Friss Róbert írása a Vasárnapi Hírek A7 oldalán.
Ezt már nem mondanám abszurdnak, inkább totális kormányfői és kormányzati zűrzavarnak.
Orbán Viktor szerdán az összegyűlt „polgári körös nehéztüzérség” támogatásával, a megújult pesthidegkúti Klebelsberg-kastély átadásán beszélt, mentségére mondva, igen nagy melegben. A történelem hivatásos átértékelője az 1920–30-as évekről szólt, amely „a magyarság történetének súlyos próbaköve” volt, de azért „nem temetett minket maga alá a történelem”, mert néhány olyan „kivételes államférfiú” szolgálta és vezette a nemzetet, mint Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István miniszterelnök vagy Klebelsberg Kuno. Márpedig „kormányzó nélkül nincs miniszterelnök, miniszterelnök nélkül nincs miniszter”, így az orbáni logikai sor, „amely tényt nem árnyékolhatja be a második világháborús gyászos szerepvállalás” sem. A gyászo szerepvállalást nem is a kormányzónál messze jobb miniszterei árnyékolják be, Klebelsberg már halott volt, Bethlen pedig bujkált a német megszállás után, hanem a 600-700 ezer magyar áldozat a Don-kanyartól Auschwitzig és a pesti Duna-partig. Ugyanaznap, amikor a kormányfő a kormányzót méltatta, a parlamentben tárgyalt Ronald S. Lauderrel, a Zsidó Világszövetség elnökével, Lázár János kancelláriaminiszter vezetésével pedig ülésezett a zsidó kerekasztal, és kormányzati részről hangot adtak annak, mennyire várják az izraeli kormányfő közelgő budapesti látogatását. Ha Orbán Viktor úgy gondolja, a mérleg ezzel egyensúlyban van, hát téved.
Klebelsberg Kuno – úgy is mint Horthy kormányzó minisztere – amúgy a két világháború között volt majdnem tíz éven át a vallás- és közoktatásügyi tárca gazdája, és nyilván fontos egykori otthonának felújítása, amire a kormány a maga részéről 1,15 milliárd forintot adott. Örüljünk, hogy így van, legalább nem kell a stadionokat emlegetni.
Ha pedig nem veszünk el az ócska populizmusban, hanem követjük a nekünk megadatott, mert általunk megválasztott, egyre inkább kormányzó habitusú miniszterelnököt, akkor megismerkedhetünk olyan fogalmakkal, mint az „európai kulturális altalaj”, aminek kicserélését tűzték ki célul sokan (gondoljunk elsősorban Soros György világhálózatára). Márpedig, ha Európa minél inkább hagyja, hogy sorvasszák a gyökérrendszerét, annál kevesebb esélye lesz visszatérni a valódi európai keresztény gondolathoz.
A miniszterelnök belehalt a szépségbe.
Ha stadionokat nem is kell most emlegetni, kórházakat, az egészségügyet muszáj. Itt egyszerre túl kevés és túl sok volna az az 1,15 Klebelsberg-milliárd.
Főként, hogy egy hete a Népszavában megjelent interjújában Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár határozottan dicsérte a kormány bátorságát, amivel elkészíttette az egészségügyi ellátórendszerről szóló jelentést .
Értékeljük a szembenézés bátorságát, ami a feladathoz mért, bár hét kormányzati év kellett hozzá.
Kétségeink vannak ugyanakkor, hogy a polgári körös nehéztüzérség felfogja-e egyáltalán, mi van a jelentésben, de az talán eljut a tudatukig, hogy a héten le kellett zárni a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház 3-as belgyógyászati osztályát, mert tömegével mondtak fel az ápolók és a nővérek, akik a szomszédos újonnan megnyílt IKEA-ban kaptak háromszoros bérért munkát. A kormány szerint a Jahnban csak festenek, a betegek meg üdülni mentek.
Ezt a hét közepi IKEA-varázst könnyen megtörhetjük, ha emlékezünk Kövér László házelnök még vasárnapi szavaira. Ő világos egyértelműséggel a külföldi egészségügyi miniszterek arcába vágta találkozójuk gálavacsoráján, a Várkert Bazárban: a magyar egészségügy világszínvonalú.
Orvosokról, nővérekről, takarítónőkről nem esett szó.
A magyar közönség nem volt jelen, így hát nem akadt, aki kifogásolta volna ezt a bődületes baromságot.
A házelnök mentségére szolgáljon, volt kormányzati követője (mindjárt hétfőn Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes), aki elfelejtette megemlíteni, hogy soha nem látott hosszúságúra nőttek a kórházi várólisták, már az időpontkérésre is időpontot kell kérni, hogy soha nem látott mértékű az orvoselvándorlás, vendégorvosok nélkül összeomlana az ellátás a Balatonon, hogy a kórházak pénztelensége miatt a betegeknek kell vinniük a vécépapírt, a kézmosót és a fájdalomcsillapítót, hogy Magyarországon a várható élettartam az egyik legrövidebb az Európai Unióban. A gyaluló világszínvonalat kísérő apró forgácsok.
Ámde, ha hagyjuk a fenébe ezt a baloldali–liberális fecsegést, akkor kezdhetünk nagyon egyetérteni a magyar Hungarikum Bizottság és a kormányzótól kézhez kapott agrárminiszter pozitív életszemléletével: a csúcsteljesítmény és a magyar életérzés köti össze a hungarikumokat, következésképp a nemzetet. Amelyből az istennek sem akarnánk kiíratni magunkat, ezért buzgón bólogatunk, hogy a magyar huszár és a magyar tanya is bekerült a hungarikumok gyűjteményébe.
Magyar huszárt élőben még nem láttunk és magyar tanyát is csak futólag, de utóbbiról tényleg megállapíthatjuk, hogy hungarikum, főként, ha még a GOELRO előtti állapotban lakják (lásd villamosítás, ami nem egyenlő a Szeged és Hódmezővásárhely közé tervezett tramtrainnel, mínusz vécé).
A fentiek tudatában idézzük fel a Publicus Intézet és a Vasárnapi Hírek közös felmérését, ami szerint 1,2 millió magyar – többnyire fiatal – készül elhagyni az országot Orbán Viktor, az alacsony fizetések és a rossz gazdasági helyzet miatt.
Csak azt nem értjük, ők miért nem értik: egyszerűbb volna megbuktatni a rendszert, mint magunkra húzni egy költözést ebben az agyrohasztó melegben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!