Magyarország kormányától, közpénzen, megint csak ennyi sikeredett: „Üzenjük Brüsszelnek, hogy ők is megértsék”. Kisbetűvel azért fölé írták, hogy „a kényszerbetelepítés ellen”. Brüsszel viszont ebből megint nem ért sokat. Főként azért nem, mert a magyarok kormánya – hasonlóan az idegengyűlöletet elhintő „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!” kampányhoz – magyar nyelven tette közzé üzenetét. Vagyis ez az üzenet nem is Brüsszelnek, hanem nekünk, magyaroknak szól. Kampány dúl, a kormány megint félelemkeltésre játszik. De ha már üzenünk, akkor üzenjünk rendesen. Íme, néhány, csak a heti témákból szemezgető példa.
Üzenjük Brüsszelnek, hogy Magyarország csak azt követően zárta le déli határait, miután több százezer menekültet ráengedett Európára.
Az Orbán-kormánynak ugyanis tudnia kellett arról, hogy évek óta menekültek szivárognak át a magyar – amúgy schengeni – határon, a probléma megoldására előbb mégis gyűlöletkampánnyal felelt, és csak a kellő hangulat megteremtése után kezdett kerítésépítésbe. S mivel nem tűnik hősnek az a várvédő, aki előtte ráengedte a hátországra azokat, akik ellen harcol, a kormány mostani népszavazási kezdeményezése mögött is inkább a páncélok önfényezőit kell keresnünk, semmint a kardok forgatóit.
Üzenjük Brüsszelnek, hogy Magyarországon „a közgondolkodást kell ahhoz megváltoztatni, de országos szinten, hogy az emberek elfogadják, elhiggyék, tudomásul vegyék és akarják ezt a fajta gazdaságpolitikai tevékenységet”.
Így fogalmazott legalábbis az Echo Tv-ben Lentner Csaba, a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványának, a Pallasz Athéné Domus Scientae kuratóriumi tagja Bayer Zsolt Mélymagyar című műsorában. Miközben aligha akad olyan magyar ember, de talán még európai se, aki szerint rendben volna az, ha a magyar jegybank elnöke, Matolcsy György arra költene 260 milliárd forint közpénzt, amire csak akar. Különösen úgy, ha törvénnyel védetné le költéseit, merthogy szerinte az nem is közpénz. (Ez amúgy érthető törekvés a részéről, mert arról még az Alaptörvényben is így fogalmaztak: „A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.”) És így érthető az is, hogy amikor arról faggatták Matolcsyt a parlamentben, miért adott mintegy félmilliárd forintot az unokatestvérének, válaszának lényege csupán ennyi lett: blöff, blöff és blöff. Ha ő mondja, biztosan így van, és különben is, ha bármiféle gyanú merülne fel ezzel kapcsolatban, Polt Péter legfőbb ügyész bizonyosan nyomozást indítana Matolcsy ellen. Ehhez, persze, arra volna szükség, hogy Polt Péterben felmerüljön némi gyanú erre. Elvégre ez volna a munkája.
Üzenjük Brüsszelnek, Matolcsy Györgynek egy hete van arra, hogy aláírja a felmondólevelét.
Legalábbis a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke, Tóbiás József szerint. Ha a jegybank elnöke mégsem tenne ilyet, és lássuk be, az nem életszerű, hogy egy szocialista felszólítástól azonnal tollat ragadna az unortodox gazdaságpolitika atyja, akkor az MSZP azt kéri, hogy Áder János köztársasági elnök mentse fel posztjáról Matolcsy Györgyöt. A helyzet azonban az, hogy a kereszténydemokrata országgyűlési képviselő Rubovszky György éppen a héten szólta el magát, hogy Orbán már nem akarja többé elnöknek Ádert – „Nem létezik, hogy újraválasszák, a Viktor nem engedi meg” (forrás: Hír Tv). S hogy mindez éppen a Matolcsy Györgyöt védő, csakis a jegybankelnök terveire szabott törvény visszadobása miatt volna így, arra még nincsen válasz. A kijelentésből viszont akkora hurrikán kerekedett belőle, hogy simán lehetne ebből is plakát: Üzenjük Brüsszelnek, nem létezik, hogy újraválasszák, a Viktor nem engedi. Ám Rubovszky utólag már azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy „Áder Jánosról szó sem volt! Ilyen beszélgetés nem volt”. Ami plakáton imigyen fest: Üzenjük Brüsszelnek, hogy Áder Jánosról szó sem volt! Ilyen beszélgetés nem volt.
Üzenjük Brüsszelnek, hogy Magyarországon milliókat költenek az Európai Unió pénzéből a kormányfő álmaira.
Mert itt van a felcsúti kisvasút esete, amely amúgy csak akkor lenne nyereséges, ha – persze nem akarunk tippeket adni – minden magyarnak előírnák, hogy havonta egyszer, de inkább kétszer végig kell zötyögnie az 5,7 kilométeres szakaszon – amit most mintegy 9 milliárd közpénzforintból bővítenek 14,2 kilométerrel, Etyek és Bicske között.
Üzenjük Brüsszelnek, hogy „Vissza fogunk kapaszkodni a nemzetközi futballban, nemcsak a válogatott, hanem a klubok is sikeresek lesznek”.
S mivel ezt maga Orbán Viktor miniszterelnök mondta Felcsúton, hol másutt, a Puskás Suzuki Kupa döntője után, kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy nem csak a levegőbe beszélt. Amúgy, persze, igen. Azt nem tudni, hogy a kormányfő olvasta-e a Figyelő elemzését, amely szerint 2100-ig sem jön be annyi pénz a NB I-es mérkőzésekből, mint amennyit a kormány stadionokra költ. Igaz, addigra már nem lesz hatalmon Orbán Viktor, viszont lesz belőle másfél oldalnyi szöveg – képpel – a középiskolás történelemkönyvekben, feltéve, ha még lesznek akkor is középiskolák, mert erre például, látva a klikesedő hatalom terveit, ma sem egyszerű a válasz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
