Gyászszertartásként is lehetett látni a szerdai civil tüntetést. A helyszín, a Hősök tere, a részt vevő hatalmas sokaság által formált szív, közepén a felirat („civil”) és a fekete lepellel letakart Budapest términtázat behozta a 28 évvel ezelőtti képet. 1989. június 16-át, amikor Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének évfordulóján újratemették az öt áldozatot és egyben hozzáfogtak az előző rendszer elhantolásához. Orbán Viktor nagy hatású beszédet mondott ott. Akkor még egy civil mozgalom egyik vezetőjeként. Egy hatodik koporsóról is szólt, amelybe a fiatalság elvesztegetett húsz éve, hiábavaló élete került. Nem volt nehéz szerdán a kultikus helyszínen a fekete lepel alatt meglátni megint a koporsót. Nincs benne halott, csak megint a pocsékba küldött évek.
Innen nézve abszurd volt a Hősök tere látványa, keserű, de egyben felemelő is. Rendre próbálkoznak a fiatalok föld alá tolásával, de nem mindig megy.
De most sem lankadnak. Az egyetemi férőhelyek visszavágása és a részleges röghözkötés után a héten tudhattuk meg, hogy a kormányzat a kötelező középiskolai felvételi bevezetését tervezi, előre meghatározná a felvehető diákok számát, nyilván szűkebben, mint a jelenlegi létszám, és felvetődött a kistelepülési iskolák felső tagozatának megszüntetése. A cél a fölösleges tanulás kiküszöbölése – már amennyiben ez így egyáltalán értelmezhető. Ha nem is koporsót, de álomtemetőt szánnak a kevéssé királyi útvonalakon közlekedő fiataloknak.
Róluk derült ki, hogy addig is keményen adóztatják őket. Az OECD felmérése szerint az alacsony kereseteket Magyarországon adóztatják a legnagyobb mértékben a fejlett országok között. Márpedig az alacsony keresetűek között magas a fiatalok aránya, hiszen jellemzően nem csúcsfizetéssel állnak munkába.
Nem úgy, mint Mészáros Lőrinc, aki ezen a héten is gazdagodott. A balatoni turistaforgalom legnagyobb cégét szerezte meg egyik vállalkozása.
Ezzel 5200 kempinghelyet, 500 bungalót, 200 mobilházat. Eddig nincs jele annak, hogy a rengeteg Mészáros-cég startupként, progresszív piaci szereplőként viselkedne, hogy komoly hozzáadott érték jelenik meg velük, vagy bármi, ami miatt nem kell úgy tekinteni, hogy az életnedvek kiszívása, a tetszhalál lesz a sorsuk, miközben gazdáig virulnak.
A kormányzat egy civil jó barátja másféle szolgálatokat tesz. Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórumának vezetője szerint nem elégséges az a tervezett intézkedés, amely az évi 7,2 millió forintnál nagyobb, határon túlról érkező támogatást fogadó nem kormányzati szerveket arra kötelezné, hogy minden megmutatkozási formájukban tüntessék fel azt, hogy külföldiek által támogatottak.
Javasolja, hogy „a gyakorlatban jelentkező politikai szemléletű és indíttatású NGO-k cselekvéseit ellenőrizni lehessen. Hogy a legitim kormány folyamatos támadását, megpuccsolását ne lehessen idegen pénzekből finanszírozni.”
Megfontolnánk a CÖF helyében, hogy az angol rövidítés, az NGO helyett ilyen alkalmakkor használjunk magyar szavakat, nevezzük meg, hogy ki volna az, aki ellenőrizné a puccsistákat, nyilatkoznánk róla, hogy kihátrálnának-e egy ilyen feladat elvégzése alól, miközben saját bevallásuk szerint 18 ezer szellemi honvédővel rendelkezünk, vagy épp magunknak szánjuk ezt a lehetőséget. Ez az a szervezet, amely telenyomta az országot plakátokkal, melyek szerint Bajnai és Gyurcsány tett itt tönkre mindent. Ízig-vérig civilek.
Civilek, mint a közéjük is tartozó Bayer Zsolt, aki forma szerint polgári foglalkozást űz, amennyiben újságíró. Valójában a Fidesz politikai üzeneteit fordítja le a külvárosok nyelvére. Ő az, akit ezen felül százszor annyian idéznek, mint ahányan olvasnak, mert általában elég egy-két bekezdés belőle, hogy ne legyen szükség a következőre.
Példa a hét elejéről: „Záros határidőn belül utcára fogunk mi is vonulni, mindannak védelmében, ami nekünk fontos és szent. És dühösek leszünk. Úgyhogy egy darabig még őrjönghettek az utcákon, megpróbálhatjátok feldúlni a Parlamentet, a minisztériumokat, a Fidesz-székházat, a köztársasági elnöki hivatalt, neki mehettek a rendőröknek, megtámadhatjátok az újságírókat – még egy darabig.
Aztán majd nem. Aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk Világos?”
Világos, annyi kiegészítéssel, hogy nem most gurultatok dühbe. Dühöngtök úgy tizenöt éve.
Emberöltőnyi dühroham.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!