Hihettük volna, hogy ez a hét már nyugalomban, békében és halászlégőzben telik. Ha így lett volna, elég lett volna az év legabszurdabb eseményeit listáznunk és egy „reméljük, jövőre kevesebb hülyeség történik majd” mondattal lezárni a rovatot. Sajnos nem így lett. A teljesség igénye és összefüggés nélkül szedtük össze az év utolsó hetének ide illő eseteit.
Persze, ennek akár örülhetünk is. Így legalább nem kell összeszámolnunk, hány közbeszerzést nyert csak idén Simicska Lajos és a Közgép – rengeteget –, elég csupán annyit írnunk: csak az év utolsó hetében 27 milliárdnyi tendert pakoltak be a karácsonyfa alá. Köztük a már-már mitikus elnevezésű paksi Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának renoválását, csekély 5,8 milliárdért.
Bőkezű volt a Jézuska, amikor Kövér Lászlót látogatta meg a parlamentben: már csak néhányat kell aludni addig (január elsejéig), amikor végre a nem túl jól értelmezhető 349-ről a sokkal relevánsabb 379-re emelkedik az országgyűlési őrség létszáma. Persze, a harminc pluszemberhez kell némi többletpénz is (200 millió), meg négy új luxusautó. Hogy túlzás lenne 379 őr a parlamentbe? Nem olyan biztos az, hiszen a választások után 199-re csökken majd a képviselők száma. És ha mindenki egyszerre lesz renitens, és ki kell vezetni őket a teremből, mindkét oldalukon egy-egy őrrel – hát, még így is kevesen lesznek azok a biztonságiak… Szegény Kövér amúgy is kezd egy kissé paranoiás lenni, most éppen a közös képviselőkben talált új ellenséget magának. Mit magának, az egész országnak. „Minden épeszű ember tudja, a rezsicsökkentéssel személyesen is jól jár. Nehéz bebizonyítani ennek ellenkezőjét, bár a szolgáltatók próbálták eltitkolni ezt a számlákon, a közös képviselők jelentős része pedig lenyelte a csökkentést a közös költségben” – nyilatkozta a minap. Minthogy a szolgáltatókat Németh Szilárd a maga keresetlen módszereivel (milliós büntetésekkel) már igyekszik megregulázni, minden épeszű ember nevében reméljük, hogy a gaz közös képviselők meg Kövér zord kijelentése után átgondolják az eddigi életüket…
Minthogy nem sikerült ezt az abszurdot sem megírnunk a rezsicsökkentés felemlegetése nélkül, nagy megkönnyebbüléssel jelentjük, hogy szóba kerültek a trafikok is. Sajnos, korántsem abban a hurráoptimista kontextusban, ahogy kezdetben emlegette őket a kormány (a dohányzás megfékezésének és a fiatalok egészségmegőrzésének templomaiként). Az egyszeri polgár is úton-útfélen tapasztalhatja, hogy az egykor (egy-két hónapja) még virágzó kiskereskedelmi egységek közül egyre több húzza le a rolót. Nem megy, így hát nem is jön a dohány, nem jött be a trafik, hiába osztogatták a haveroknak, mégsem lehet megélni belőle – állítólag háromból kettő veszteséget termel. A probléma megoldására a kormány feltehetőleg a termékbővítés engedélyezését ajánlja majd fel. Kis keserűséggel állapíthatjuk meg, hogy a trafikok kínálatának, s így talán bevételeinek bővítése is a bűnözőknek kedvez majd. Pontos adatok egyelőre nincsenek, de a Nemzeti Dohányboltok bevezetése óta körülbelül hatvanat már kiraboltak. Nem is csoda, hiszen a kötelezően átláthatatlan ablakok mögött bármi megtörténhet. De mostantól legalább a rablók is tudják majd, hogy egy fokkal jobb forgalom lesz a dohányárudákban.
Naná, hogy az év utolsó hete sem telhet el Deutsch Tamás nélkül. Most, hogy az EP fenegyereke lassan talán megszabadul az őt zaklató náciktól, ő is keresett valakit, akibe beleköthet. Nem is akárhogy: nekiment az áfacsalást a köztudatba bedobó Horváth Andrásnak, és nemes egyszerűséggel közéleti paranoiásnak nevezte őt. „A közéleti paranoiás bizonyítékai vagy olyanok, mint a Loch Ness-i szörny, mindig beszél róla, de soha, senki nem látta, vagy olyan bombasztikus anyagok, mint évekkel korábbi újságok kivágott cikkei, a közéleti paranoiás korábbi levelei.” Igaz, Horváth Loch Ness-i szörnyét e pillanatban olyannyira nem lehet látni, hogy maga a rendőrség foglalta le, így csak bízhatunk benne, hogy előbb vagy utóbb Deutsch Tamás is kellően jól informált lesz ahhoz, hogy megértse, mi is folyik itt pontosan.
Addig viszont örüljünk annak, hogy voltak olyanok, akik tényleg elhitték, hogy „Magyarország jobban teljesít”. A politikusok, hát persze. Ők legalábbis megnyugodtak egy kicsit, és nincsenek álmatlan éjszakáik az államadósság miatt. Van ugyanis ez az Összefogás az Államadósság Ellen Alap elnevezésű, két évvel ezelőtt indult kezdeményezés, ahová bárki küldhet pénzt, hogy összefogva összedobjuk a potom 22 ezermilliárdos tartozásunkat. Idén 20 millió került az alapba, de állítólag honatyáink a kezdeti felbuzdulás után (csak Surján László küldött 5 milliót, Schmitt Pál meg 1,1-et) mostanra elvesztették adakozó kedvüket. Azért persze van olyan, aki magáénak érzi a kérdést. Matolcsy Györgynek hívják, egykor nemzetgazdasági miniszterként, most jegybankelnökként van nyilvánvalóan alaposan tisztában a helyzettel. Na, ő azért rendszeresen utalgat.
És a végére hagytuk azt, amit igazából nem is szeretnénk kommentálni. Ha csak annyit mondanánk, hogy lúdgége, calvados és brokkolirózsa, még akár vicces is lehetne az a kormányzati rendezvény, ahol ezek a tételek szerepeltek a menükártyán. Ám valahogy elmegy az ember kedve a nevetéstől, amikor kiderül, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere 40 mélyszegénységben élő gyereket vendégelt meg karácsony alkalmából a Hiltonban, hogy felhívja a figyelmet arra: „Magyarországon vannak szegények. Vannak, akiknek nem jut annyi, mint másoknak, akik gazdagok. Ez így nincs jól.” A gyerekek inkább ettek volna valami mást (mondjuk hamburgert), de a jövő évi kampányban jól fog mutatni, hogy valaki volt már a szegény gyerekekkel a Hiltonban kajálni. Balog meg legalább megtudta, hogy így is élnek ma Magyarországon emberek. Egyébként nem csak negyvenen.
Ezek után tényleg csak egyetlen dolgot lehet mondani: reméljük, jövőre kevesebb hülyeség történik majd. De azért ne kössünk rá fogadásokat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
