A múlt év végén az ELTE Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja megbízásából a Marketing Centrum megkérte egy véletlenszerűen kiválasztott, országos reprezentatív minta tagjait arról, hogy súlyosság szerint 1-től 5-ig értékeljék Magyarország kudarcait. Az eredmények azt mutatták, hogy ha hajszállal is, de az első világháborús vereség és a trianoni béke lett a listavezető.
(lásd 1. táblázat)
A kudarcoknál erősebb kifejezés a tragédia, melyet a köztudat az elháríthatatlan, nagy anyagi és erkölcsi veszteséggel járó történelmi események jelölésére alkalmaz. A válaszolók többsége a trianoni békét tartotta leginkább tragédiának (66%), az összes többi esemény kapcsán csak a kisebbség helyezi az adott eseményt a tragédia kontextusába. (2. táblázat)
A trianoni békeszerződés nemzeti tragédiaként történő nagy arányú említése nem hozható összefüggésbe a közvetlen érintettséggel, hiszen a KSH honlapján látható korfa szerint 2010-ben csak 589 000 hetvenhét évnél idősebb ember élt Magyarországon. Ők azok, akik egyáltalán megélhették a trianoni békeszerződést. Rossz nyomon jár azonban az, aki azt hiszi, hogy a trianoni békeszerződés a befejezett nemzeti múlt része. Ennek éppen ellenkezőjét bizonyítja az a tény, hogy az 1920-ban aláírt békeszerződést 2010-ben az országos reprezentatív minta kétharmada nemzeti tragédiaként tartja számon.
A trianoni béke emlékezetének elevensége nem mai jelenség. Mióta ez a béke életbe lépett, a magyar társadalom nem volt képes belenyugodni a béke által okozott veszteségekbe. A revízió vágya vitte be az országot a Német Birodalom halálos ölelésébe, a magyarok számára vereséget hozó második világháborúba, melyet a trianoni békét lényegében megismétlő párizsi béke kényszerű aláírása követett 1947-ben. A szovjet megszállás évtizedei alatt, mint hamu alatt a parázs ott izzott a béke által okozott igazságtalanság élménye. Egy 1983-as, az értelmiségiek körében végzett kutatás szerint a béke által létrehozott új rendet csak a megkérdezettek 1%-a helyeselte, a többiek helyes, de hibásan megvalósított döntésnek tartották, míg a többség (64%) helytelen döntésnek tartotta. Hat évvel később már a megkérdezettek 84%-a állította azt, hogy helytelen volt Magyarország területének megkisebbítése.
Az 1989/90-ben bekövetkezett rendszerváltás hozta nyilvánosságban a parázs felszínre került. A trianoni béke emlékezete visszakerült a nyilvános térbe, melyben már ott vannak a felejtés mozzanatai is. A felejtés elsősorban a tényeket sújtja. Akik évről évre a trianoni békére, mint a magyar nemzet legnagyobb tragédiájára emlékeznek, nem tudják, hogy az első világháborút nem Magyarország, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia veszítette el. Az a Magyarország, melynek matricája sok mai magyar autóján látható, az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. A győztesek nem kegyelmeztek a közép-európai birodalomnak, melynek kormánya az uralkodó megbízásából a hadügyekért, a külpolitikáért és a pénzügyekért felelt. Bár I. Ferenc József a háborúba való belépéskor azt hirdette a falragaszokon, hogy „mindent megfontoltam és mindent meggondoltam”, valójában semmit sem fontolt meg, semmit sem gondolt meg. Birodalma szappanbuborékként pattant szét 1918 őszén.
Ha történt tragédia, az a Monarchia elpusztulása volt, melynek szervezete sok szempontból az Európai Unió előképe is lehetetett volna. A Monarchia helyén sok kis életképtelen nemzetállam jött létre, melyek határait a győztesek az erősebb jogán szabták ki egyesek előnyére, mások (köztük a magyarok) hátrányára. Bibó István a kelet-európai kis népek nyomorúságának nevezi az első világháborút lezáró békeszerződések által létrehozott helyzetet, melyben a Monarchia mindegyik népe osztozott. Mindenütt lefékeződött a polgáriasodás, visszaesett a gazdaság, véget ért a páratlan kulturális pezsgés, mely a Monarchia egészére volt jellemző. Senki sem volt elégedett, mindenki vesztesnek érezte magát. Ezt az általános kollektív frusztrációt aknázta ki Hitler, aki sorra befolyása alá vonta a Monarchia helyén önálló állami létet elnyert nyomorúságos kis nemzeteket.
A második világháború után szó sem lehetett arról, hogy a Németh László által „kelet-európai Golf-áram”-nak nevezett közép-kelet-európai kis nemzetek megbékéljenek egymással. Hivatalosan szeretniük kellett egymást, de a gyakorlatban az idegenség, a gyanakvás, a kommunikációra való képtelenség folytatódott. A szovjet érdekszféra összeomlásával, az Európai Unióhoz való csatlakozással 2004. május 1-jén új korszak kezdődött. Az egyes kis nemzetállamokat elválasztó határok „spiritualizálódtak” vagy belátható időn belől „spiritualizálódni” fognak. A feladat immár nem az emlékezés, hanem a felejtés. Nietzsche írja, hogy van egy határ, melynél a „múltat el kell felejteni, hogy ne váljék a jelen sírásójává”. Azok a közösségek, melyekben a felejtés ereje oly kevéssé van meg, hogy egyetlen élménytől, egyetlen fájdalomtól, egyetlen jogtalanságtól szenvednek, azok mint valami begyógyulatlan sebtől, menthetetlenül elvéreznek. Egy nép, egy kultúra ereje abban van, mondja Nietzsche, hogy a múltat átformálja, bekebelezi, a múlt által ütött sebeket begyógyítja, az elveszettet pótolja, a széttört formákat önmagából újra formálja. Az eljövendőbe vetett bizalom, a tett, a jó lelkiismeret attól függ, hogy egy nemzet éppen úgy, mint a benne élő egyén képes-e a kellő mértékben felejteni, és ha kell, emlékezni. A jövőnk azon múlik, hogy erős ösztönnel kiérezzük, mikor szükséges történetien és mikor történetietlenül emlékeznünk. Ez a nagy kollektív terápiás pillanat még várat magára nálunk.
A magyarság kudarcainak rangsora a közvéleményben 2010 őszén (1. táblázat)
|
| |
|---|---|---|
Történelmi esemény | átlag | nem tudja (%) |
Az első világháborús vereség és a trianoni béke | 4,3 | 8,8 |
A török hódoltság, az ország három részre szakadása | 4,2 | 10 |
Az 1848–1849-es szabadságharc bukása | 4,2 | 8,4 |
A német megszállás (1944) | 4,2 | 8,7 |
A Rákóczi-szabadságharc bukása (1711) | 4,1 | 8,6 |
Tatárjárás (1241-1242) | 4 | 13 |
Az orosz megszállás 1945-ben és utána | 4 | 9 |
Az 1956-os forradalom bukása | 4 | 7,9 |
A Dózsa-felkelés bukása | 3,9 | 12,1 |
Augsburgi vereség, a kalandozások korának vége (955) | 3,4 | 24,7 |
A rendszerváltás (1989-2010) | 3,4 | 8,6 |
Koppány leverése | 3,2 | 21,6 |
| A magyar történelem nemzeti tragédiái (2. táblázat) | |
Történelmi esemény | választotta (%) |
Trianoni békeszerződés (1920) | 66 |
Az 1956-os forradalom leverése és a megtorlások | 46 |
Zsidóüldözés, deportálás, holokauszt (1944-1945) | 36 |
Mohácsi csata (1526) | 32 |
A nyilasok hatalomra kerülése (1944. október) | 26 |
A 2. magyar hadsereg pusztulása a Don-kanyarban (1943) | 24 |
Világosi fegyverletétel és a megtorlások (1849) | 23 |
Malenkij robot, deportálások a Gulágra (1945) | 18 |
Tanácsköztársaság (1919) | 12 |
Muhi csata (1241) | 7 |
Forrás: Marketing Centrum
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
