A hajléktalangondozás sokszor nehéz, fáradságos, nemegyszer idegölő feladat. De meghozza gyümölcsét! A hajléktalan hálás az odafigyelésért és a törődésért. Az elégedett, boldog, engedelmes hajléktalan nem nyűg, nem púp az önkormányzat hátán, nem takargatnivaló fekély a település testén, hanem éppen ellenkezőleg, a kerület, a város dísze, a polgármester büszkesége!

A fideszes önkormányzatok mindig is kitüntetett figyelemmel viseltettek a hajléktalanok iránt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a hajléktalankérdés megoldásáról szóló legújabb rendeletmódosítás, amely hétfőtől lép hatályba.

A változtatást tizenhárom fővárosi fideszes politikus, köztük Rogán Antal belvárosi és Papcsák Ferenc zuglói polgármester, és az időközben a kormánypárti frakció hajléktalanügyi referensévé kinevezett Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester kezdeményezte még nyáron. A szabálysértésekről szóló törvény módosítása értelmében százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal vagy elzárással sújthatja a bíróság azokat a hajléktalanokat, akiket fél éven belül másodszor büntetnek meg azért, mert az utcán élnek.

Aki él, az már eleve nem bűntelen. Ezért büntethető. Ezt az alaptételt használja ki a törvényalkotás, amely magán viseli a Fidesz–KDNP létfilozófiájának lényegét, amit Lázár János fogalmazott meg rendkívül tömören: akinek nincs semmije, az annyit is ér. A szegénység, a nincstelenség nem más, mint egyfajta súlyos deviancia. A deviáns magatartás káros a társadalomra, ezért törvényileg üldözendő, büntetendő. Legfontosabb feladat azonban mégis a megelőzés.

A leghatékonyabb megelőzés kétségkívül az elrettentés.

A százötvenezer forintos bírság, illetve a hatvannapos elzárás árnyékában ezentúl nyilvánvalóan kétszer is meggondolják a delikvensek, hogy elveszítsék mindenüket, az utcára kerüljenek, s így kockáztassák, hogy lesújtson rájuk a törvény a maga minden szigorával.

Meg nem erősített híreink szerint a Fidesz annyira sikeresnek tartja a módosított hajléktalantörvényt, hogy az élet más területeire is ki akarja terjeszteni legfontosabb rendelkezéseit. Az állattartás szabályairól szóló 1998. évi XXVIII. törvény például már amúgy is megérett a változtatásra, de ahogy számítani lehetett rá, az állatvédők rendkívül hevesen tiltakoznak az ellen, hogy a hajléktalanokra vonatkozó, szerintük rendkívül antihumánus szabályozás bizonyos elemeit a kóbor állatokra is kiterjesszék. Holott, ha vennék a fáradságot és áttanulmányoznák a vonatkozó rendeleteket, akkor számukra is nyilvánvaló lenne, hogy a hajléktalanvédelem legfontosabb rendelkezéseit már most is az állatvédelmi törvényből másolták ki a kormánypárti politikusok.

Nem nehéz felfedezni a gazdátlan ebek befogásáról és sintértelepre szállításáról, továbbá a hajléktalanok vegzálásáról és Pintértelepre (v.ö. börtön) való szállításáról szóló rendelkezések kísérteties hasonlóságát. Külön szerencsénk, hogy az akkor még kormány- és pártfüggetlen Alkot­mány­bíróság a 64/2003. (XII. 8.) határozatában megtiltotta a kóbor kutyák és macskák kilövését. Egészen addig ugyanis nemcsak hogy megengedett volt a gazdátlan állatok lepuffantása, hanem még ösztönözték is; huszonöt darab sörétes vagy öt darab golyós lőszer járt annak, akik az általa lelőtt kóbor állat tetemét beszolgáltatta.

A mai centrális erőtérben az Alkotmánybíróság természetesen már nem mehetne szembe a nemzeti együttműködés rendszerével. Ezért őszintén reméljük, hogy a hétfőn életbe lépő rendelet eredményesen kezeli majd a hajléktalanproblémát és a kormánypártoknak nem kell radikálisabb eszközökhöz nyúlniuk a probléma megoldása érdekében.

A Fidesz ügyvezető alelnöke, Kósa Lajos, és a frakció hajléktalanügyi referense, Kocsis Máté a héten módosító indítványt nyújtott be az önkormányzati törvényhez, amelyben rögzítené, hogy minden önkormányzat felelős a területén élő hajléktalanokért. Az önkormányzat tekintendő tehát a hajléktalanok gazdájának. Ez táplálja bennünk a reményt, hogy ezen az úton tovább haladva egyszer a hajléktalanokat is megilleti majd ugyanaz a gondoskodás, ami az állatoknak jár. Az állatvédelmi törvény negyedik és ötödik paragrafusa a kimondja például, hogy az állattartó jó gazda módjára köteles gondoskodni az állat szükségleteinek megfelelő életfeltételekről és biztonságos elhelyezéséről. A szabadban tartott állatok számára – azok természetes viselkedését is figyelembe véve – biztosítani kell olyan területet, illetve létesítményt, ahol azok veszély esetén, valamint az időjárás káros hatásaival és az egészségre ártalmas effektusokkal szemben védelmet találnak.

Ha reményeink valóra válnak, egyszer talán a hajléktalanoknak is lesz annyi joguk, mint a kivert kutyáknak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!