Zsuzsanna kétségbeesett: „Segítséget szeretnék kérni, érvelésben. Más fórumokon igyekszem védeni a kormány intézkedéseit. Általában vannak érveim, és vitában elég jónak tartom magam. A stadionok mellett azonban nem tudok érvelni. Kérem, aki ért hozzá, legyen szíves segíteni, hogy miért kellett most ennyi stadionberuházás, amikor az egészségügyben egyre siralmasabb a helyzet? Köszönöm.”
Ne aggódjon senki, volt, aki Zsuzsanna segítségére sietett. Válaszában velősen annyit javasolt, érveljen azzal, hogy stadiont építeni még mindig jobb, mint „drogelvonó intézményeket”. És akkor itt zárul be a Fidesz világképének korlátolt köre. A stadion hozza a pénzt, a drogelvonó meg viszi – üzeni László jó szándékkal Zsuzsannának. Az egyikben szotyizni lehet, a másikban életeket menteni.
Rendszerszintű problémára világít rá a Facebookon lefolytatott párbeszéd: magukat érvelésben jónak tartó emberek gondolkodás nélkül használják fel a Fidesz retorikai bravúrjait. Amelyek – és ez az igazán szomorú az egészben – semmilyen értelmes célt nem szolgálnak, pusztán azért jönnek létre, hogy kitöltsék azt az űrt, amelyben a fideszes polgárok amúgy éreznék magukat, ha csak arra kellene támaszkodniuk, amit látnak, és nem arra, amit hallanak. Zsuzsanna esete egy anomáliára hívja fel a figyelmet: lehet, hogy ellenségképből (drogosoktól a menekültekig) kicsit túl sokat, míg saját, pozitív üzenetből nem eleget terített hívei elé az utóbbi időben a Fidesz.
Irigyelhetnénk is Zsuzsannát. Boldog ember ő, ha csupán a stadionok építése mellett nem tud jó szívvel érvelni…
Mert ezek szerint tudott érvelni például a mellett, hogy vajon miért is kell a Magyarországot évtizedekre (ha nem tovább) Oroszország rabszolgájává tevő paksi szerződés részleteit 15 helyett 30 évre titkosítani. Vajon mi lehetett a magyarázata? Hogy amiről nem tudunk, az legalább majd úgy fog fájni, hogy gyógyszert sem tudunk bevenni ellene (csak hogy maradjunk az egészségügyi példáknál)? Hiszen megmondta az Aradszky államtitkár úr is, hogy épp ettől a titkosítástól lesz transzparens a szerződés, és ha ő mondja, akkor az nyilván úgy is van, még akkor is, ha semmi értelme az egymás után rakott szavaknak. Tuzson Bence szerint meg azért jó ötlet a titkosítás, mert „terroristák is vannak”. Ilyen nehéztüzérséggel szemben ellenérveknek helye nincs, vita lezárva.
Mint ahogy nyilván ott sem kell a kákán csomót keresni, ahol pedig szemmel látható: ha az ügyészség azt mondja, hogy nem kell nyomozni a belvárosi ingatlanügyek miatt, akkor az teljesen rendjén való. A rendőrségnek azért nem kell vizsgálnia a belváros polgármestere, Szentgyörgyvölgyi Péter gyanús lakásvásárlási ügyét, mert ha százmilliókat költ valaki egy házra, akkor az nem felújítás, hanem karbantartás – legyen is a két szó közt bármilyen különbség. Feljelentést pedig az ügyben nem annak kell tennie, aki szerint itt valamiféle bűn történt (ez lett volna Juhász Péter, az Együtt társelnöke), panasszal csak a közvetlen érintett élhet – azt pedig nyilván senki sem gondolja komolyan, hogy az V. kerület feljelenti saját magát, mert pariba osztogatták az önkormányzat ingatlanjait… De ha már egyszer elfogadtuk, hogy az igazságnak ezekben az ügyekben semmilyen szerepe nincs – amit akkor voltunk kénytelenek megtanulni, amikor Habony Árpád nagynénje ellen azért nem indult nyomozás, mert ingatlanának bérleti jogát ugyan pályázaton kívül nyerte el, de a rendőrség ezt még akkor sem fogadja el, ha bizonyítható –, sokkal könnyebb a dolgunk, mint gondolnánk. Egyszerűen csak hisszük, amit az ügyészség, a rendőrség meg az érintettek mondanak, és máris minden szép és kerek.
Mondjuk, bajban lehetett Zsuzsanna, amikor az Országos Roma Önkormányzat által elsíbolt pénzek kerültek szóba a héten. Lázár János miniszter ugyanis azt mondta, hogy névtelen feljelentésekkel nem kell foglalkozni (még akkor sem, ha azok valójában nem névtelenek), Balog Zoltán miniszter meg azt, hogy igenis foglalkozni kell és fognak is vele, már el is rendelte a vizsgálatot. Ki érti ezt? Akkor mégis csak elképzelhető lenne, hogy egy ember, akit maga a miniszterelnök, Orbán Viktor nevezett ki a cigányság problémáinak feltérképezésére és megoldására (ez ugyebár Farkas Flórián személyesen), jogtalanul és mihaszna módon másra költi el a pénzt, mint arra, amire azt adják? Létezhet, hogy a miniszterelnök olyanba helyezi a bizalmát, aki arra nem érdemes? Tévedhet a miniszterelnök? Reméljük, Zsuzsannát ezek a kérdések nem kergették végletes őrületbe.
Zsuzsanna ugyanis nagyon fontos eleme ennek a fideszes világnak. Szerencsére nincs egyedül, Zsuzsannák hada áll a kormány rendelkezésére, hogy gondolkodás és bármiféle kritikai él nélkül elfogadja azt, amit hall, s harcos vehemenciával hirdesse is minden lehetséges fórumon. És Zsuzsannára most újabb feladat vár: neki üzente a miniszterelnök pénteki évértékelőjében, hogy harcolni kell, újra harcolni, megint harcolni, az eddigieknél is jobban harcolni. Ők nem fáradnak. Csak mi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!