Minden sebre kell orvosság, kötszer. A lélek és a szellem sebeire is. Minden sértettség, féltékenység és harag gondozást igényel, a vélt vagy valós igazságtalanság vélt vagy valós igazságot. Különben elgennyesedik az a seb, felszakad, kifakad.
Ezt ismerte fel nagyjából nyolc évvel ezelőtt az akkor még európai normákkal viaskodó, magát konzervatívként meghatározó, magyar politikus. Egy elbukott választás után. Ott volt még benne az átlagember emléke, ott lakott a szívében a mesebeli felcsúti fiú, a komisz legény, és mint egy szívós fába, bele volt már oltva a sokat látott, sérthetetlen budai nagypolgár, akit már sokszor felültettek, és aki már sokszor felültetett másokat. A fesztáv, amin mérte magát a végtelen volt, a magyar végesség végtelensége: a falu végétől a hegy tetejéig. Nagyjából ennyit járhat be egy honpolgár errefelé, és ő bejárta, mindent látott, és ebben a mindenben, bárhová is nézett, csak fájdalom, harag és sértettség volt.
Sebek a múltból és a jelenből, sebek a féltett jövő miatt. És ezekről az elhanyagolt, elmérgesedett bántalmakról még azt sem mondta ki senki – akkor még bő másfél évtizede –, hogy miért vannak, ki okozta őket. Ki a hibás.
És jött a doktor. Nem csillapította a fájdalmat, nem múlt el a féltékenység, a harag, de végre meglett a bajok eredője. A magyar nép orvosa, papja rámutatott a hibásokra, megbüntette őket, végre kimondta, hogy a régóta dédelgetett gyűlöleteink jogosak.
„Elég”, ez a szó elég volt ahhoz, hogy övé legyen a királyság. Elég a hajléktalanokból, akik bemocskolják az életünket, az ülést a trolin, a kapualjat, elég a húgyszagból és a nyomorból, elég a naplopó segélyezettekből, akik elviszik az adót, a jövőt, az életet, a tb-t, elég a cigányokból, a melegekből, a dacos Nyugatból, a mindent uraló, pöffeszkedő zsidókból. Elég mindenkiből, aki nem mi vagyunk, tengődő többség, középosztály, vagy nem is tudni, micsoda.
Végre valaki ápolta az emberek szívében a haragot. Most már legalább meg kell dolgozni azért a kis pénzért, végre büntetés jár, ha lóg a gyerek, és jött a többi „végre” sorban, épült a rend. És ez a másik varázsszó, a fegyelem. Ezek a szavak valójában a büntetés és a kirekesztés szinonimái, aki rendet és fegyelmet akar, valójában azt akarja, regulázzák meg azokat, akik irritálják.
A félelmeket, gyötrő kétségeket persze valós feszültségek szítják, évtizedes elmaradásaink, megoldhatatlannak tűnő gondjaink vannak. Valóban nem tudunk együtt élni, nem ismerjük, nem értjük, nem tudjuk elviselni egymást, nincsen a normáink között átjárás, és a régi fájdalmakra, veszteségekre sem került még soha orvosság. A nép doktora arra jött rá, hogy nem kell a gondot magát orvosolni, elég a „tüneti kezelés”. Ha büntetjük a hajléktalanságot, azt mondjuk, büdösnek, gusztustalannak lenni bűn, az már elég. Mert a gyűlölet, amit a polgár érez, megkapta a magáét. Kezelni a problémát sokkal nehezebb, kétségbeejtőbb, ráadásul közel sem ennyire kifizetődő.
Magyarország első embere megadja a polgárainak, amire vágynak: kimondja, hogy jogosan van elegük. Szítja a haragot, amit éreznek, és megmutatja a bűnösöket. Egyetlen gyönge pontja van, ahol ezt az unió járma miatt nem tudja, vagy nem meri eléggé megtenni, ott pótolja a hiányt, és megnevezi a felelősöket a gyöngyösi kismester.
Hogy ennyi fájdalom és harag van ebben a hazában, az persze nem lehet egyetlen ember bűne. Hogy ezzel évtizedekig senki sem foglalkozott, nem Orbán Viktor hibája. Hogy ez ennyire elmérgesedett, azt sem lehet az ő számlájára írni. Hogy a magyar ember inkább él azzal a nyakán, aki bünteti azt, akire haragszik, mint azzal, aki – ígérete szerint legalábbis – törődi őt, azt nem lehet csak a populizmus emlegetésével elintézni. A miniszterelnök ismeri népét, érti a fájdalmát, hallja beszélni a haragot. Mint egy kevésszavú, gátlástalan javasasszony, akinek semmi sem drága, semmi sem szent.
Cserébe viszont érti és ismeri az összes bűnös vágyat, ösztönt, ami a közösséget alakítja. Nem a közösség rosszabbik énje ő, hanem a tudatalattija. Nem rontja a levegőt, hanem a meglévő feszültségeket, kitermelődött mérget keni át máshova. Magányos ember, de ez a szívet, az alantas vágyakat, a haragot értő zsenik sorsa.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
