Gondolhattuk volna akár azt is, hogy az utóbbi hetek eseményei némi önkritikát erőltetnek az ország vezetőségére, és csendben igyekeznek enyhíteni az okozott kárt. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna ez esetben, mert kár is akadt bőséggel, és csendben sem maradtak azok, akiknek jobb lett volna hallgatni.
A hét egyértelműen legkimunkáltabb magyarázatát bizonyosan az V. kerületi önkormányzat szállította. Történt ugyanis, hogy Kerényi Imrét a helyi polgármester öccse, Szentgyörgyvölgyi Gábor váltotta a kerületi City Tv felügyelőbizottságának élén. Az elnöki pozíció minimum aggályos is lehetne, ha nem magyarázták volna meg azonnal, mihelyst felkapta a sajtó a hírt, hogy hogyan lett ez az urambátyám kinevezés: véletlenül. Sőt, mi több, mint jelezték: „észleltük az adminisztrációs hibát”, majd egyszer csak intézkednek is, hogy új elnököt nevezzenek ki. Addig lehet izgulni, vajon kinek a kije, kutyája-macskája kapja majd az állást.
Javítson ki bárki, ha tévednék, de mintha szaporodnának minálunk ezek a jól felépített véletlenek.
Mert ugyan mi más, mint fatális és orbitális véletlen lehet az, hogy a sportélettel frissen felhagyott miniszterünk, Szijjártó Péter közvetlen külügyes munkatársai között hárman is helyet kaptak egykori futsalcsapata játékosai közül? Lehet, hogy csak nem bír elszakadni a szép emlékektől…
Mint ahogy nyilván színtiszta véletlen az is, hogy a Századvég 1,3 milliárd forintos lobbiprojektjét egy olyan, a Miniszterelnökségen dolgozó munkatárs, nevezetesen Kern Tamás helyettes államtitkár felügyeli majd, aki történetesen egykor a Századvég tudományos főmunkatársa volt, hovatovább jelenleg is szerepel az alapítvány oktatóinak listáján. Kicsi ugyanis a világ, ha nem tudnánk.
Pénz kell a sportélet felfuttatására? Remek gondolat. És hát véletlenül pont van is olyan szegmens, ahonnan nem fog hiányozni az a sok pénz – gondolhatták a hozzáértők, majd elvontak mintegy 200 millió forintot a szociális és gyermekvédelmi, gyermekjóléti feladatellátásból az élsportolók támogatására.
Sportról szólva érdemes még megemlíteni, hogy a Nemzet Sportolói új tagot választottak maguk közé. A 12 tagú körbe véletlenül sikerült pont azt a Schmitt Pált meghívniuk, aki ugyan köztársasági elnökként megbukott, de még egy doktorit sem sikerült (se előtte, se utána) összeszednie, sportolóként pedig szintén nem az egyéni nagy teljesítményei alapján fogunk rá emlékezni. A Nemzet Sportolói természetesen csak javasolnak, a c ímet előbb a kormánynak is el kell fogadnia, hogy Schmitt megnyugodhasson, és élete végéig kaphassa a bruttó 500 ezer forintját.
Lyukra futott (megint) a köztévé, amikor véletlenül pont egy olyan embert sikerült megszólaltatniuk az új adótörvények dicséretével kapcsolatban, aki véletlenül épp házasodni készül, ezért jövőre spórolhat neki az állam akár havi 5000(!) forintot is. És tényleg, de igazán teljesen véletlenül, ez a kedves és lelkes fiatal lány pont a pécsi fideszes önkormányzati lapnál dolgozik, ráadásul régebben a köztévének is készített riportokat.
Az viszont már véletlenül pont nem fért bele a köztévé műsoridejébe, hogy közvetítsék a csehszlovákiai bársonyos forradalom negyed százados évfordulója alkalmából rendezett ünnepséget élő adásban, de még felvételről sem. Pedig az eseményen a Post Bellum civil szerveződés a letűnt kommunista rezsim aktív ellenállóinak életműdíjat adott át, a kitüntetettek listáján pedig szerepelt egy honfitársunk, Kenedi János is. Persze más lenne a helyzet, ha más lett volna a díjazott: „Célozgattak arra is, hogy ha nem Orbán Viktor lesz a kitüntetett, akkor nehéz lesz partnert találni” – mondta a Post Bellum igazgatója, Filip Hrubý, miért nem támogatta az általuk megkeresett Terror Háza a rendezvényt.
Amúgy is szomorú hete volt Orbán Viktornak, hiába adott ugyanis interjút, az csak a konzervatív Die Welt online felületén jelent meg, a lap nem közölte nyomtatásban. Havasi Bertalan, Orbán hű fegyverhordozója szerint „megengedhetetlen nyomásgyakorlásról” volt szó, amikor az újság kérdéseket tett fel a miniszterelnökünknek, a lap szerint viszont „a beszélgetés nem tartozott a hét legjobb történetei közé”. Vagyis a miniszterelnök – véletlenül vagy sem, ezt nehéz eldönteni – nem válaszolt érdemben egyetlen kérdésre sem, csak maszatolt.
Ennyi blődség után csak egyetlen logikus kérdés maradt megválaszolatlan: nem néznek minket véletlenül teljesen hülyének?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
