Szavazások kérdéskörében mintha átok ülne az Orbán-kormányon. Persze csak az utóbbi időkben, és furcsamód mintha minden átok éppen a kvótanépszavazás, a menekültek, valamint a letelepedési kötvények köré gyűlt volna – de ezt alighanem csak a Fidesz–KDNP kormányzó pártkombója érzi így. Talán ezért történhetett meg az is, hogy a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője – miközben olyan párt nincs is, hogy nagyobbik – nyugodt hangot erőltetve magára bejelentette a héten, az Alaptörvény-módosítás ötpárti egyeztetésen elfogadott szövegét elsöprő többséggel támogatták a képviselők.

 
Kósa Lajos - Fotó: Kovács Tamás, MTI

Lehetne ez akár példa nélküli győzelem is, de a helyzet az, hogy a kormány „az elsöprő győzelem”, az „elsöprő többség” kommunikációs szófordulatot elhasználta már a bukott kvótanépszavazás után, arról nem is szólva, hogy egy ötpárti egyeztetés eredményét politikai sikerként beállítani éppen annyit ér, mintha egy stadion mögötti futóedzés résztvevőiek osztogatnánk olimpiai bajnoki címeket – a hátsó pályás, felkészülési eredményeik alapján.

De úgy tűnik, a politikát tényleg sikerkommunikációra játsszák. Azt a tényt pedig valahogyan mégiscsak el kell fedni néhány keresetlen szóval, hogy a kormány politikája az utcák után a parlamentben is megbukott. Merthogy a Fidesz–KDNP-nek nem sikerült módosítania az Alaptörvényt. Lehet, már a sikertelen kvótanépszavazásra sem kellett volna álságos kormánykommunikációt építeni – miszerint a magyarok 98 százaléka üzent volna Brüsszelnek –, de legalább rövid időn belül kétszer is kiderült, hogy a Fidesz–KDNP kombója valójában csak kormányzati szófordulatokban jelent többséget.

Mondta is Kósa Lajos mindjárt a második kormányzati fiaskót követően, hogy „a kötelező betelepítési kvóta elleni küzdelemben az ország csak a KDNP-re és a Fideszre számíthat”. Meg azt is hozzátette, hogy „az is bebizonyosodott, a Jobbik és az MSZP is hazudott, és rútul, aljasul becsapta az embereket. Mindkét párt a választási kampányban azt mondta, hogy az Alaptörvény módosítását megszavazzák, Vona Gábor, a Jobbik elnöke még azt is megjegyezte, hogy aki nem szavazza meg, az hazaáruló. Azt kell mondjam, hogy azt a 3,36 millió embert a Jobbik és a szocialisták egyszerűen megtévesztették.”

A Fidesz frakcióvezetője, persze, nagyon is tudja, hogy milyen nagy különbség van a politizálás és a között, hogy valaki csak imitálja a politizálást: a Fidesz ugyanis tisztában volt vele, hogy az Alaptörvény módosításának vágya mindenképpen egy újabb látványos bukásba hajszolta a kormányt. Ha ugyanis enged a Jobbik kérésének, és szavazataiért cserébe azonnal eltörli a letelepedési kötvényt, akkor politikai zsarolás áldozata lesz, ami gyengíti a hatalom rendíthetetlenségének mítoszát, és külső gazdasági támogatóit sem tudja megtartani a busásan jövedelmező kötvényprofit ígéretével. Ha viszont nem vezeti ki a kötvényt, ugrik az Alaptörvény módosítása. Ugrott is. És maradt ismét, megint és újból a kommunikációs kormányzás.

Kis gyógyír csupán, hogy Lázár János rövid időn belül a héten immár másodszor is bejelentette, de ezúttal a véglegesség ígéretével, hogy az év végéig kivezetik a piacról a letelepedési kötvényt. Az Alaptörvény újabb módosítására viszont nem készülnek, merthogy – mint a heti kormányinfón fogalmazott – „ez nem óvoda”, majd nem szokatlan, de sok hozadékkal nem járó cinizmussal hozzátette, hogy Brüsszelben még decemberben döntés várható menekültkérdésben, amelyben „egyelőre nem nekünk áll a zászló”.

Pedig a bukott Alaptörvény-módosítás után Kósa Lajos tényleg mindent megtett annak érdekében, hogy a sajtótájékoztatón fényesnek mutassa a szürkét. Még azt az eddig soha nem tapasztalt kormányzati kommunikációs fordulatot is bevetette, hogy becsületesnek nevezte Gyurcsány Ferencet, a Demokratikus Koalíció elnökét. Lehet, persze, hogy véletlenül csúszott ki a száján, ám többször is használta ezt a szót, vagyis immár hivatalos, hogy a Fidesz – egyetlen sajtótájékoztató erejéig biztosan – becsületesnek tartja eddig éjjel-nappal démonizált politikai ellenfelét. Azt ugyan nem tudni, hogy lehet egyszerre becsületes és hazaáruló, merthogy a Fidesz parlamenti frakcióvezetője a Vona Gábor Jobbik-elnöktől kölcsönvett szóval illetett mindenkit, aki nem szavazta meg az Alaptörvény általuk hőn áhított módosítását, de ha valamit, akkor éppen logikát nem kell keresni ebben. Merthogy azon túl, hogy Kósa bohócnak is nevezte a Jobbik elnökét, aki – szerinte – háztartást sem tud vezetni, nemhogy országot, még abba is belebonyolódott, hogy most le- vagy betelepedési kötvénynek hívják-e az államilag támogatott pénzcsapot, és kizárt, hogy a le- vagy betelepedési kötvénnyel terroristák jöjjenek az országba, mert „ennél még annak is nagyobb az esélye, hogy cápatámadás ér egy magyar embert”.

Merthogy Kósa szerint ebben az országban nem is érdemes kitérni arra, amit „az ellenzék összehadovál”, mert az „színhazugságok, butaságok és füllentések tárháza. És itt jön a lényeg, de a Fidesz frakcióvezetője ekkor alighanem már a politikai dimenziók másik színterén járhatott: „A letelepedési kvóta önmagában, tehát ez a kötelező betelepedési kvóta önmagában Magyarország függetlenségéről a magyar emberek szabadságáról és biztonságáról szól. Idehozni limlom, oda nem illő feltételeket, no, ez felháborító.”

Kósa Lajosnak igaza van. Felháborító. Vagy limlom.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!