Párbeszéd Magyarországon, 2014-ben:

 
Szijjártó Péter külügyminiszter mindeközben egyértelműen öregbítette hazánk hírnevét. Először a magyar–azeri barátság jegyében megkoszorúzta Hejdar Alijev egykori KGB-s diktátor sírját, majd ráadásként egy azerbajdzsáni–magyar szakácskönyv bemutatóján is részt vett

– Azzal követtem el a hibát, hogy én ki is nyilvánítottam, ellenzéki vagyok?
– Nyilván ez is számít, ez egyértelmű. Nem vagy hülye, tehát ez egyértelmű.

Főnök és beosztott beszélgetése volt, előbbi a miskolci önkormányzat városüzemeltetési cégének vezetője, utóbbi, Zaveczki Tibor, aki az önkormányzati választásokon ellenzéki jelöltként indult. Szerződése október végén lejárt, ám nem hosszabbították meg. Ha egyébként valakinek nem lenne egyértelmű, a cég tagadja, hogy politikai okokból váltak meg munkatársuktól. Mi sem természetesebb…

Bár mondhatnánk, hogy egyedi és elszigetelt esetről van szó, egyre szaporodnak az ilyen, egyértelmű momentumok. Mármint azok, amik a kormány és a hozzájuk közeli barátok számára egyértelműek. Így működik ugyanis ma Magyarország: ha nem velük vagy, akkor egyrészt hülye vagy, másrészt viszont egyértelműen vesztes.

Azon például már meg sem lepődik, hogy egy újabb törvénymódosításnak köszönhetően jövőre Andy Vajna és Szima Gábor még tovább gazdagodhat. Ha minden jól megy, akkor a jövőben kaszinóüzemeltetési koncessziót úgy is lehet majd nyerni, hogy a koncessziós díjakat nem is a pályázó cég fizeti meg, de az engedély birtokosa ebben az esetben is leírhatja a koncessziós díjat az államnak kötelezően befizetett játékadóból. Ráadásként pedig online kártyatermet és kaszinót is csak azok működtethetnek majd, akiknek van érvényes kaszinókoncessziójuk. Hogy kik? Hát Andy Vajna és Szima Gábor, kizárólag és egyértelműen.

Mint ahogy egyértelműnek tekinthetjük azt is, hogy Norvégia zsarolja a magyar kormányt – hiszen úgy próbálják ránk (mármint a civil szervezetekre) tukmálni azokat a milliárdokat, hogy valójában senki (mármint a kormány) nem kérte azokat. Majd, amikor végre sikerül rákoppintani az orrukra, akkor megsértődnek, és azoknak a pénzeknek a befagyasztásával fenyegetőznek, amikre viszont nagyon is számítunk (mármint a magyar kormány), ami egyáltalán nem baráti gesztus. Hogy jól foglalta-e össze ezen gondolatmenettel Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára a helyzetet? Teljesen egyértelmű. És jó, hogy azt is hozzátette, Magyarországot szerződés szerint megilleti Norvégia 36 milliárdja, ha valaki lenne olyan hülye, hogy ezt félreértse.

És hogy ki építhet például stadiont? Szegeden mondjuk egyértelmű döntésnek tűnik a Szeged-Csanádi egyházmegye. Miért pont ők? Ne legyünk hülyék: hát azért, mert mondjuk Garancsi István is tagja az egyházmegye gazdasági tanácsának, így frissen vett cége, a Market Zrt. is felhúzhatja majd az arénát… Kis szépséghibája a dolognak, hogy a város jelenleg nem rendelkezik NB I-es focicsapattal, de hát láttunk már olyat, hogy 2,5 milliárd forintos gombhoz (ennyibe kerül majd a stadion) keresnek kabátot…

Ahhoz sem kell nagy ész, hogy az ember megértse, milyen képességek juttatnak személyeket egy pozícióhoz. Ez elég egyértelműen kiderült ugyanis a héten például ama gesztusból, ahogy Navracsics Tibor megnevezte kabinetjének tagjait, akik segítik majd munkáját az Európai Bizottságban. Egyikük ugyanis az a Szokira Tamás, aki korábban ugyan a Gazdasági Minisztériumban is dolgozott már titkárságvezetőként, de akinek nevét egyértelműen akkor jegyeztük meg, amikor először láttunk egy fotót arról, hogy párja családjával nyaral Rómában. Kedvesét Orbán Sárának hívják, édesapja pedig nem kisebb ember, mint maga Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Remélhetőleg ez elég lesz Szokirának ahhoz, hogy az EB-ben, Navracsics munkatársaként jól végezze a munkáját.

Hasonlóan érdekes döntésnek tűnik az, ahogyan Balog Zoltán kinevezte a Budapesti Gazdasági Főiskola kancellárjának Dietz Ferencet, bár az ő nevét ugyan nem családi kapcsolatok révén jegyeztük meg. Hanem inkább a Vizes Nyolcas Uszodáéról, illetve arról, hogy kis híján sikerült csődbe vinnie Szentendrét polgármesterként. A kancellárok feladata amúgy a felsőoktatási intézmények pénzügyeinek menedzselése. Hogy alkalmas lesz-e tehát Dietz arra a munkára, amelyre felkérték? Egyértelműen, csak az a kérdés, hogy mi a cél…

Egyébként Zaveczki és főnöke között így folytatódott az ominózus beszélgetés:
– Ha nem indultam volna ellenzéki, hanem fideszes színekben vagy egyáltalán nem indultam volna, akkor én maradhattam volna?
– Szerintem igen.

És ne legyenek illúzióink, ezt tudja ma nyújtani számunkra a kormány és köre: vagy betagozódunk, vagy legalább ne tetessük hülyének magunkat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!