Ritkán produkál az élet magától ennyire tökéletes kommunikációs fordulatot, de most megtette: aki a Lungo Drom (az MSZP korábbi és a Fidesz jelenlegi választási szövetségese) honlapjára téved, azt a címben jelzett felirat fogadja.
A kiszolgáló – Farkas Flórián Lungo Drom-elnök, miniszterelnöki biztos és fideszes képviselő – valóban nem található, már legalább egy éve, mióta hiába keresik rajta az Út a munka világába elnevezésű felzárkóztató program másfél milliárdját. Olyan nagyon mondjuk nem is keresik (sem Farkast, sem a másfél milliárdot): a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik eltüntetni a nyomokat és tehermentesíteni a fontos partnert, az ebben az ügyben szokatlanul elnéző állam pedig inkább az adónkból fizeti ki a kudarcba fulladt uniós projekt számláját – amelyből a munka világába vezető utak helyett luxusvillák és -autók lettek, foglalkoztatni pedig csupán néhány roma haver pereput?- tyát sikerült –, nehogy baj legyen, ha Brüsszel esetleg firtatni kezdi a meglovasított pénz hollétét.
A Lungo Drom oldalát amúgy az Anonymus hackercsoport foglalta el, méghozzá teljesen törvényesen: a Fidesz közeli romaszervezetnek a rengeteg ügyes-bajos dolga között nem maradt ideje (vagy pénze) a domain éves díjának megváltására, így a névtelen hálózati szakemberek egyszerűen megvásárolták előlük az oldalt. Persze nem azért, mert a jövőben ők akarnák működtetni: jelezték is, hogy szívesen megválnának tőle egy tisztességtelen ajánlat keretében – visszaadják a domaint, ha cserébe a Lungo Drom legalább a lenyúlt javak egy részét arra a célra fordítja, amire eredetileg kapta.
A példátlanul felháborító zsarolást leszámítva, az előzményekhez képest meglehetősen eseménytelen hete volt Farkas Flóriánnak, mindössze egy feljelentés futott be ellene – csalás és közokirat-hamisítás miatt – a Lungo Drom két (volt?) elnökségi tagjától.
Az érintettek többek között azt kifogásolták, hogy a szervezet 2013-tól nem tartott kongresszust – holott a saját szabályai és a vonatkozó törvényi szabályozás szerint évente legalább egyszer össze kellene ülniük –, ettől azonban Farkas valószínűleg nyugodtan alszik: miután a közelmúltban aláírta az együttműködési megállapodást a Fidesszel (titokban, a sajtót becsapva, Orbán helyett Kövér László házelnökkel, megerősítve, hogy a közös értékrend, és nem a zsákmány tartja össze őket), jó esélye van egy újabb négyéves mentelmi időszakot biztosító listás parlamenti helyre.
A roma politikus esete természetesen nem egyedi, a Fidesz szűkebb és tágabb holdudvarához tucatjával tartoznak hosszabb-rövidebb ideje nem található kiszolgálók. Rogán Antalt szintén komoly erőkkel rejtegeti a kormányzat a nyilvánosság elől (most éppen a Budapest Szíve program ügyében dobott neki egy instant mentőövet ugyanaz a Polt Péter legfőbb ügyész, aki Farkas Flórián egérútjának kidolgozásában is kulcsszereplő lehetett: hiába nyomoz az uniós OLAF a túlárazott és megbundázott városrehabilitációs projekt miatt, a magyar bűnüldözők nem találtak okot a közbeavatkozásra – mi így költjük a közpénzt; akinek nem tetszik, költözzön Dániába).
Túlságosan nagy vehemenciával a már vád alá vont Voldemort, azaz a büntetőügyei miatt a választókerületi elnökségről a napokban lemondani kényszerült borsodi Mengyi Roland vagy a dinnyecsászár Simonka György stiklijeit sem firtatják a hatóságok. (Simonka ellen is folyik egy csigatempójú nyomozás, mivel az általa vezetett szövetkezetnél közel egymilliárdos károkozást gyanítanak, viszont közben változatlanul csorognak a cégeihez az uniós százmilliók. Neki egyébként a honlapja is működik még: a simonkagyorgy.hu arról tudósítja a közönséget, hogy „Dél-Békés jobban teljesít”. Hogy jobban-e – és ha igen, mihez képest –, azt nem könnyű eldönteni, de hogy ott van a topon, az ezek után kétségtelen.)
Az olvasót nyilvánvalóan az érdekelné leginkább, mit tudnak ezek a kiszolgálók, miért jár nekik a jól megérdemelt hűsölés helyett a kormányzati védelem. Erre az alapkérdésre aligha fogunk tudni egzakt választ adni, az viszont minden érintettről elmondható, hogy valamilyen módon a szavazatok felhajtásában és begyűjtésében van szerepük.
Farkas Flórián kezét nem azért fogják még mindig, mert nehéz elengedni, hanem azért, mert úgy 200 ezer roma voksot remélnek tőle. Lent, a társadalom alsó régióiban másképp működik a szavazatvadászat, mint a mi megszokott közegünkben: ott nem Kubatov-lista van, hanem közmunkarendszer meg segélynyilvántartás, de a lényeg ugyanaz – mindenkit számon tartanak, mindenkitől meg tudják kérdezni a választás napján, hogy volt-e már szavazni.
Az igazán fontos kiszolgálók egy-egy térségben vagy etnikai csoportban organizálják a szavazást, és – mivel demokratikus viszonyaink között rajtuk áll vagy bukik a végeredmény – természetesen érinthetetlenek: a határon túli magyar szavazatok összegereblyézésért felelős Semjén Zsoltnak ugyanúgy nem volt semmi félnivalója, amikor lebukott a kamu doktorijával, mint ahogy Farkas Flóriánnak sem kell tartania az igazságszolgáltatástól, és már most szólunk, hogy valamilyen módon Mengyi Rolandot vagy Simonkát is ki fogják húzni a pácból a szolgálataikért.
„A kiszolgáló nem található” jelenségre – amely, ahogyan a főszereplők bűnlajstroma gyarapodik, egyre gyakrabban tűnik majd a szemünk elé – természetesen létezik egy másik elméleti magyarázat is. Előfordulhat, hogy a Fideszben nem a voksokban kifejezett szolgálatokat honorálják – akár az erkölcsöket, sőt a törvényeket is sutba dobva –, hanem egyszerűen a lojalitást.
Utalnak rá bizonyos jelek – állítólag maga Orbán Viktor mondta egy frakcióülésen az övéinek, hogy aki hűséges, azt kihozzák a tűzből a csatamezőn, aki viszont elárulja az eszmét, arra ők maguk is tüzelni fognak –, ám ha ezt az indoklást elfogadnánk, az már olyannyira maffiaszerű működést feltételezne, amely ellen a hatályos alkotmány alapján nemhogy Poltnak, de Pintér Sándornak is azonnal fel kellene lépnie.
A kriminalitás helyett maradjunk tehát inkább a meritokratikus megközelítésnél: a fideszes értékközösségben mindenki az érdemei alapján méretődik meg, az érdemeket pedig szavazatokban számolják. A NER leghasznosabb figurája ilyenformán kétségtelenül Farkas Flórián – a kormánypárt és az úgynevezett nemzet között húzódó érdekkonfliktust leginkább az jelzi, hogy a magyar társadalomnak eközben semmi haszna nincs, a romáknak pedig csak káruk van belőle.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!