„Senki ne gondolja azt, hogy a kormány azt fogja csinálni, amit a szakma kíván” – mondta a minap L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára.
Tette mindezt egy szakmai egyeztetés keretében, ahol arról volt szó, hogyan alakítják majd át a régészeti szabályozást. Bizony, jönnek majd a törvénymódosítások, a felülről jött utasítások, az átgondolatlan koncepciók – már ha az eddigiek alapján tippelhetünk a jövőre. Mert hogy – és ez az igazán szomorú az egészben – ez a kormány valójában egyáltalán nem kíváncsi a szakma (legyen az bármilyen) véleményére, a hozzáértő javaslatok helyett az erőből politizálásban hisz, és ha utólag kiderül, hogy inkább kárt okoztak, mintsem segítettek, akkor sem ismerik be, hogy nem volt igazuk. És hát lássuk be, volt már erre példa bőven, elég csak az oktatás körüli mizériákra gondolni. Hogy mennyire tartja egyébként a kormány, és minden, megfelelő pozícióba kihelyezett helytartója a szakma véleményét, arra talán kellően rávilágított a héten Szakály Sándor, akinek ugyan egyszer már megingott renoméja a Veritas Intézet vezetőjeként tett hagymázas kijelentései miatt, ám a súlyos kritikák (és mondjuk olyan szinte már elhanyagolható dolgok, mint a történelmi tények) őt, mint történészt nem ingatják meg. Nyilvános vitán tett ismét hitet elhíresült elmélete mellett, miszerint „idegenrendészeti eljárás” zajlott 1941-ben, amit ő személy szerint nem is hajlandó deportálásnak nevezni. A vele vitatkozó Ungváry Krisztián ugyan megpróbálta a kamenyec-podolszki tömeggyilkosság igazolható, dokumentált tényeivel jobb belátásra bírni a Veritas főigatgatóját, ám Szakályt a tények nem zavarták meg, sőt még azt is kifejtette, hogy a most megismételt kijelentése nyomán korábban támadt felzúdulás felháborítja, és különösen azok a kritikák érintették mélyen, amelyeket kollégáitól kapott. Szakály szerint ő ugyanis csak egy szakmai kérdést igyekezett tisztázni – sajnos úgy tűnik, a hozzáértők véleménye továbbra sem igazán érdekli.
Hasonló arroganciával viseltetik a szakma (jelesül az irodalom) iránt Szőcs Géza is, ha felidegesítik. Történt ugyanis, hogy a finn író, irodalmár Hannu Launonen közölte, nem veszi át mégsem a neki megítélt Janus Pannoniusdíjat, mert tájékozódott, és megtudta, hogy a kitüntetést a magyar kormány finanszírozza, véleménye szerint viszont ezen kormány politikája az emberi jogok és a véleményszabadság szempontjából nem összeegyeztethető a Nemzetközi PEN Club alapelveivel. Szőcs ezen nem tudott túllépni, és levelet írt, amelyben nem riadt vissza a személyeskedéstől sem – felvetette például, hogy vajon akkor is visszautasításban lett volna-e részük, ha Launonen előbb megkapja a díjhoz járó pénzt –, leginkább mégis azt sérelmezte, hogy valaki olyan információkkal tömte tele a műfordító fejét, amelyek erre a döntésre késztették. De hát az vesse az első követ a finn szerzőre, aki a helyében átvette volna egy olyan ország díját, ahol éppen Wass Albert és Tormay Cécile kanonizálásán ügyködnek nagy erőkkel.
Ám kétségtelen, hogy a legpökhendibb kijelentés ezen a héten is az ország miniszterelnökének, Orbán Viktornak jutott. Bár ő legalább valamelyest ügyelt a látszatra, s így először látogatást tett Farkas Flóriánnál, az Országos Roma Önkormányzat elnökénél.
Ez azonban ne tévesszen meg senkit: „A közmunka a roma közösség számára a legnagyobb jótétemény, amit az elmúlt négy évben adhattunk” – ez volt a konklúzió, amit a miniszterelnök levont. Ezt persze lehet úgy is értelmezni, hogy ennél többet ugyan ez a kormány nem fog, de nem is hajlandó tenni a romák érdekében, ám jótéteménynek nevezni valamit, ami a mélyszegénység peremén tart százezreket, nem egyszerűen cinikus, de ijesztő kijelentés is egyben.
És nem, a szakma politikától független hozzáértő része sem most, sem korábban, sem semmikor ezen feltételek és körülmények mellett nem támogatta a közmunkaprogramot. Viszont őket nem is kérdezte senki, legalábbis a kormány részéről. A jövő sem tűnik e szempontból biztatónak: Orbán ugyanis úgy tervezi, hogy hamarosan felkéri Farkas Flóriánt miniszterelnöki biztosnak, hogy „istápolja” a romákat.
Ezek után már csak félve merjük megemlíteni, hogy minden energiacellák atyja, Széles Gábor jelenleg épp egy új légitársaság alapításán töri a fejét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
