Gyerekcsínyek mérlegen

Két ember van a világon, aki a legkínosabb dolgokat tudja (elárulni) rólunk: a gyerekünk és a szülőnk. Logikus, hogy a Vigyázat, gyerekkel vagyok! sikere után bedobták a fordított verziót, mikor civil, néhány esetben szintén híres szüleik pirítják a sztárvendégeket.

Végig kedélyes anekdotázás megy, amiből jönnek valóban szórakoztató sztorik, és legalább ennyi erőltetett vihogás. Senki sem küzd a győzelemért, pár kolerikus személyiségen kívül ugyan kit hajtana, hogy gyagyás memóriajátékkal összeügyetlenkedjen egy tetszőleges alapítványnak pár ezer forintot, mikor ennyit bármikor zsebből is odaadhat. Sokkal többet ér a mű¬ sor marketingértéke, az egyórás énreklám, ami alatt Ördög Nóra műsorvezetőtől a pályatársakon át a saját szüleikig mindenki a sztárjátékosokat fényezi. Gyerekkori képeket-videókat mutatnak róluk a Cuki vagy ciki? rovatban – a kérdés költői, Konrad Lorenz óta tudjuk, a testhez képest nagy fej, hatalmas, kerek szemek és pufók arcocskák miatt szinte automatikusan cukinak látjuk a gyerekeket és a kisállatokat.

Ha mégiscsak sikerül valakiről egy icipicit zavarba ejtő sztorit elő¬ ásni – mert mindenkinek van olyan gyerekkori „csínytevése,” amit ma nem írna ki a pólójára –, arra a bulvársajtó is ráharap. „Kiderült Nagy Adriról, hogy az út szélén pisilt” – minő szemérmetlenség! „R. Kárpáti Péter egy idegentől tudta meg, hogy a lánya már nem szűz” – te Szent Inkvizíció!

Nincs min csodálkozni, ha az országban sokan egy adott helyzetben nem szabálykövető kisgyerek halálát kívánnák egy ártatlan, ráadásul vemhes szurikáta kimúlása helyett. Legalább egy ilyen kvízműsor emlékeztetheti a nézőket arra, hogy ők is voltak gyerekek, mielőtt eldobnák az első követ.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!