Kicsit elegem lett a napi politikából, a közéletből, a válságból, az EU-ból, a benzinből, a lejárt jódból, és mindenkiből, aki bajszos és elnök, ezért úgy döntöttem, hogy elutazom. Messzire. Messzire a hírektől, feszültségtől, elmebajtól, kilátástalanságtól, fejbe repülő baltáktól és levágott végtagoktól.
A turul nemzetség turul nyelven beszél, ami gyakorlatilag megegyezik azzal a nyelvvel, amit a Földön magyarként ismerünk. Mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoznak, és zöld bocskaiban járnak. A turulok nemzetsége mellett szent békében és egyetértésben él Nimród nemzetsége, a Báthoryak nemzetsége és a Rákócziak nemzetsége. Nimród nemzetsége betelepült nemzetség, korábban a Marson élt, és leginkább mérnökeiről híres. Ők fekete bocskait viselnek, míg a Rákócziak a Napról érkeztek egy robbanást követően, érzékenyek a művészetekre és bordó bocskaiban járnak. A Szíriusz naprendszer vezetői posztját a Báthory család tagjai töltik be, jelenleg Nikoletta édesapja, XXVII. Báthory András király.
Szóval mentem volna szívesen, csak abban a hónapban éppen nem értem rá, aztán meg valahogy elfelejtődött a dolog. Kérdeztem Nikolettát, hogyan jutok oda, mennyi a jegy, és hol tudnék megszállni, mert hát nem vet fel a pénz, és ezt finoman jeleztem is neki. Nikoletta biztosított afelől, hogy amennyiben szándékaim komolyak, és tényleg szívesen meglátogatnám, úgy küld értem egy űrhajót, egy kristálymeghajtású, henger alakú űrhajót, amivel hat óra alatt oda is érek, és egy fillért sem kell költenem rá. Ahogyan a szállásra sem, édesapja boldogan a rendelkezésemre bocsát egy gömbházat, mert ő is olvasta az interjút a Heves Megyei Hírlapban, és ő is nagyon szimpatikusnak talált, azt az egyet leszámítva, hogy ritka az arcszőrzetem, és nemhogy bordó, de semmilyen bocskaival nem rendelkezem. De üsse kő, írta Nikoletta, kapok majd egy bocskait, a szakállról pedig nem beszélünk.
Hat óra, ez igen, gondoltam magamban és rögvest utánanéztem a Föld–Szíriusz távolságnak, amely 8,6 fényév, tehát, ha egy fényév 9,46 billió kilométer, akkor az én egyáltalán nem megbízható számításaim szerint az 82,56 billió kilométer. Ez azt jelenti, hogy a kristálymeghajtású űrhajó ezermilliárd valahány-százmillió kilométeres sebességgel száguld a Szíriusz felé. Ekkor kicsit elbizonytalanodtam, nem szeretek én ennyire sietni. Írtam Nikolettának, hogy talán mégis van valami dolgom, de akkor meg már késő volt, válaszul kaptam, hogy az űrhajó ott vár engem a Lehel utcában, a Nyírő Gyula Kórház kertjében, ne csináljam már, nemrég hozatott egy kosár friss gyümölcsöt a legjobb turul zöldségestől, induljak el, győzzem le a félelmeimet, meglátom, jól fogom magam érezni.
Így hát erőt vettem magamon, és elvillamosoztam a Nyírőbe, felszálltam a kristályűrhajóra, és bő hat órával később már ott ittam a gyümölcsturmixot a gömbházam teraszán Nikolettával. És ahogy ültünk abban a csendben, és a felkelő Szíriusz B fényében felénk lovagló Rákóczi Györgyöt, az aranykor szakrális királyát néztük, hirtelen olyan nyugalom és béke szállt rám, amit már nagyon rég nem éreztem. Mondtam is Nikolettának, hogy nekem elegem van ebből a világból, én nem bírom már idegekkel, egész egyszerűen unom az egészet. Unom, hogy állandóan olyasmikkel kell foglalkoznom, amik a legkevésbé sem érdekelnek, nem akarok tudni róla, nem akarok beszélni róla, nyugton és békében szeretném csinálni végre a dolgomat, és nem érdekel ez a rengeteg elmeháborodott körülöttem. És akkor Nikoletta azt mondta, hogy csitt, majd az ajkamra szorította a mutatóujját, és megcsókolt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!