Heti abszurd: Befejezett jelen idő

Akár így is szólhatna a kormányzati kommunikátorok nyilatkozata, de a helyzet az, hogy ez akkor sem volna igaz, ha maga Rogán Antal propagandaminiszter mondaná. Vagy Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár. Pláne Németh Szilárd rezsibiztos, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy csakis a miniszterelnök barátjához, a Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester érdekeltségéhez került Fejér Megyei Hírlapban megjelent interjú szövegében mutatkoznak eltérések. A Győztessé tesszük az országot című interjúba belekerültek olyan mondatok, amelyeket állítólag sosem mondott a miniszterelnök. Íme a tetten ért mondatok (ÉS A KÉRETLENÜL HOZZÁÍRTAK): „mi kikértük az emberek véleményét, BÁR NEM ÉRDEKELT MINKET”; „az ápolónők bérét 2017-ben és 2018-ban is folyamatosan emeljük. A KÓRHÁZI HULLÁK SZÁMA IS EMELKEDIK”; „A korrupciós vád mint politikai lejárató eszköz teljes mértékben megszokottá vált. MI IS HASZNÁLJUK.”; „Azt kívánom, hogy MINÉL TÖBBEN TALÁLJANAK VISSZA A KARÁCSONY POGÁNY ÉRTELMEZÉSÉHEZ, hiszen mégiscsak a Megváltó születését várjuk.”

A Megváltó ezúttal egy hirtelenjében felállított kiadói bizottság képében érkezett. Persze, a fideszes Tényi István is feljelentést tett ismeretlen tettes ellen – ő arról amúgy híres, hogy feljelentéseket szokott tenni, például a norvég állam pénzét kezelő Ökotárs Alapítvány ellen; az internetadó elleni tüntetés szervezői ellen; a Nemzeti Választási Iroda ellen, amikor kopaszok álltak a szocialista Nyakó István útjába. A megyei lapot kiadói bizottság revizorai azonban egy egész napon át kutakodtak, kihallgattak, majd – meg sem várva a magyar igazságszolgáltatás menetének végét – tisztségükből felmentették az érintett főszerkesztőket (vezetői felelősség miatt), a felelős szerkesztőt és a lapszerkesztőt (munkakörben elkövetett gondatlan munkavégzés miatt). Munkaviszonyukat azonnali hatállyal megszüntették. Ja, és kirúgták azt a munkatársat is, aki – szerintük – az interjú módosításával közvetlenül kapcsolatba hozható. A felmondások indoka: a lap hitelének rontása és hanyagság. Erről közlemény is megjelent – „A szerkesztőségi rendszer automatikusan elmentett, bizonyító erejű adataiból, az adott időpontban a belső hálózattal kapcsolatban állt gépek informatikai vizsgálatából, valamint a lehetséges érintett munkatársak meghallgatása alapján megállapítható volt, hogy a cikkhamisítás hátterében belső munkatársak állhattak.” –, majd a kiadó ismeretlen tettes ellen rendőrségi feljelentést is tett. A kirúgottak amúgy munkaügyi bírósághoz fordulnak, de akadt olyan kollegiális megszólalás is az ügyben, amely a Reichstag 1933-as felgyújtásához hasonlította az esetet, utalva arra a történelmi fejtegetésre, hogy a német parlament épületét sem a kommunisták gyújtották fel, hanem a nemzetiszocialisták maguk, lehetőséget teremtve ezzel a totalitárius irányítás bevezetésére.

És itt most húzni kell egy vonalat. Vastagot. Cikket, hírt, interjút ugyanis nem hamisítunk. Sem előre, sem utólag. Pláne közben. Amikor azonban azt írjuk, hogy cikket, hírt, interjút nem hamisítunk, azt tényleg illenék komolyan venni. A veszprémi médiapartizán tette azonban rávilágít egy másik nagyon fontos dologra is. Arra nevezetesen, amit a miniszterelnök elfelejtett elmondani abban az interjúban. Vagy nem is akart elmondani. Vagy már az eszébe sem jut, hogy szólnia kellene róla. És ha bűnnek tartjuk azt, ha valaki csalással leplezi le a szemfényvesztést, akkor talán bűnnek tekinthetjük azt is, ha valaki tudatosan megtévesztésben tart másokat. Mert ha ez nincs így, akkor az a világ hasonlatossá válik azokhoz az autokráciákhoz, amelyekben a hatalom csakis befejezett igeidőkben kommunikál. De tudni kell, hogy az egyeduralmi rendszerek világában a kormányzati mondatokat mindig a nép egyszerű gyermeke folytatja, egészíti ki. Ennek neve is van. Úgy hívják: szembesítés. Akkor is, ha azért büntetés jár.

S most bármennyire hősként tekint is a demokratikus ellenzék egy része az interjúhekkelőre, az illető egyelőre csak azt érte el, hogy kirúgtak öt embert. No nem a propagandaminisztert, sem Mészáros Lőrincet, hanem azokat, akikre a kormányzatnak amúgy sincsen szüksége. Szerkesztők és újságírók nélkül jól megvan a kormány, de nem sokra jutna Tónik, Bencék, Szilárdok és Lőrincek nélkül. Így legalább mindenki megtanulja majd, hogy Magyarországon akkor sem szabad hamisítani, torzítani semmit, ha amúgy lehet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!