Heti abszurd: A nem tevés diadala

Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek – nyugtatta a Nyugat embereit Orbán Viktor. Senki ne szívlelje meg tanácsát, ugyanis ma sem az nem igazít el a miniszterelnök valóságában, amit mond, sem az, amit tesz. A mérvadó az, amit nem tesz. Íme, a példa.

A kormányfő nem mondta ki, hogy minden menekült terrorista, ellenben belegyömöszölte a jogrendbe a tömeges migráció okozta vészhelyzetet (egyfajta „szoft” rendkívüli állapot), és életbe léptetése után úgy tűnt: ennek segítségével odázza el a választásokat. De nem, mindössze arra volt jó, hogy a Belügyminisztérium autók százait vásárolhassa meg – a „rendkívüli állapotra” való tekintettel közbeszerzés nélkül. Orbán titkos fegyvere a „nem tétel”. Ami ez esetben annyit tesz: gyakorlatilag tíz éve nem emelte az önkormányzatoknál robotolók bérét. Így rengeteg a pályaelhagyó, a maradók pedig most lépcsőzetes sztrájkot hirdettek.

Ha nem alkuszik meg velük a kabinet, akkor egész egyszerűen nem lesz, aki a településeken lebonyolítsa a tavaszi országgyűlési választást.

Ahogy Karinthy Frigyes egyszeri diákja tartotta távol az apját az iskolától (nincs kapu, nem lehet bemenni), úgy rekkenti el a polgárokat a Fidesz a választástól (nincs urnahordozó, nem lehet voksolni). És ha az állampolgár is „nem teszi”, akkor a Fidesz nyer.

Orbán Viktor hű tanítványaként, a nem tevés filozófiájának pilléreként mered ki a hazai közéleti posványból Lázár János. A Miniszterelnökség vezetőjénél tényleg nem kellett figyelni, amit mondott (legutóbb azt, hogy a Soros-szervezetek bevándorláspártivá akarják tenni édes hazánkat), a retorika ugyan árnyaltabb lett, de a lényeg nem változott.

Eddig az volt a polsláger, hogy Soros György és tettestársai önkezükkel akarnak átpréselni a határon egy rakás menekültet, most pedig azt fújja a kormány, hogy a politikai sötét oldal jenki nagyura addig szuggerálná a magyar embereket, amíg maguk nem esdekelnek temérdek migránsért.

De a végeredmény a kormány szerint egyre megy: az országot védeni köll. Mi mást tehetett volna így Lázár János (tudják, ő a külügyi hírszerzés gazdája) minthogy szolgálati jelentéseket rendelt. De a tett Lázár esetében sem számít. Hiszen a Soros-hálózat bűnösségét nem a szolgálatok gyűjtögetése igazolja, hanem az, amit a Miniszterelnökség első embere nem tett. Az állítólagos bizonyítékokat nem hozta nyilvánosságra – államtitkokra hivatkozva. Időt nyert hát, időt, mialatt megint lehet sorosozni.

És mielőtt azt gondolnák, hogy a nem tevés csak a pártpolitikában kifizetődő, hát nem, mert az egészségügyben is célravezető stratégia.

A kormány ugyan azt mondta (Balog Zoltán szájával), hogy a csapnivaló ellátásról szóló álhírekkel támadják a világszínvonalú egészségügyet. (Mondjuk, ha a világszínvonal világátlagot jelent, akkor ez meglehetős beismerés, hiszen a fejlett Nyugat teljesítményét majdnem egész Afrika, fél Ázsia, illetve Dél-Amerika nagyobb részének „ellátási eredménye” amortizálja.) Ami a kormányzati kommunikáció szerint még hatékonyabb lesz. De a mondásra kár lenne időt fecsérelni. Ahogy a tevésre is – ami részpozitívum, hiszen az orvosbérek emelését jelenti. A nem tevés viszont azt üzeni, a kormánynak esze ágában sincs hozzányúlni az egyre gyérebb ellátást biztosító, ám egyre gazdaságtalanabbul működő szisztémához. Sőt rájött, miképp szerezhet vissza némi pénzt az egészségügyből. Mivel a kórházak a pénzszűke miatt rendre combos adósságot produkálnak, a kabinet pedig rendre kénytelen kisegíteni az intézményeket, a kormány most arra jutott: büntetőkamatot kell fizetnie annak a kórháznak, amelyik nem az előírt célokra fordítja az adósságrendezésre kapott pénzt. Hogy világos legyen: az intézmények zömmel a beszállítóiknak (orvosi műszerek, ágyneműk, vécépapír stb.) tartoznak. Csakhogy eddig az adósságrendezésre kiutalt pénzből gyógyításra is „költöttek okosban”. Most a kormány mindenképp nyer: ha a kórházak nem látnak el betegeket a pluszpénzből, akkor az egészségügyi kasszában marad több pénz. Amennyiben pedig az intézmények rebellis módon mégis tartják magukat a hippokratészi eskühöz, úgy a büntetés hoz némi hasznot.

És úgy tűnik, a „nem tevés” kizárólag a hatalomnak hajt hasznot. Ezt támasztja alá, hogy Németh Szilárd felszólalt a parlamentben, majd egy „politikai hepening” után elment a tévébe siránkozni. Ez volt a mondás és a tett – ami a Fidesz robusztus mentalitású alelnöke esetében tényleg teljesen érdektelen. A „nem tevés” pedig az volt, hogy Németh nem adja elő az igazat. Amit két LMP-s képviselő – Szél Bernadett és Hadházy Ákos – egy-egy hazudik feliratú táblával jelzett a kormánypárti képviselő háta mögé állva. Előbbit bruttó 432 ezerre, utóbbit 100 ezer forintra bírságolta Kövér László házelnök. Azaz az „igazság nem mondásból” is csak a hatalom profitál, hiszen a büntetés összegével Kövér szabadon gazdálkodik, például közszaloncukorra is költheti.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!