László: úgy éld az életed, mintha minden napod az utolsó lenne, aztán egy napon igazad lesz. Angolul jobban hangzik egyébként, meg nincs benne szóismétlés. Szóval ez van. Amíg az ember fiatal, addig egy hullámvasúton ül jó és rossz hangulatai között száguldva, de ahogy öregszik, egyre nehezebben megy fel az emelkedőn, aztán egyszer csak megáll, és elkezd visszafelé gurulni, amíg lent nem reked a völgyben örökre. László most állt meg. Ez a legnehezebb szakasz, megérteni, hogy többé már nem megyünk fölfelé. És közben nézi az övéit, ezeket a fiatalokat, akikre nem lehet rászólni, mert nem hallgatnak a szép szóra, nézi, ahogy száguldanak fölfelé, és nem érdekli őket semmi, azt hiszik, legyőzhetetlenek, azt hiszik, van értelme ennek az egésznek. Ettől olyan ingerült szegény. És akkor jön egy ilyen kislány ott a folyosón, és azt kérdezi tőle, hogy a hatalom megváltoztatta-e a személyiségét. Egyáltalán, milyen hülye kérdés ez. Mi az, ami nem változtatja meg az ember személyiségét, hát egy bableves is megváltoztatja, amennyiben egyetértünk abban, hogy a személyiség különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze, hát persze, hogy megváltoztatja, de itt nem ez a kérdés, nem ezt a kérdést kéne feltenni, hanem ezt: van-e önnek személyisége egyáltalán, és ha van, nem lenne-e kedve mesélni róla, elmesélni, hogy a hatalom megnyomorít, tönkretesz, és nem megváltoztatja a személyiséget, hanem felszámolja, lerágja az emberről a húst, és úgy köpi ki, mint egy csirkeszárny csontját. Szegény, László. Annyira ingerült mostanában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
