„Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2015. november 7-én. De végül is, ebben rejlik politikájának lényege. Támadják a felcsúti kisvasutat? Építsük tovább! Támadják a stadionépítéseket? Építsünk többet! Támadják a birtokpolitikát? Árverezzünk állami földet! Támadják a kormányzati személyzeti politikát? Költöztessük a kormányt a Budai Várba! Így legalább mindenki fölfelé néz, ha látni akarja.
Vagyis nem érdemes azon mosolyogni, hogy ha vasutat – még ha keskeny nyomtávút is – álmodik magának egy politikus. A Szombathely–Szentgotthárd vonal építésekor is egy bizonyos Széll Kálmán – 1899 és 1903 között miniszterelnök – intézte el, hogy kedves falujában, Rátóton vasútállomás épüljön. Így azon sem kellene csodálkozni, hogy Lovasberényt elhagyva, előbb vagy utóbb a fővárost is elérné a löködönc. A miniszterelnök így csak felszállna a vonatra a stadion árnyékában, és a Budai Várban léphetne újra peronra. Igaz, addig számos értetlenséggel kell még megküzdenie a miniszterelnök úrnak. Hiszen ha a Bicskéig lerakható sínpár a dübörgő gazdaság bizonyítéka, hogyan fordulhat elő az, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentése szerint zuhanórepülésben van a nemzetgazdasági beruházások volumene – a mezőgazdasági és feldolgozóipari miatt esett vissza 2015 harmadik negyedévében, 3,4 százalékkal az egy évvel korábbi bázishoz képest. Vagyis rossz hír: egyetlen stadionépítés, de még csak a déli határszakaszon épített kerítés sem igazán lendíti előre a gazdaságot. Ráadásul gyerek sem születik annyi, mint amennyi elvárható volna a rezsicsökkentett valóságban. A KSH szeptemberi adatai szerint százzal kevesebb gyermek jött a világra, mint 2014 hasonló időszakában.
Bezzeg a migránsok meg csak gyűlnek Európa peremén. Még szerencse, javában zajlik az aláírásgyűjtés arról, hogy a magyar reformok működnek, s hogy az országot meg kell védeni, mit országot, Európát, sőt a világot. És milyen jó, hogy ebben már közmunkások is segítenek. Például Jákón, ahol kvótaellenes aláírást gyűjtenek a Fidesznek – „Szívesen, éjjel kettőkor is!” –, elvégre ha a győri Szent Imre-templom plébánosa azt mondhatja a vasárnapi misén, hogy „Mint Istentől kapott szép szemű magyar keresztény embereknek legyen bennük elég határozottság és bátorság elindulni és jó szemmel kikeresni, hol és mikor van lehetőségünk minél hamarabb aláírni a belépési kvóta ellen azt a papírt, amihez nevünket és határozott eljárásunkat kell adnunk”, akkor minek is kellene arra gondolniuk, hogy az ország szinte fele még csak nem is keresztény, kvótagyűjtés közben viszont ugyanolyan búsan lehet dúdolni azt, hogy az a szép, akinek a szeme kék, mintha krumplit válogatnának. S ha a közmunkások képesek a dicsőséges áldozathozatalra, még több türelmet vár a kormány a nemzetgazdaság legrosszabbul fizetett dolgozóitól, a szociális munkásoktól, kiknek háromnegyede ugyan évek óta a létminimum alatt keres, de húzzanak sorszámot, mert vannak fontosabb ügyek is, még ha keskeny nyomtávon zötyögnek is. És az oktatásban is legyen öröm, hogy egy középkorú általános iskolai tanár is simán kereshet annyit, mint egy nyugdíj előtt álló főiskolai adjunktus; és miért lenne baj az, ha 2018-ban körülbelül azonos lenne egy doktorandusz és az oktatója bére, miközben az adjunktus már húsz éve az egyetemen dolgozik.
Mi ez, ha nem igazságosság? A sínek is párhuzamosan futnak. Előre, sohase hátra. És a magyar reformok működése közben ugyan baj, ha boldog-boldogtalan lopja az áramot, most a dobogókői éttermek vannak terítéken, de ez is csak egyfajta rezsicsökkentés – igaz, ha nem az államnak tejel, akkor büntetendő. Különben pedig jó lesz vigyázni, mert a nem a kormány érdekkörében nyüzsgő sajtó túl sok mindenről akar beszámolni, jó lesz tehát kitiltani az Országházból a renitens RTL Klub stábját, csak mert tudósítani akar a keskeny nyomtávot is szerető Orbán Viktor és a széles nyomtávon is száguldó NATO-főtitkár sajtótájékoztatójáról. Hiszen ha mindenki tudósít, akkor minek önteni azt a sok szép milliárdot a közmédiába, amelyik úgyis úgy tálal mindent, ahogyan az a kormánynak tetszik.
Senki ne szóljon bele semmibe, ez itt a lényeg, különben hogyan jut el a kisvasút a Budai Várig?! S ha valaki be akarná bizonyítani, hogy a rendszer rosszul működik, le kell nyomni azonnal. Belváros-Lipótváros Önkormányzata szerint például Juhász Péter, az ellenzéki Együtt képviselője „egy straumann”. Juhász ugyanis – azért, hogy bebizonyítsa, hogy a rendszer talán tényleg rosszul működik – 130 millió forintos vételi ajánlatot tett egy 237 négyzetméteres Erzsébet téri ingatlanra, mert azt az önkormányzat a piaci ár nagyjából feléért, 78 millió forintért akarja értékesíteni. Juhász a Facebookon hirdetett gyűjtést, így az önkormányzat szerint felmerül a gyanú, hogy „Juhász Péter más gazdasági társaságok, szereplők érdekeit képviseli, Juhász Péter nem más, mint egy straumann!”. Azt nem tudni, miért straumann, hiszen a stróman a német Strohman, vagyis szalmabábu szóból ered, de mindegy is ez egy olyan világban, ahol mindeközben egy távoli faluban, a felcsúti dombok között már csenget a kalauz, a Budai Várban pedig folyik a tárcaközi épületosztogatás. Igaz, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint „egy padon lehet kormányozni egy laptop segítségével meg egy telefon segítségével”, de Lázár János mintha nem volna érdekelt a vasútépítésben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
