Az előző első osztályú forduló után a hazai hírportálok egyike a hét edzőjévé, egy másik internetes orgánum pedig egyenesen az év trénerévé választotta Pintér Attilát. Hallatlan fordulat ez ahhoz képest, hogy – egyebek közt – elektronikus fórumok sokasága ironizált Pintérrel még azután is, hogy a Mezőkövesd csapatát az idén tavasszal az NB I-be vezette a tréner.
Hát még mit kapott akkor (2014 őszén), amikor a válogatott 2-1-es vereséget szenvedett az Üllői úton a vendégként előzőleg négy éve nyeretlen északírek elleni Eb-selejtezőn! A leginkább megrendítő ütést – a kudarc után – a szövetség vitte be neki, mivel mindjárt az első szövetségi kapitányi tétmeccse után menesztette őt. Ez még a lelátón többször is felhangzó „Pintér, takarodj!” követelésnél is fájdalmasabb lehetett a számára, hiszen fennmaradt két kérdés: amennyiben nem volt alkalmas, úgy miért kellett kinevezni; ha pedig megfelelő embernek találták, akkor minek küldték el nyomban? De most nem az ellentmondásos kiválasztásról-kidobásról szól a történet.
Pintér újabban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Mezőkövesd nem egyszerűen felkerült az itthoni élvonalba, hanem szűk egy év alatt a másodosztály ötödik helyéről az NB I. ötödik helyére lépett elő.
Ebben nyilván szerepe van annak is, hogy a jelenkor hazai labdarúgásában bármi megtörténhet, ezzel együtt tagadhatatlan: Pintér szerződtetésének napján – 2015. december 30-án – talán még a borsodi klubnál sem gondolták: alig egy esztendővel később az NB I. első feléhez csatlakozik a csapat. Már az is meghökkentő változás volt, hogy a hat győzelmet, öt döntetlent és négy vereséget tartalmazó NB II-es ősz után Pintér irányításával tizenegy győzelmet, egy döntetlent és három vereséget számlált az együttes, amely az új dirigens vezényletével tizenegy ponttal szerzett többet, mint elődje közreműködésével.
Igaz, a legmagasabb osztályban eleinte nem folytatódott a mese, és beválni látszott a nem kifejezetten jóindulatú jóslat: „A neheze még csak most jön, amikor Pintér az élvonalban céltábla lesz.” E sajtójövendölésnek megfelelően az első hét fordulóban egyetlen mérkőzést sem nyert a mezőkövesdi csapat, igaz, a hetedik körben 2-2-t ért el az Üllői úton az FTC-vel szemben. A fordulópontot azonban nem ez, hanem a harminchárom fordulós bajnokság második szakasza hozta el: a legutóbbi hét találkozót öt győzelemmel, két döntetlennel és 10-2-es gólkülönbséggel zárta a korábban már elparentált gárda.
S ha bárkinek az jutna az eszébe, hogy a Mezőkövesdet – hála kiváló, mondjuk így, társadalmi kapcsolatainak – szépen ellátja az állami mecenatúra, az rögtön gondoljon arra is: a Videotont meg az FTC-t sokkal inkább kitömték pénzügyileg, ellenben sem a fehérvári, sem a kilencedik kerületi együttes nem tömte ki a vidéki csapatot. Ellenkezőleg: a fehérvári együttes és a kilencedik kerületi csapat egyaránt befürdött a gyógyvizes településen (2-1, 2-0), noha a Tujvel – Vági, Hudák, Szeles, Gohér – Kink, Molnár, Mevongou, Hegedűs, Bacelic-Grgic – Strestik kezdő tizenegyről aligha tudja mindenki, melyik csapat összeállítása lehet.
Ami biztos, Mezőkövesden senki nem kiabálja a Pinyőnek becézett Pintérnek: takarodjék! Annak ellenére sem, hogy a stílusa nyilván továbbra sem hasonlít a matyó hímzésre…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
