Hazug, becsap, meleg. Ezen a héten ezzel nagyjából ki is merül a kormányhoz közel álló médiumok alkalmazottainak szókincse, mintha csak ennyi jutna eszükbe akkor, ha rájuk jön a piríthatnék: írni/ szólni kéne már valami bármit – mondjuk Vona Gáborról. A Jobbik elnökének bűne ezúttal annyi, hogy a 2016-os Nagy Októberi Migránsellenes Kvótanépszavazás (NOMK) kormánypárti retorikai forradalmi győzelme után a Jobbik – mivel a kormány nem volt hajlandó kivezetni a piacról a néhány kiváltságosnak busás haszonnal járó letelepedési kötvényeket – nem szavazta meg az Alaptörvény legújabb módosítását. Vagyis: Vona Gábor széttörte Orbán Viktor álmát – és nagyon úgy tűnik, emiatt most büntetésbe került.
Csakhogy. Ahogyan az oroszországi 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom (NOSZF) is csak retorikailag volt forradalom, valójában véres puccs, a 2016-os NOMK sem volt forradalmian sikeres, csupán konkrétan érvénytelen. De ez mindegy is. Senkit nem érdekel. Ugyanis – ahogyan száz éve – ma sem a politikai korrektség korszakát éljük. Ha kétségeink lennének erről, elegendő csupán két évet visszalapozni az időben. Maga Orbán Viktor mondta, a KDNP születésnapi választmányi zsúrján, hogy „a politikai korrektség olyan taburendszer, amely megfoszt az őszinte beszédtől, az innovatív gondolkodástól. Meg kell találni a politikai korrektség dogmarendszerétől függetlenítve az új magyar államot.”
Nos, úgy tűnik, megtalálták. Olyannyira, hogy ez alapján Vona Gábor akár földönkívüli lényekkel fajtalankodó űrhajós is lehetne – igaz, annak már a politikai inkorrektséghez se lenne köze. E logika alapján Kocsis Máté, a Fidesz sunnyogva leváltott kommunikációs igazgatója is simán lehetne meleg (ahogyan ezt Ungár Klára írta róla egy Facebookbejegyzésben), de Józsefváros polgármestere mégsem az. A kormánypárti politikusnak erről bírósági papírja is van – beperelte ugyanis Ungár Klárát –, tavaly tavasszal pedig személyesen is nyomatékosította a Hír Tv-nek, szó szerint így: „Nem vagyok buzeráns”. Mindez csak azért tartozik ide, hogy érthető legyen, miért buziznak ma ilyen bátran a kormányhoz közeli médiumok alkalmazottai. Kocsis Máté ügyében ugyanis született egy másodfokú bírói ítélet is. Abban kimondták, hogy Ungár Klára ugyan valótlanságot állított a politikusról, de – ahogy Kocsis Máté írta közösségi oldalán – „ez nem sértő, ezért a keresetünket elutasították. A Kúriát azért még megkérdezzük erről. Ettől kezdve ugyanis minden heteroszexuálist le lehet buzizni, a homoszexuálisokat meg, gondolom, továbbra sem. Érdekes logika.”
Inkább érdekes tanulság. Identitástörténet tekintetében különösen attól, hogy míg a politikusokat egyesek öv alatt támadják öv feletti tetteikért, a politikusok feleségei – amúgy joggal – felháborodott és kétségbeesett leveleket küldözgetnek férjük védelmében. De ez történik, ha hiánycikké válik a tabu, az érdek pedig fontosabb, mint az érték.
S miközben lehet, hogy egyre kevesebb ember kíváncsi arra, milyen is a politikai korrektség korszaka, azt sem gondolta volna senki, hogy felváltják azt az elmebaj évei. Egy ilyen világban már a látszat sem számít, a hatalom farkasának emlőin gyarapodók pedig mintha szándékosan úgy magyarítanák a carpe diem jelentését, hogy vagy te élsz jól, vagy a másik, a kettő együtt nem megy. De lehetne úgy is, a miniszterelnök szabad felcsúti fordításában (egy éve már elhangzott: „Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig. Ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig… ez életfelfogás, sőt, talán életösztön.”). Tabu. Érdek. Carpe diem.
Ezért is lehetséges az, hogy a magyar hatóságok – kormányszintű és kormánypártszintű indoklás szerint – azért nem vettek ujjlenyomatot az országba érkező Ghaith Pharaon szaúdi üzletembertől (állítólag egy éppen ilyen nevű ember lett volna a migránsellenes Orbán Viktor szomszédja), mert az USA-ban körözés alatt álló személytől az amerikaiaknak volt ujjlenyomata. S mivel a körözés alatt álló személyek azonosítása az ujjbegybőrminta alapján többnyire lehetséges, ezt Magyarország nem tartotta fontosnak elvégezni akkor sem, amikor a szaúdi vállalkozó anno vízumot kért tőlünk.
Mindegy. Nemde. Carpe diem.
Az pedig nyilván véletlen egybeesés, hogy 2013-ban éppen arra a területre vezettette ki a vizet a hatvani önkormányzat, ahol Szabó Zsolt volt polgármester később – fejlesztési államtitkár – tanyát vett.
Három éve még senki nem értette, miért éppen oda visznek vizet, de épült a szomszédságában uniós forrásból tanösvény is, igaz, azt meg azóta is kerítés zárja el azok elöl, akik végig akarnának menni rajta. Sebaj. Ihaj! Carpe diem.
Az állami pénzből Andy Vajnának hitelezett TV2 pedig a Paksi Atomerőmű kéretlen logóját villantotta bele a nézők arcába november 10-én. A Forbes kérdésére azt felelték, azért tették, mert „november 10-én a tudomány világnapja alkalmából egész napos együttműködésünk volt az MVM Pakssal, melynek keretén belül pillanatreklám, más szóval sting megjelenések is voltak.” Értik? Sting. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy Paks, sting, carpe diem.
De amúgy ez az a csatorna, amelyik mostanában időről időre úgy sugároz karaktergyilkossággal is felérő izéket, mintha csak megrendelésre készítenék.
Rácz Károly (alias Terry Black előadóművész) legutóbb éppen náluk mesélt melegséggel a hangjában Vona Gáborról – amiből aztán, lám, micsoda utóélet támadt. Még a Magyar Hírlap publicistáját, Bayer Zsoltot is megihlették a történtek, és úgy megvédte Vona Gábort a vádaktól, hogy abból – az írásban fehérjehalmaznak nevezett – Terry Black is kapott rendesen. Tollal. Carpe diem. Szóval…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
