Gordiusz

Pedig mindig van egyszerű megoldás, csak meg kell találni. Az új magyar kabinet azzal az ambícióval látott munkához, hogy nem tölti az idejét a reá hagyományozott gubancok bogozgatásával, hanem határozott mozdulatokkal átvágja a gordiuszi csomókat. És egy csomót közülük már át is vágott. Ötven napra sem volt szüksége ahhoz például, hogy megoldja az emberiség egyik több ezer éves problémáját. A jó és a rossz dilemmájára gondolok konkrétan. Ebben a témakörben sok elmésséget hordtak össze ötezer év alatt a gondolkodók. Tény viszont, a rengeteg tanács ellenére az emberek többsége ma is tétován, konkrét fogódzók nélkül bolyong a jó és a rossz határán, miközben állandó lelkiismeret-furdalás gyötri cselekedeteinek erkölcsi megítélést illetően. Ennek most hál’ istennek vége. A kormány ugyanis egyetlen határozott mozdulattal kétmillió forintnál meghúzta az etikus és etikátlan határát. Mostantól számítva egy állami alkalmazott végkielégítése kétmillió forintig erkölcsös, afölött viszont már erkölcstelen. Világos, félreérthetetlen útmutatás ez az átmenet két zavaros évtizede után. A végkielégítések terén – nem csak az utóbbi időben – tényleg elszabadult a pokol. Tenni kellett valamit, és a kormány nem sokat teketóriázott, átvágta a gordiuszi csomót. Az erkölcsplafon azért zseniális, mert konkrét fogódzót ad az emberek kezébe az etika bonyolult kérdéseiben, ráadásul kellően rugalmas, szükség esetén követni tudja az idők változását. Az emberi tisztesség felső határa ugyanis nincs kőbe vésve, alkalomadtán lehet rajta változtatni. A legegyszerűbb lenne az inflációhoz kötni. De az se volna ördögtől való, ha a közmorál a forint/euró árfolyamváltozásait követné. Ez annyival lenne strapásabb, hogy legalább napi rendszerességgel ki kellene hirdetni az erkölcs állapotát: a magyar közmorál ideges piaci körülmények között is jól tartotta magát az idegen erkölcsű karvalytőke támadásaival szemben, és az egész kereskedés során az intervenciós sávon belül ingadozott. Vagy: a nem túl szerencsés kormányzati nyilatkozatok következtében bezuhant a közerkölcs, ezért az MNB nagy mennyiségű kenőpénzt dobott a piacra, hogy megelőzze Szodomát és Gomorát. Az új morálmérce finom distinkciókat is tartalmaz. Különbséget tesz például a magán- és a közerkölcsök között. A kétmilliós határ ugyanis csak a közszférára vonatkozik, a magánszférára nem. Ezzel az állam egy csapásra szétválasztotta a magánbűnöket a közerkölcsöktől, ami eddig senkinek sem sikerült. És a szankciók rugalmassága is megér egy misét: nem tiltja meg az erkölcstelen jövedelmek zsebre tételét sem, ha adóznak utánuk. Tehát az erkölcstelenség pénzzel megváltható. Ha fizetsz, tisztára mosod a lelkiismereted. (Szegény Luther Márton persze forog a sírjában, de ez legyen az ő gondja.) Miután lelkileg rendbe tette az országot, a kormány a gazdasági problémák megoldása felé fordította a figyelmét. A gordiuszi csomó átvágására az IMF és EU közös látogatása nyújtott kiváló alkalmat. A korábbi kormányok már hetekkel a delegációk érkezése előtt ezerrel görcsöltek, tonnaszámra gyártották a kimutatásokat, a miniszterek éjszakákba nyúlóan szeletelgették az igazságot, és vitatkoztak azon, hogy melyik szeletet bontsák ki, és melyiket ne. No, erről most szó se volt. A delegációt rövid úton kipenderítették, bár egyáltalán nem igazak azok a híresztelések, hogy tettlegességre is sor került volna. És nem igaz, hogy Orbán rájuk vágta az ajtót, hanem a huzat volt az. Az új kormányoknak ugyanis eleinte nagyon jó a huzatuk. A delegáció azzal idegesítette halálra a hazai illetékeseket, hogy mindenféle konkrét terveket és elképzeléseket firtattak az államháztartási hiány csökkentésével kapcsolatban. Ezek egyébként ki is voltak részletesen dolgozva egy söralátét hátulján. De az államháztartási ügyekben járatlan takarító személyzet az alátétet kidobta. Azóta is keresik, de beletelik pár hónapba, mire meglesz. Ezen csak az csodálkozik, aki nem tudja, hogy naponta mennyi alátétet termel a Tisztelt Ház.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!