A kifőzdében nem volt üres asztal. Egy kopaszodó férfit választottam, megkérdeztem, szabad-e, és jó étvágyat kívántam. A férfi megörült nekem, megszólított, könnyben úszó halszemeiből elillant a fáradtság, megigazította kissé kopott, fekete bőrmellényét, és azt mondta, leveses vagyok. Orjaleves után, ha jól tálalják az orját, nem is hozatok semmit, tette hozzá. A jól tálalt orja húsos, úszik a gőzben és tormaágyon ül, fenséges, mondta. Körbenéztem a megyei pártházból okmányirodává lett épület kopott éttermében, a szürkére öregedett lambéria a dupla szárnyas lengőajtónál levált a falról, ügyetlen diákok és visszeres lábú pincérek hozták ki a „kijárat” oldalon a menüt. Bólintottam, hogy igen, a jól tálalt orjaleves, az valami, sőt a leves általában jó találmány, aztán ösztönösen belepillantottam a tányérjába. Félig meghagyta a levest.
A taxisom már a körforgalomnál van, mondta. Aztán nehogy valamit félreértsek, netán modortalannak véljem, hozzátette, tanárember vagyok. Matematika. Oldalról gondosan kopasz feje búbjára lapogatta hosszúra hagyott szöghaját. Egy sörre, egy mákos gubára, egy kávéra és egy kólára várt. A kóláról minden pincérnek elmondta, legyen olyan kedves megnyitni, aztán visszazárni rá a kupakot, betétdíjastul tessék számolni, hideg legyen, kisüveges, a kóla a taxisának lesz, aki Gyuláról jön, már a leves előtt megrendelte.
A levest tanulók szolgálták fel, a tanulók csak ételt hoztak, és semmit nem értettek, nem érdekelte őket a betétdíj, és úgy láttam, nem értékelik kellőképpen a nagyvilági, pazar gesztust sem. Hogy a csabai étteremben ebédelő vendég Gyuláról hívatott taxit. Réveteg arccal, pattanásosan meredtek rá, nem feleltek semmit. Kénytelen voltam menteni a menthetőt, és rákérdezni, jól értettem-e: Gyuláról rendelt taxit? A tanárember felvidult, mégiscsak van bennem élet, a leveses témát olyan fukarul rövidre zártam. A „taxisáról” szívesen beszélt. Régóta ismeri, mindig jön érte, akárhova, mondta lelkesen, közben felszolgálták a mákos gubát, szemfogai feketén villantak meg, amikor azt mondta, a taxi különben azért jó, mert csak negyed óra Gyula. Mosolygott.
Ritkán, egészen ritkán a kurtizánságban is lehet öröm, gondoltam. Talán jó lehet látni a törzsvendég örömét. Keserű szolidaritás volt bennem, hogy ugratom a kérdéseimmel. De magára sem akartam hagyni. Sznob nem lehet az ember egyedül. A gavallérsághoz társaság kell. Tanú. Egy Gyuláról rendelt taxihoz elképedt hallgató kell, és én végre valamire fogékonynak mutatkoztam. Mit számol egy úriember azzal, mennyibe kerül a fuvar? Hiszen csak negyed óra! Busszal, mondtam, úgy is csak húsz perc. Ugyan, dőlt hátra, ne kicsinyeskedjek.
Majd meglátom, milyen csoda lesz, ahogy ő kitelepszik. Neki az előtérben szolgálják föl a kávét, kényelmes fotelban fogyasztja el, és közben elszív egy finom cigarettát. Taxisa addig jóízűen megissza a kólát, betétes, ő nem fukarkodik, vissza sem kell hozni, a Merciben van üvegtartó, elfér. Kinéztem a folyosón guggoló szakadt fotelokra, a bútorok az épületben működő okmányirodához tartoznak, végletekig elgyötört vállalkozók ültek ott, és reménykedő tekintetű roma fiatalasszonyok, karonülő gyerekkel, hosszú és színes szoknyában.
Egy szomorú tekintetű férfi lépett be az étterembe, zavartan keresett valakit, megéreztem, hogy ő lehet a tanár taxisa. A sofőr zavartan magyarázott, türelmetlennek láttam, a kóla sem lelkesítette. Rákérdezett, betétes-e. Látod, lelkendezett a tanár úr, ő az én taxisom. Olyan intelligens, hogy zavarban volt, bemutatkozzon-e neked, mondta. Azért nem mutattam be, mert vezetéknévről nem ismerjük egymást. Bólintottam.
A taxis kiment a kólával és leült az információs pult elé, a sorszámosztó automatával szemben. Keserű a mák, mondta a tanárember. Hirtelen fölállt és kezet nyújtott. Ahogy kiment, utánanéztem. Kivitték neki a kávét. A férfi elégedetten füstölt, mosolygott. Most hirtelen megértettem. És irigyeltem. Ehhez az őrülethez hozzá kell őrülni. Ha nem lehet kibírni, álmodni kell. A taxis előtt üres volt a kólásüveg.
Grecsó Krisztián
Szerzőnk az Élet és Irodalom hetilap munkatársa
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
