Harmadik

Márpedig 2010-től egyenes menetben ugyanazt a három választási vereséget szenvedte el a baloldal. Ugyanazokat a hibákat követve el, ugyanolyan különbséggel. Miközben tudják, hogy ellenfelük nem fair play-díjas úriemberek módjára verekszik. Sok mandátumelőnnyel indult a Fidesz, amit ő adott saját magának. De ez nem magyaráz mindent.

Budapesten ugyanis 12-6-ra nyert az ellenzék. Azonos szabályok mellett. Ezt nehezebb megmagyarázni, vagy a fővároson kívüli ország abszolút egységes jobbra szavazását? Nem elég a Fidesz monoton vidéki győzelmi sorozata, mögötte sok helyen a Jobbik lett a második. Mi a különbség oka?

Az összefogás hiánya visszatérő vád az ellenzékkel szemben. Ám van egy másik probléma is: a választó nem tudja megkülönböztetni az összefogásra biztatott csapatokat. Nem érti, mi különbözteti meg például az MSZP-t és a DK-t. Az a magyarázat nem értelmezhető számára, hogy Gyurcsány vagy Bajnai politikai pályája a különélés oka. Hogyan lehetne az ellenzék által érzékeltetett vészhelyzetben az összefogás akadálya, hogy sokan személy szerint és élettörténetük által taszítják egymást, ha más jól látható különbség nincs is köztük?

A válságmagyarázatok harmadik gyengéje, hogy kormányváltó szavazatként összeszámolják a Jobbik és a demokratikus ellenzék voksait, miközben a Jobbik mentalitása közelebb van a Fideszéhez, mint a demokratikus ellenzékéhez, és igaz ez a támogatóira is. (Miközben őszinte a felháborodásuk a kormány által közpénzen létrehozott újgazdagvilág miatt.)

Ezekhez hozzátennék egy kevéssé tárgyalt kérdést: Hogyan nyerhetne egy ellenzék, amely ellenfele legfontosabb kihívására, a „migráns”és Soros-ellenes rohamra nem reagál? (A DK kivétel, de ők is visszaszorították a témát.) Négy éve ugyanez történt, csak éppen a rezsivel. Azt kerülték ki a kihívók, pedig a Fidesz másról sem beszélt. Mára van válasz. A rezsicsökkentés drágábbá tette az energiát, bár ez nem a kormányon, hanem a valóságon múlott. Azon a valóságon, amely a választások idejére okafogyottá tette a migránsozást. De nem érkezett ellenzéki válasz, érv és érzelem, csak az ijedelem, hogy meg ne bántsák az idegenellenességre felajzott tömegeket. Ebből így az erőtlenség jött le. Nem a menekültek kirekesztése ugyanis a morálisan megrendítő, az csak vitatható. Annak módja – a plakátoktól a befogadó állomásokon uralkodó embertelen állapotokig – a vállalhatatlan. Ám az ellenzék az egész ügyet inkább elkerülte.

De még egy ilyen kormány sincs a világon, amely a valóság egyetlen darabkájáról sem ejt szót a kampány alatt, és nyer

A Svájcban élő Schiff Andrásnak van igaza? A világ egyik legmegbecsültebb zenésze arra a kérdésre, szavaz-e, azt válaszolta: „Ezeknek a választásoknak a világon semmi értelmük, mert semmilyen változást nem hoznak. Az ellenzék nem összetartó, a potenciálja elenyésző. Az emberek nagy része elégedett a status quóval. Azt kapják, amit megérdemelnek.”

Az emberek mentségére: nem voltak abban a helyzetben, hogy ismerjék szavazatuk jelentését. Egy megnyomorított és eltorzított nyilvánosság állt rendelkezésükre. Budapesten még könnyebb tájékozódni, talán ez adta a választási eredmények különbségét. Itt voltak menekültek is. Nem hasonlítottak azokra, akiket plakátra nyomattak.

Hogy lehet, hogy egy ilyen – kommunikációs aszályban és mesterséges viharokban lezajlott – választás után rögtön a magyar média legyen a vesztes. (Vona Gábor után.) Simicska Lajos, akinek még a Fideszen belül osztották ki a Magyar Nemzetet, közvetlenül a választás után közölte, bezárja a lapot. Teszi ezt úgy, hogy nincs erkölcsi alapja a magyar kultúra egyik legértékesebb darabjának bezúzásához. Ez olyasmi lenne, mint a Nemzeti Színház felrobbantása volt 1965-ben. De akkor legalább a társulatról gondoskodtak, esélyt adtak a túlélésre. Ha egy politikus, Ungár Péter – édesanyjával, Schmidt Máriával, a Fidesz szenvedélyes támogatójával közös családi cége vagyonából – megveszi, ez az esély megjelenik. Minden jobb a megsemmisülésnél, de ez a megoldás épp olyan, mintha Simicskánál volna a lap, illetve a hivatásszerű politikától független, hiteles sajtó esélyeit tekintve, rosszabb. Megtörténhet, hogy eszköznek tekintik majd, ami maga volna a cél, és ha nincs tovább rá szükség, az új tulajdonos is kidobja. 

Ahogy a kormány teszi a demokráciával.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!