„A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) megérti a kormány szempontjait és elfogadja a kabinet döntését a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény visszavonásáról” – mondta Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője, majd nemmel szavazott a törvény visszavonására.
Ennél szebben össze sem lehetne foglalni azt a képtelenséget, ami a mai magyar politikát jellemzi. Harrach Péter kijelentéséből ugyanis olybá tűnik, hogy ő az egyetlen olyan kereszténydemokrata politikus, akinek fogalma sincs arról, hogy Magyarországon ma a Fidesz–KDNP koalíciója kormányoz, másrészt önmagát mintha nem tekintené a KDNP tagjának. Persze, Harrach Péter nagyon is jól ért mindent, és a KDNP tagja is, de azt azért mégse mondhatta, hogy pártjának se színe, se szaga, se súlya nincsen a magyar parlamentarizmus történetében, csupán hivatkozási alap a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.
De ez egy ilyen ország. Itt többnyire minden csak utólag derül ki, igaz, az sem biztos, hogy számít az bármit is. Veress András, a katolikus püspöki kar elnöke például azzal találta indokolni a nol. hu-nak a kormány szerinte elhibázott döntését a vasárnapi boltnyitásról, hogy „Nem hallottam senkiről, aki vasárnap éhen halt volna, mert nem tudott élelmiszert vásárolni”. A püspök úr szavaival vitába sem lehet szállni. De nem is kell, mert egy olyan országban, amelyben az orcáival a kormány felé forduló TV2 időjósa, Horváth Szilárd fingtípusok szemléletes bemutatásával, hangeffektes alájátszással adja a nézők tudtára, hogy másnap szeles, igen szeles időjárás várható, annak sincsen értelme, hogy bárki felháborodjon. Például azon, hogy kiderült: anno biztosítás nélkül kerültek ki a Szépművészeti Múzeumból azok a bizonyos Habony-festmények. A képek visszatértek ugyan a múzeumba, ám nem tudni, épségben-e, mert megnézni őket nem lehet.
De mindez azt is mutatja, hogy ebben az országban minden, de tényleg minden megtörténhet. Lehet itt fingani, uraskodni, szociálisan érzékeny lenni. S ha már érzékenység. Bezzeg, Bayer Zsolt azonnal válaszolt a Hírcsárdának, hogy távolítsa el honlapjáról a nevében – valójában róla – írt paródiát, mondván, túlságosan jóra sikeredett az anyázós, picsázós, zsidózós, kurvázós iromány. Olyannyira jól, hogy Bayer elhatárolódott az „Akkor vásároljatok, zsidók!” című írástól. De ilyen az, amikor az ember szembesül azzal a világgal, amit teremtett, és lám, nem tetszik neki. Bayer ugyanakkor nem azt kifogásolta, amiről az írás szól, hanem azt, hogy nem ő írta. Vagyis, lehet, hogy mégiscsak tetszik neki.
De ne menjünk át mélymagyar lélektani elemzésbe, mert a végén még megértjük, hogyan lehetséges az, hogy az Országgyűlés elnöke, az államfői poszt várományosa, a nemzet egészét azért talán mégsem egészen megtestesítő Kövér László olyan hangot üt meg a parlamentben, amit magától sem tűrne el, ha önmagának mondaná. Ám másnak mondja, és az mindjárt más. Most például ezt találta mondani a maga kedves stílusában, miután a T. Ház jegyzője, Gúr Nándor meg merte szólítani őméltóságát merengése közben: „Kérdeztem önt?” Pedig még udvarias is volt az önözéssel, mert mondhatta volna úgy is, hogy „szóltam hozzád, paraszt?”, de az talán túlzás lett volna egy olyan kedves házelnöktől, aki a vasárnapi mégis boltnyitásról szóló törvény szavazásakor elvi okból tartózkodott. Azért jó tudni, hogy a házelnöknek vannak elvei, bár amennyiben meglegyintette őt az államfői tisztség várományosságának szele – ez a szellő még nem tévékettős fingorkán –, akkor lehet, hogy mégiscsak érdemes volna elgondolkoznia Gúr Nándor szavain, aki így reagált Kövér finom, uras röffenetére az eszon.hu-n: „Kövért valószínűleg mentális kínok gyötrik, de akkor inkább adja vissza a megbízatását vagy szedjen nyugtatót.”
Annyi azért örömteli ebben a rémisztő rögvalóságban, hogy bár államfő valóban lehet Kövér Lászlóból, aligha a nép akaratából. Az a veszély viszont legalább nem fenyeget, hogy beválasztják a Nemzet Sportolói közé. Bár ennyire mégse kellene előreszaladni.
Nézzünk inkább hátrafelé. Mert itt van ez a KDNP, annak is az elnöke, Semjén Zsolt (képünkön). Róla nem sokat lehet hallani, amióta magyarok után kutat a világban, ám amikor megszólal, akkor annak veleje van. Mert, persze, ő sem ért egyet a boltok újranyitásával, de szemben párttársával, biztosan elfelejtették mondani neki, hogy talán egyeztetni kellene, mit is beszélnek szépen szóló szájukkal. Ő például érces hangon, államférfiakat megszégyenítő orgánummal reagált a történtekre: „Ha nem is értek egyet a népemmel, de ha a népem így akarja, nem tudok mást csinálni”. Szívet melengető, hogy megtudtuk végre, Semjén Zsoltnak népe van. Így volna? Még az is lehet. De a KDNP elnöke megnyugodhat. Mert ha neki mégse volna népe, a népnek biztosan van Semjén Zsoltja. Ő a miniszterelnök helyettese. Abba most ne menjünk bele, hogy ha a miniszterelnök-helyettesnek népe a magyar, akkor mije lehet Orbán Viktornak. Reméljük, egyszer majd erre is választ kapunk.
Nyilván, utólag.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
