Csak álltunk és néztük, ahogy Budapestet elmossa a vihar. Ha legalább Pintér Sándor küldött volna egy SMS-t, mint legutóbb, a Nagy Márciusi Förgeteg idején, hogy ne pánikoljunk, hanem szálljunk át másik autóba, ha kifogy a benzin, talán könnyebb lett volna a szívünk. Így viszont nem maradt más, mint hogy nézzük, amint tombolnak az elemek, és lesz úrrá a természet rajtunk. És ha ez lett volna a legnagyobb baj a héten, még olcsón megúsztuk volna. De sajnos a vihar mellett más csapások is nehezítették a mindennapjainkat.
Áradt például a hülyeség a politikusainkból. A sort Boross Péter egykori miniszterelnök nyitotta, aki élemedett korára való tekintettel már nem tesz lakatot a szájára. Természetesen menekültügyben nyilvánított véleményt, a retorika pedig úgy, ahogy van, ijesztő. „Ma még senki nem meri kimondani, hogy a bevándorlás nem kulturális és civilizációs, hanem etnikai probléma. Ugyanis különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is” – jegyezte meg a Magyar Hírlapnak adott interjújában, majd gyors párhuzamot vont a muzulmánok és a cigányság között, mondván, egyik népcsoport integrációja sem sikerült. Azt már nem tette hozzá, hogy ebben a mostani, a kormány által keltett indulatok miatt erősen háborgó közegben igazából még csak kísérletet sem tettek bármilyen integrációra. Pedig Boross szerint Orbán Viktor például jót akar tenni. Lehet, hogy ő tud valamit, amit mi nem...
Kicsit később a nyilatkozatcunami újabb hullámában Kocsis Máté kifejtette: kifejezetten örül neki, hogy a Helsinki Bizottság beperelte, amiért Facebook-oldalán azt a rémhírt terjesztette, hogy a II. János Pál pápa téren a menekültek randalíroznak. Szerinte így be tudja majd bizonyítani, hogy neki volt igaza – bár hogy hogyan, az érthetetlen. Bejegyzése után, s már előtte sem történt semmi azokból a rettenetes eseményekből (késelés, lopás, őrjöngés), amelyekkel riogatott. Szerinte egyébként a bevándorlásellenességből nem lehet politikai hasznot húzni. Aha, persze. Kocsis kerületének augusztus 20-i ünnepségén egyébként kigyúrt, kopasz biztonsági őrök próbálták megakadályozni, hogy a kormány bevándorlásellenes politikája ellen tiltakozó Nincs Alku Párt tagjai tüntessenek. Elcsattant egy pofon, volt némi dulakodás, mire Kocsis észbe kapott, és szólt, hogy a demonstráció vezetőjét engedjék fel a színpadra. Kocsis Máté szerint a pofozkodó biztonsági őr nem áll az önkormányzat alkalmazásában. Ilyen egy méltóságteljes államalapítási ünnep, 2015-ben, Magyarországon.
A tavaszi zápor könnyedségével peregtek a szavak Semjén Zsolt szájából is (és még a plafon sem szakadt rá), amikor közölte: „Szent István országépítő munkája akkor vihető tovább, ha mindenki kis Szent Istvánként tevékenykedik saját őrhelyén.” Ő viszonylag virágnyelven fogalmazott – pláne Boross Péterhez képest –, de azért nem félt behozni a diskurzusba egy kis demagógiát, miközben kifejtette, hogy a magyar nemzet megmaradása egyrészt a nyelvi, kulturális és történelmi azonosságtudat megőrzésén, másrészt az ehhez szükséges közjogi keretek biztosításán múlik. Ezen tessék mindenkinek munkálkodni „kis Szent Istvánként” a kerítés innenső oldalán. De csak miután megtaláltuk az ehhez tökéletesen passzoló őrhelyet.
A megvadult folyóként hömpölygő adósság lassan átcsap a KLIK feje felett. Eddig csak azt lehetett tudni, hogy a közüzemi számlákat nem sikerül mindenhol kifizetniük, ezért több iskolát fenyegetett például az a veszély, hogy a szolgáltató elzárja a gázt. Most kiderült az is, hogy a 4,6 milliárd forintos közüzemi tartozás mellett rengeteg pénzzel tartoznak az önkormányzatoknak is, pedig eredetileg ugyebár azzal az indokkal hozták létre a központot, hogy ne a települések büdzséjéből vigyen el rengeteg pénzt az iskolák fenntartása. Nos, ez így, ebben a formában nem jött össze, van olyan intézmény, amely esetében ugyanis épp az önkormányzat fizeti a számlákat, hogy ne a KLIK-nek kelljen, mert akkor bizony nem lenne villany, víz vagy éppen gáz az iskolában. Ennyit a központosítás értelméről...
Ellenben Budapest és Esztergom között a „lassú víz partot mos” mondás dívik. Évek óta tart a vasúti pálya felújítása a két végpont között, hogy az 53 kilométeres utat a vonatok ne 91 perc alatt tegyék meg. Mostanra lett meg az eredmény: az átadott vonalon eztán 86 perc alatt lehet átérni Esztergomból Budapestre vagy fordítva. Hogy ez alig 5 perces időmegtakarítás? Nos, ez igaz. De lett 4 új megálló is útközben, az egy kicsit lassítja az amúgy száguldó mozdonyokat. Eredetileg 44 milliárd forintból folyt a felújítás, bár a járulékos költségekkel együtt a végszámla elérheti a 80 milliárdot is, és akkor már lassan ott tartunk, hogy ennyi pénzből Simicska Lajos autópályát álmodott volna a fránya szakaszra. És a legszebb az egészben: hiába tartott 3 évig a szakasz renoválása, még koránt sincs kész: csak jövőre kezdik meg a villamosítást, ami akár további néhány perccel csökkentheti a menetidőt. Talán egyszer eljön majd az az idő is, amikor az esztergomiaknak nem kell megőszülniük, mire felérnek a fővárosba. De ez nem mostanában lesz.
Amúgy volt némi haszna az Új Nagy Budapesti Árvíznek is, egy dologra legalábbis biztosan rámutatott. Nem vesztettük el a humorérzékünket. Volt, aki új sportágat talált fel az utcákon felszökő buzgárok meglovagolásával. Mások azon töprengtek, mihez kezdjenek azzal az 5000(!) forinttal, amit az Elmű azoknak fizet kártérítésként, akik napokig áram nélkül maradtak. Megint mások a Fővám téri lyukba (immár a pokol kapuja néven emlegetik) álmodtak vicces műalkotásokat. Szóval sikerült meglátni a viharban is a jót, ahogy azt Kerényi Imre is örömmel hallaná. Hogy a többi ügyön egyáltalán lehetséges-e nevetni, az már erősen kétséges.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
