Bártfai Gergely publicisztikája a Vasárnapi Hírek A7 oldalán, Heti abszurd rovatunkban.
„Wenn die Tatsachen nicht mit der Theorie übereinstimmen, umso schlimmer für die Tatsachen.”
„Ha a tények nem vágnak egybe az elmélettel, annál rosszabb a tényeknek.”
(Georg Wilhelm Friedrich Hegel)
„Meg kell tisztítani a közéletet ezektől az emberektől, és felelősségre kell vonni őket, mert a társadalom egészét veszélyeztetik.” Mélyen egyetérthetnénk a fentiekkel, ha.
De nem: Hévíz fideszes polgármestere, Papp Gábor nem azokra gondol, akik. Hanem azokra, akik „rágalmaikkal átlépték azt a határt, amit közszereplőként tűrnie kell”. Ellenzékiek és újságírók, akik kiderítették róla, hogy nincs diplomája, miközben egy hivatalos pályázati anyagban az szerepelt, hogy van. Ami a tényeket illeti, Pappnak valóban nincs diplomája, és a pályázatban valóban azt állította, hogy van – de hát annál rosszabb a tényeknek, ahogy a mottóban idézett nagy német filozófus mondotta volt (még mielőtt a feje tetejéről a talpára állították).
A hangsúly nem is a hegeliánus megközelítésen van, hanem az üldözöttség érzésén. Rájár a rúd manapság szegény vidéki polgármesterekre. Minél közelebb vannak a hatalomhoz, annál több üldöztetés jut osztályrészükül.
A legnagyobb üldözött Mészáros Lőrinc. Még szerencse, hogy egykori jegyzője, aki „nehezen viseli az igazságtalanságot”, végre bátran kiállt volt főnöke mellett, és a világ szemébe vágta: Mészáros „egyetlen bűne, hogy Felcsút polgármestere, illetve földije Orbán Viktornak”. Bizony, ezt teszik azzal az emberrel, aki egy év alatt 100 milliárd forintot keresett a HVG számításai szerint, természetesen „tisztességes munkával”.
Üldözik a jegybankelnök Matolcsy György rokonait is, pedig ők 7 és fél milliárdan vannak, és közülük is, ha tucatnyian részesülnek nagyvonalú állami juttatásokban.
Elhatalmasodni látszik az üldözöttség érzete a kormánypárti politikusok között. Külön helyettes államtitkárságot hoztak létre a keresztényüldözés ellen, amely a rendkívüli kormányzati tartalék terhére 1,2 milliárd forintból gazdálkodhat. A múlt héten keresztényüldözési konferenciát rendeztek – majd amikor ez alkalomból a 444.hu vicces válogatást készített a kínos újságírói kérdések elől menekülő NER-vezetőkről, akkor a lakájmédia a kormánnyal és a kormánypártokkal engedékeny média „A keresztényüldözésen gúnyolódnak Sorosék” címmel megsértődött, felháborodott, cikkét pedig egy olyan fotóval illusztrálta, amelyen az összeállítást készítő újságíró ebédel.
Na jó, amióta kiderült, hogy Dzsudzsák Balázs csak azért nem lehetett a Real Madrid futballistája, „az új Puskás”, mert magyar – már semmin sem csodálkozik az ember.
Mit kezdjünk ennyi üldözöttel? Elüthetjük az egész cirkuszt annyival, hogy mindez csak újabb pofátlanság, figyelemelterelés, a tudatlan, ám hiszékeny bázisnak szóló olcsó katyvasz. Amit az orwelli újbeszél úgy nevez: prolitáp. Van azonban egy sokkal rosszabb lehetőség is, az tudniillik, hogy már maguk is elhiszik. Létezik ugyanis olyan mentális állapot, amelyben irracionális szorongás vagy félelem keríti hatalmába az embert, egy gondosan kimunkált téveszme rabjává válik, apránként elveszíti kapcsolatát a valósággal, könnyen megsértődik, és olyankor agresszívan reagál. Ennek a tünetegyüttesnek az összefoglaló neve: paranoia. Az pedig nagy baj, egy fideszesüldözés elleni helyettes államtitkárság sem segíthetne rajta.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!