Majd ők megmondják. - „Kérdezhet is, de inkább előhozakodnék a saját gondolataimmal” – kezdte meg szokásos péntek reggeli rádióinterjúját a minap Orbán Viktor. És bár a miniszterelnök szavait jelen esetben olyan hangzatos ígéretek követték, mint „teljes foglalkoztatottság” meg „egy számjegyűre csökkentendő személyi jövedelemadó”, valójában érdemesebb úgy venni ezt a kijelentést, mint a következő négy évre vonatkozó utasítást. Kérdés nincs, csak a kormány van, meg annak gondolatai. Függetlenül attól, hogy ez jó-e nekünk, vagy sem.
Ezt tanulta meg például Kulka János is, aki még Kerényi hírhedt „buzilobbizása” után tett fel néhány kérdést a miniszterelnöknek, például arról, hogy a miniszterelnöki megbízott vajon a kormány támogatásával támadja-e a homoszexuálisokat. Most elmesélte, hogy ha kissé megkésve is, de kapott levelet Orbántól. Sok köszönet nem volt benne, a kérdéseire választ nem kapott. De legalább az ország első embere sok sikert kívánt Kulkának…
Amúgy sem ildomos mostanában túl sok kérdést feltenni, nem csak a miniszterelnök szeret ugyanis ilyen esetekben a saját gondolataival előhozakodni. Azt a beszélgetést is hasonló szellemben tudjuk elképzelni, ahol Lázár János találkozik majd az Ökotárs vezetőjével. Egyelőre kötetlen teázásról szól a fáma, ám mivel Lázár úgy ment neki a civil szférának, és az őket pénzelő norvégoknak, mint egy begőzölt elefánt, valószínűleg még azelőtt kifejti a saját gondolatait, hogy bárki fel merné tenni a kérdést: miért éppen teázás? Azt sajnos nem tudni, mit fogyasztottak azon a beszélgetésen, ahol Navracsics Tibor külgazdasági és külügyminiszter fogadta (mit fogadta, berendelte!) a norvég nagykövetet, hogy tájékoztatást kérjen a Norvég Civil Alappal kapcsolatos nyilatkozatokról.
Navracsics is mondott néhány saját gondolatot: elsősorban abban reménykedett, hogy sikerül végre a vitás kérdéseket tisztázni. Történt mindez kedden, szerdára meg is jött a válasz: a norvégok meg a magyar nagykövetet, Jeszenszky Gézát hívták be beszélgetni. A Magyar Nemzet úgy tudja, a diplomatával közölték a norvég álláspontot, és arra kérték, hogy továbbítsa azt a magyar kormánynak. Jeszenszky szerint a beszélgetés a körülményekhez képest barátságos hangulatú volt. Érdeklődve várjuk, hová fut ki a történet, de garantáltan sok tea fog még fogyni, mire sikerül pontot tenni a végére.
Kövér László is mondott néhány saját(os) gondolatot a héten. Kifejtette például, hogy a következő négy évben kiszámíthatóbb, nyugodtabb kormányzásra számít, ami szerinte „lassabb és kiérleltebb” törvényalkotást jelent. Ez annak tükrében, milyen dühödten törvénykeztek a honatyák az előző ciklusban, talán még megnyugtató is lehetne, ha nem épp azon a héten hangzott volna el, amikor igazi rohamtempóban, és erősen vagdalkozva-hadakozva sikerült átverniük a reklámadót és lenyomni az emberek torkán az új fővárosi önkormányzati választási rendszer tervezetét is.
Akit viszont nem lett volna szabad a köz elé állítani a héten, az egyértelműen Gulyás Gergely. Mert ő bizony válaszolt a feltett kérdésekre. És bár a Fidesz kommunikációban hagyományosan nagyon erős, most lehetett némi zavar az erőtérben, ugyanis a fideszes képviselő képes volt egy napon összeráncolt szemöldökkel közölni, hogy egyfajta egészségügyi termékadónak tekinti a reklámadót, majd délután már riadtan nézni, amikor arról kérdezték, hogy akkor korábban miért kuncsorgott ingyenjegyért egy zenés vetélkedő döntőjére. Az már tényleg csak hab volt Gulyás e heti tortáján, hogy csütörtökön még azt is bírta mondani: „Nem szabad azt a szocialista gyakorlatot átvenni, amely választás előtt 1,5 hónappal írt át önkormányzati választási törvényt.” Bár nem kell igazságtalannak lenni: a mostani gyakorlat szerint 4 hónappal a választás előtt változtatják meg a játékszabályokat, így biztos nem olyan feltűnő a dolog.
De hogy pontosan értsük, hogyan is gondolkodik ez a kormány a világról, illetve annak működési elveiről, arra a legjobb példa talán a Karmelita kolostor körüli ügy. Bár sejteni lehetett már előre, hogy Orbánék felköltöznek majd a budai Várba, azt csak most jelentették be, hogy ezt az épületet szemelték ki a kormányfő hivatalának új otthonául. A gondolat szárba is szökkent, el is mondták mindenkinek, akit illet. Illetve mégsem: elfelejtettek ugyanis szólni a Karmelita kolostorban jelenleg lakó Nemzeti Táncszínház tagjainak, akik viszont így a sajtóból értesültek arról, hogy valószínűleg költözniük kell nekik is (már ha nem akarnak összebútorozni a miniszterelnökkel).
Fájdalmasan őszinte vallomás hagyta el egyébként Orbán Viktor száját azon a bizonyos pénteki interjún. Amikor a riporter végre feltehette a kérdéseit, kíváncsi volt arra is, kinek lesz a legtöbb gondja az új kormányban. Orbán erre azt válaszolta: „legtöbb gondom nekem lesz”. Elnézve egyébként, hogy mi folyik idehaza mostanában, ebben egyáltalán nem vagyunk biztosak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
