Ez egy ilyen ország. Ha egy pillanatra nem figyelünk oda, máris minden az ellenkezőjére fordul, a feje tetejére áll. Most éppen a Duna folyik délről északra a medrében a Magyar Villamos Művek kampányvideóján, de ezen már csodálkozni sem érdemes. Sőt örüljünk inkább, hogy legalább még medre van a Dunának. Igaz, kicsit korán dobták piacra ezt a videót, hiszen a földrajz oktatását csak ősztől törölnék el – kivéve a szakgimnáziumokat –, de ebből is látszik, már most felesleges északot és delet tanítani. Úgy tudni, már akadnak olyan lelkes, munkába csak kisvasúttal járó hivatalnokok, aki azon törik a fejüket, mi legyen a neve a fővárosi nagy pályaudvaroknak, merthogy ha a vonatok keletre indulnak a Nyugatiból, és nyugatra a Déliből, akkor ezt a káoszt – unortodox fordulattal – valahogyan fel kellene számolni.
És ha már a kifordított világról értekezünk, nem szabad elmenni Rogán Antal propagandaminiszter éles eszű magyarázata mellett sem, mert amikor azzal szembesült, hogy a közpénzek erkölcstelen felhasználása miatt újságírók távoztak a vs.hu szerkesztőségéből – az MNB alapítványai több mint félmilliárd forint közpénzzel támogatták a portál kiadóját –, azzal érvelt, hogy az MNB „egy kifejezetten kritikus, ellenzéki portált” támogatott. De nem is ettől szép az ő gyönyörű fordított világa, hanem a végső megállapítástól, amire jutott. Magyarázata szerint a vs.hu-t az ellenzék juttatta a tönk szélére, amihez csak gratulálni tudott. Nincs mese, Rogánnak is csak gratulálni lehet, 2018-ban, a választáson pedig, tessék majd rá szavazni, megint és újból, hogy még sokáig lehessen neki gratulálni.
De nyilván a fordított világnak köszönhető az a humánus bánásmód is, amiről a Story magazinnak mesélt Zelinka Ildikó, az MTVA tizenhét év után kirúgott műsorvezetője. Ő ugyanis az egyik barátjától tudta meg, hogy már nem tartanak igényt a munkájára. Hogy miért nem azzal közlik, eddig tartott a munkaviszonya, akivel szerződésben állnak, bizonyára az MTVA-nak is lenne frappáns válasza, de ez is csak annak a szép példája, mennyire fontos az ember ennek a hatalomnak. Lecserélhető eszköz csupán.
Persze nem lennénk meglepődve azon sem, ha ezért is az ellenzék lenne a hibás. De a helyzet az, hogy a jelenlegi bolsevik (értsd: többségi, kétharmados) hatalom paragrafusokba szedte már azt is, hogy még csak indokolni sem kell, ha valakit kirúgnak a munkahelyéről. Elegendő a megrendült bizalom sejtetése is.
Ha pedig mégis rákérdezne erre valamelyik elvetemült sajtómunkás, könnyen úgy járhat, hogy válaszra sem méltatják. Amiként a Magyar Távirati Iroda (MTI) brüsszeli tudósítója is, akit harmincöt év után tettek ki az állásából. Kárpáti János egy brüsszeli konferencián arról beszélt, hogy a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után központosították az állami médiát, nőtt a politikai nyomás. Szólt szerkesztői öncenzúráról is, és megemlítette, hogy az MTI nem köz-, hanem kormánymédia. Kárpáti bűne mindazonáltal csak annyi volt, hogy kérdezni mert Orbán Viktor miniszterelnöktől, de olyat ám, amit nem egyeztetett előre a szerkesztőkkel. Amikor pedig a 444.hu megkérdezte erről Gazsó L. Ferencet, az MTI igazgatóját, tippeljenek, kaptak-e tőle válaszokat. A sajtóosztály viszont igen. A „Nem igaz”, „Nem”, „Nem igaz” tömörválaszkodás művészi szintnek számít ma hatalmi körökben. Miközben az online hírportál csak annyit szeretett volna megtudni, hogy valóban a szerkesztők alakítják-e a brüsszeli híreket; s hogy kell-e egyeztetni a kormánytagoknak feltett kérdéseket. A hatalom nemhogy nem szereti a bonyolult kérdéseket, de élvezettel hárítja el magától még az eldöntendőket is. Illendő volna talán indoklási helyzetbe kényszeríteni végre a fordított világ hatalmasságait, és akkor talán az „Összhangban áll-e az intézmény működése a tárgyilagos, pártatlan tömegtájékoztatásra vonatkozó közszolgálati alapelvekkel?” kérdésre nem adhatnak olyan választ, hogy: „Igen. Összhangban áll.” Mert ezt el kell fogadni – még akkor is, ha sejtjük, netán szemenszedett hazugság.
De egy olyan országban, mint a miénk, amelyikben folyamatosan a szebbik orcájára fordul a nemzet, simán beleszónokolhatja a kormányfő az éterbe – ahogyan tette ezt Orbán Viktor az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) 40. kongresszusának hétfő esti megnyitóján, a budapesti Várkert Bazárban –, hogy az elmúlt évtizedek kilátástalansága után napjainkban példátlan összefogás van Magyarországon, hogy a sport és a futball ismét lábra kapjon. Erre most mit lehet mondani? Hiszen valóban példátlan, hogy 180 milliárd forintot költ az állam olyan stadionokra, ahová elvétve téved néző, de olyan is, aki focizni tudna.
Ám tényleg csak olyan országban, mint a miénk, eshet meg az a boldogság is, hogy Orbán Viktor kedvenc falujának polgármestere szinte minden héten elnyer valamilyen zsíros beruházást. Mészáros Lőrinc (képünkön) cége újíthatja fel a vasutat Kaposvár és Fonyód között, konzorciumban a Swietelsky Kft.-vel és a V-Híd Zrt.-vel. Ilyen ember soha nem volt – kivéve a gyevi bírót –, aki ily sokszínűségével ejtené ámulatba az ország polgárait.
Egy olyan mesevilágban, ahol a kormány közeli megmondóemberek azzal érvelhetnek, miután kiderült, hogy a jegybankelnök 260 milliárdnyi közpénzt osztogathat kénye-kedve szerint barátoknak, rokonoknak, hogy a pénz legalább Magyarországon marad…
Nos, egy ilyen országban tényleg minden a feje tetejére állt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
