Itt van ez a nagy felháborodás, hogy tudniillik a lopás, erről szólt ez az elmúlt huszonnégy év tulajdonképpen, és semmi másról, a lopás lehetőségeinek megismeréséről és felismeréséről, technikáinak elsajátításáról, intézményesítéséről.
Lopni tanult a csoportokba szerveződő magyar elit vagy annak nevezett társaság, lopni tanult huszonnégy éven át, és most, hogy e lopásokat a népe megunta, egymásra mutogat, hogy ez annyit, az meg amannyit lopott, pedig hát erre a mutogatásra semmi szükség. Jönnek most majd azok, akik eddig még nem loptak, és a nép újra és újra elhiszi majd, hogy ezek nem lopni jönnek, pusztán azért, mert azt mondják, hogy lopni bűn, és ez tarthatatlan, és pusztán azért, mert ők eddig még nem loptak, pedig hát azért jönnek, az isten szerelmére, hát semmi más céljuk és dolguk nincsen azzal, hogy jöjjenek, mint a lopás, meg akarnak kaparintani valamit, mert mindenkinek jár a lopás, mert a tolvajt kifosztani nem bűn, azt pedig, hogy mi a bűn, a tolvajok határozzák meg. Nézzünk már körbe, hölgyeim, uraim, lopás a lét, lopás a világ, lopás az élet, semmi más. Lop itt minden és mindenki a baktériumoktól az ózonlyukig, és legfőbbképpen lop az ember, hol szabadságot, hol tűzifát, hol milliárdot, hol gondolatot, hogy legyen miből adni, ahogyan a veréb lopja el a gilisztát, mert ugyan mi ez, ha nem közönséges lopás és gyilkosság, le a verebekkel, éljenek a giliszták. Azt, hogy lopni bűn, tolvajok találták ki, efelől semmi kétség, bűnözők és tolvajok egyetlen cél érdekében, a lopás érdekében. Amennyiben a lopás nem volna bűn, az ember nem tartana a lopás következményeitől, és kitörő lelkesedéssel gyakorolná azt, mást sem csinálna, csak lopna, ez nyilvánvaló, csak rá kell nézni a jog- és törvényalkotókra, ezekre a nyakkendős útonállókra, akiknek eszük ágában sincs félni olyan törvények be nem tartásának következményeitől, amelyeket ők alkottak, de ha nem áll módunkban vagy nincs gusztusunk rájuk nézni, nyugodtan kérdezzük meg bármelyik verebet, hogy miért nem tart a lopástól. Azt fogja felelni, hogy azért, mert szabad, mert nem is érti a kérdést, mi az a lopás, ő csak a szabadságot érti, a szabadság sem más tehát valójában, mint lopás. Bármihez kezd az ember és a veréb, annak lopás lesz a vége. „A hatályos magyar jog szerint lopást az követ el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa.” Röhög az ember vakbele, mert neki van, a verébnek viszont nincsen. Mit is állít ez a törvény? Az ember elkövet egy lopást, azért, hogy ellopjon valamit, és mindezt jogtalanul, vagyis a hatályos jogszabályoknak nem megfelelően teszi, miközben hát a hatályos jog sem más, mint a lopás minősítetlen esete, amikor egyes emberek azért és úgy alkotnak jogot, hogy idegen emberektől jogszerűen elvegyék a jogot. Benne van a jogászok megfogalmazásában: ha jogszerűen veszel el egy idegen dolgot, akkor az nem számít jogtalan eltulajdonításnak. Mi itt akkor a probléma, kérdezhetjük joggal, vagy hát, ahogy jólesik. Mi a gond ezzel az egész lopásüggyel, ha lopás az egész világ, és tolvaj ottan minden és mindenki? És hát újfent a verébhez tudunk csak fordulni ez ügyben tanácsért, hogy megkérdezzük, előfordult-e már vele, hogy hazafelé tartva a langyos hátszélben, a fészekben csivitelő gyermekek éhes csőrére gondolván két giliszta helyett négymilliárd-háromszázmilliót lopott volna ki a földből, illetve gondolkozott-e már azon, hogy a 14 cm átmérőjű fészkét egy nagyobb, száztíz tonnás tölgyfakoronára cserélje. Nos hát, nem, a veréb erre nem gondolt, mert a veréb – köztünk szólva – nem gondol erről az egészről semmit, ő szabad, vagyis ha a verébség vizsgálatának tapasztalatait vesszük alapul, akkor megállapítható, hogy a szabadság az az állapot, amikor az ember csak annyit lop, amennyire feltétlenül szüksége van, a boldogság pedig az ebből fakadó kellemes érzés, az elégedettség, a tiszta lelkiismeret. Így képzelem én ezt annak biztos tudatában, hogy a legnagyobb lopás a mások szabadságának eltulajdonítása, amikor a jogászok, a tolvajok tolvajai a gondolataink és tetteink és magánéletünk pénztárcájában kezdenek el matatni, hogy megfélemlítsenek, hogy elvegyék a kedvünket a lopástól, hogy ők lophassák el azt, amit máskülönben együtt lopnánk el. Valahogy így működnek a nyugati demokráciák, hagyják egymást lopni az emberek, becsületesen elosztják egymást közt a lopnivalót, és tiszteletben tartják egymás lopáshoz való jogát, de itt, ebben a nyomorult Kelet-Európában, ahol minél nagyobb simlis vagy, annál nagyobb tiszteletnek örvendhetsz, ahol minél többet veszel el valakitől, annál jobban felnéz majd rád, itt még lopni sem tudnak tisztességesen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
