Nemzeti konzultáció – gondolták volna, hogy ez a kormány sikerének a titka? Pedig de. Rogán Antal, a friss-ropogós propagandaminisztérium első embere jelentette be a minap nagy garral, hogy „az elmúlt öt évben a legfontosabb ügyekben akkor tudtak jó döntést hozni, ha előtte megkérdezték az embereket”.

Igazán kedves, hogy Rogán ezt mondja. Kár, hogy azért tudjuk, hogy is megy ez a nemzeti konzultálgatás: a kormány akar valamit, kiküld egy levelet, amiben súlyosan manipulatív kérdéseket tesz fel, a polgárok zöme kidobja a kukába, a maradék karikáz – és a végén Orbánék, mintha mi se történt volna, közlik, hogy a magyar nép ezt és azt akarja, ami véletlenül pont megegyezik az ő szándékukkal.

Úgyhogy az lesz, tádáám. Nem is olyan nagy csoda tehát, hogy Rogán szerint nagy szükség(ünk) van egy nemzeti konzultációs központra. Valójában igazán kár, hogy nincs még meg ez a csudaközpont, pedig a héten igazán lett volna mit kérdezni a köztől.

Az első kérdéssor szerintem így kellett volna, hogy kinézzen:

1. Ön szerint is szükségünk van pöcsre?
(Ezt már csak azért is fontos lenne eldönteni, mert Czunyiné, a közoktatási államtitkár épp megtagadta a Pedagógusok Önértékelő Csoportját, mondván, az csak a „fantázia szüleménye”, és a teljesen jellegtelen BECS, vagyis belső értékelési csoport nevet javasolta. A jó válasz amúgy Maus Pálnál, az Oktatási Hivatal Projektigazgatóságának szakmai vezetőjénél van, aki szerint semmi ok nincs a PÖCS átkeresztelésére, bár arra ő sem emlékszik, hogy kitől ered a szenzációs név…)

2. Ön szerint kell a pedagógusoknak az a kis béremelés?
(Ez egy kicsit becsapós kérdés, ugyanis Czunyiné azt mondta, szeptemberben már meg is kapták, a Pedagógusok Szakszervezete szerint viszont cserébe a túlórapénzt nem fizetik ki a tanároknak, így valójában nem hogy többet nem keresnek, de inkább kevesebb jut a havi kiadásokra.)

3. Ön szerint jól fegyvereztük le a horvát rendőröket?
(Fontos kérdés, ugyanis eddig akárki próbálta magyarázni a bizonyítványunkat, az lyukra futott, döntsenek tehát Önök. Az biztos, hogy szeptember közepén jött egy vonat, amin menekültek voltak, rendőri kísérettel. Bakondi György és Kovács Zoltán szerint a rendőröket le kellett fegyverezni, mert pisztoly volt náluk. Ezt az ORFK már másnap cáfolta, Kovács kormányszóvivő viszont kötötte az ebet a karóhoz. Most Pintér Sándor belügyminiszter is hozzátette a magáét – szerinte semmilyen pisztoly nem volt, lefegyverezni sem kellett. Mi legyen a végső álláspont?)

4. Ön kit látna szívesebben: olimpiai bajnokokat vagy beteg gyerekeket?
(A kettő együtt nem megy – vagy úszóink edzenek az Istvánmezei úti KSI-uszodában, vagy az asztmás és mozgásszervi betegséggel küszködő fiatalok. A többi uszodát épp felújítjuk a 2017-es világbajnokságra, úgyhogy nincs sok választás, ebben a medencében kell lubickolni. Egyelőre amúgy a válogatott áll jobban, a gyerekek edzését az uszoda üzemeltetője leállította.)

5. Kell a Tesla vagy sem?
(Van itt egy kis bizonytalanság: jönne hozzánk egy külföldi autógyártó cég gyárat alapítani, de Szijjártó Péter bokros teendői – magyarán a teljes külföld megregulázása – közepette elfelejtette, hogy valójában az is a dolga, hogy az ilyen külkapcsolatokat ápolgassa. Meglepődött tehát, amikor a Tesla jelezte, mindjárt építik a gyárat. Szerencsére már másnapra eszébe jutott valakinek a külügyben, hogy ők valójában fél éve igyekeznek rávenni a Teslát arra, hogy idetelepüljenek. Már csak az a kérdés, ki tesz kinek szívességet ezzel a gyárépítéssel, és leszáll-e a magas lóról valaha Szijjártó Péter?)

6. Kidobjunk sok pénzt felesleges dolgokra?
(Jó, ez túl könnyű kérdés, csak hogy pihenjünk egy kicsit: természetesen ki kell dobni a pénzt, méghozzá, ha lehet, minél többet. Mondjuk olyan jól hangzó projektekre, mint egy félmilliárd forintba kerülő szuperszolgáltatás, ami a „látássérültek és más fogyatékossággal élők (mozgássérültek, színtévesztők, epilepsziások) internethasználatát” segíti. A projektet már be is mutatták – a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége viszont kissé hálátlanul jelezte megdöbbenését: már vagy 10 éve működnek hasonló, színvonalas szolgáltatások azoknak, akiknek szükségük van rá, úgyhogy nem tudnak mit kezdeni a drága, de szakmailag aggályos programmal. Ahelyett, hogy megköszönték volna…)

7. Szereti Ön, ha a kormány plakátokon közli Önnel, hogy mi az Ön véleménye?
(Hát persze, hogy persze. Kell a megerősítés, úgyhogy jó, ha óriásplakátokon olvashatja, mit is gondol a világról. „Az emberek döntöttek” – ez például 380 millió forintba került Önnek, ami ugyan egy kicsit több, mint amennyit a bevándorlásellenes plakátokra költöttünk, de cserébe ezt is Rogán Antal luxusparkbeli lakótársa, Csetényi Csaba és hírügynöksége közölhette a közzel. Természetesen soron kívül, hirdetmény nélküli, egyajánlatos közbeszerzés keretében.)

Szóval jó dolog ez a nemzeti konzultáció, és jó, hogy Rogán érzi: kell egy központ, ami ontja majd magából az ilyeneket. De álljunk meg egy röpke pillanatra, és emésszük kicsit a propagandaminiszter Nagy Ellenfelének, Lázár Jánosnak a szavait, aki a mezőgazdasági bizottság előtt magyarázkodott az állami földek privatizációja miatt. Figyeljék a tökéletes érvelést: „Nem hiszem, hogy bármelyikük is ezt akarja, hogy ezen a pár százezer hektáron elkezdjünk gazdálkodni, és amikor szocialista kormány van, akkor a szocialista menedzsment lopja szét, amikor fideszes kormány van, akkor a fideszes menedzsment lopja szét.” Ja, kérem, ha ez ott így megy…

Egy nemzeti konzultációt amúgy nem úszunk meg 1-1,5 milliárd forintnál olcsóbban. Mi lenne, ha ezt a pénzt is csak simán ellopnák, minket meg békén hagynának a hülye kérdéseikkel?

Címkék: A7 - heti abszurd, kommentár, Vasárnapi Hírek

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!