Össze van ez rakva rendesen. Így, magyarosan. Agyilag, országilag, emberileg. Mert nyilván mély és megfontolt gondolkodás előzte meg azokat a szavakat is, amelyeket Vitéz Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője fogalmazott meg az Echo Tv Sajtóklub műsorában a Momentum Mozgalom olimpiaellenes aláírásgyűjtése kapcsán: „Aki ezt aláírja, az hazaárulást követ el, ezt jó, ha tudja.” Én ugyan nem tudom, hogy a búbánatban lehetne hazaáruló az, aki szerint annyi minden másra költhetne pénzt az ország, s nem feltétlenül olimpiára, de valamiért mégis úgy beszél az állami szappanopera vitéz szereplője, mintha szavainak súlya volna.
Talán attól ilyen bátor, hogy ő nem csak vitéz, de egy éve már a Magyarország lovagja is, keresztje is van róla, igaz, előtte szervezett egy rakás kormánytámogató békemenetet, vagyis nem mondhatja senki, hogy ne viselné gondját a hatalomnak. Bár igaz, amit tesz, az nem éppen vitézi cselekedet. Sőt olyan nagy bátorság sem kell ahhoz, hogy lehazaárulózza azt, aki talán nem is alaptalanul, de attól fél, hogy Mészáros Lőrincen kívül legfeljebb Mészáros Lőrinc építheti majd két kezével az összes olimpiai stadiont, hírt pedig erről csakis Rogán Antal szomszédjának cége adhat majd. De legalább arra sincs semmiféle garancia, hogy ne titkosítanák az olimpia költségvetését, mondjuk 2050-ig, de lehet, az olimpiai készülődés közben – a költségek növekedésével egyenes arányban – meg kell azt hosszabbítani 2100-ig is.
Unokáink viszont látni fogják, mennyi bankó úszott le a Dunán, s hogy a forintokból micsoda kupacot rakott a folyó a csepeli ág kanyarjaiban. S míg az olimpián a sportolók csillivilli szállodában pihennek a következő futamra, a magyar kórházak fénytelen folyosóján csendben kihuny egy élet, mert a beteg orvosa már Angliában operál. De ez, persze, demagógia egy olyan országban, ahol az Echo Tv-n osztják az észt, a tárcáknál meg az uniós forrásokat.
Így mindjárt meg is követem Vitéz Bencsik Andrást, mert, végül is, lehet ő sükebóka alanyi jogon is, elengedett kézzel, és miért is ne suhanhatna át koponyáján, két hazaárulózás között az, hogy a világon egyetlen olyan ország van, de sehol máshol, ahol egyszínű az ég, a fű, s legfőképp a gondolat.
Mert ez tényleg össze van rakva. Állami fejekben. Az például, hogy miért is lehet majd a rádiós, műsorvezető Csiszár Jenő (balra) főkonzul Milánóban. Indok is van hozzá: egy ideig élt Olaszországban, jó a kapcsolatrendszere és kétszeres Kékszalag-győztes a vitorlázó Litkey Farkas oldalán. Ja, ez utóbbit nem mondták. De úgy van ezzel az ember, hogy valamit mégiscsak illenék mondani arról, hogy a csudába nem találtak nála alkalmasabb embert, de ezen végül is nem szabad fennakadni.
Csak egyszerűbb volna azt mondani, mint amit három éve Selmeczi Gabriella fideszes országgyűlési képviselő felelt arra az újságírói kérdésre, hogy van-e hasonlóság Simon Gábor és Rogán Antal ügye között, mivel mindketten hamis adatot adtak meg a vagyonnyilatkozatukban: „nincs logika abban a kérdésben, amit felvetett”. Majd amikor az ATV újságírója visszakérdezett, hogy miért nincs, Selmeczi Gabriella így summázta érveit: „Csak”. Ezt az érvet amúgy javasoljuk Mondok Józsefnek (jobbra), Izsák polgármesterének is, akiről mostanában egyre többen írják, hogy uniós pénzből – 35 millió forintból – építtetett egy vadászházat, amibe aztán beleköltözött. Mondok sokáig menekült a válaszadás elől, aztán valamiért mégis felelt: nem lakik ott, csak időnként ott alszik. Elvégre az egy vadászház.
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha kiderülne, hogy egyszer lakott Kolumbiában is, kis időre, mert lehetne, akkor mondjuk bogotai konzul. Merthogy kiderült azért, hogy az Államkincstár soron kívüli vizsgálatot indít az izsáki polgármester vadászpanziója ügyében, akinek – ha úgy jönne ki a nyomozás után, hogy nem a szabályoknak megfelelően működtették a vadászházat – valamiből vissza kellene fizetni az uniós támogatást.
Nagyon aggódnia azért nem kell. Éppen a héten derült ki, Polt Péter legfőbb ügyész mondta saját szájával a parlamentben az ellenzéki Hadházy Ákos (LMP) kérdésére, hogy az uniós forrásokat tekintve 2011 óta mindössze 4, azaz négy olyan esetet talált a magyar ügyészség, amely érdemes arra, hogy eljusson a vádemelésig. Merthogy nálunk minden rendben megy, ugye. Az ország gyarapodik, és korrupció is csak akkor volt, amikor nem a Fidesz–KDNP volt hatalmon, nemde. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Kovács Zoltán kormányszóvivőnek az jutott eszébe érvként, amikor megtudta, hogy a Transparency International jelentése szerint Magyarországon romlott a korrupció helyzete, hét helyet csúsztunk hátrébb a tavalyihoz képest, hogy bezzeg nem születtek ilyen jelentések akkor, amikor a magyar baloldal kormányzott, és „minimum furcsa azzal vádolni Magyarországot, hogy most, az Orbán-kormány alatt van probléma a korrupcióval”.
De egy ilyen frappáns érvelésnek azért előnye is van. Mert ez alapján legalább kijelenthetjük, hogy az Orbán-kormánynak dehogyis van problémája a korrupcióval. Sőt!
Így érhető, hogy az internet korában miért is kellett kiutaznia közpénzen a közmédia (Duna Médiaszolgáltató) vezetőinek előbb Szingapúrba, majd Új-Zélandra, hogy tájékoztatást adjanak a Duna World csatorna célkitűzéseiről, programjáról. Ha úgy érzik, hogy a válasz az, hogy csak, ne csodálkozzanak azon, ha úgy érzik, valami nincs rendben ebben az országban. Egyszerűbb, ha elhiszik, hogy össze van ez rakva rendesen. Magyarosan. Agyilag, országilag, emberileg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!