„Azt gondolom, hogy az akolmeleg, egy keretben bégetünk-szoclib világnak vége van” – nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök a 888.hu-nak, amit éppen a kormányfő személye, valamint a kormányhoz igen közel álló 888.hu miatt nem egyszerű értelmezni. Egyrészt azért, mert ha így volna, ahogyan Orbán Viktor mondja, a miniszterek minisztere már a mondat közepén feláll és elhagyja a bégetéstől hangos akolmeleget.
Másrészt meg nincs.
Nincs, mert ez egy olyan ország, ahol Mészáros Lőrinc milliárdossá tett gázszerelő is szemrebbenés nélkül, már-már elhaló hangon mondhatja azt a 444.hu mikrofonjába, hogy ő csak egy átlagember. Látszik a tekintetében, komolyan felel a kérdésre akkor is, amikor azt mondja, hogy fogalma sincs, mekkora a vagyona. Íme, az ember. A barát, aki csak családtagjainak és Orbán Viktornak vesz ajándékot karácsonyra. Az ilyen férfi sosem béget, és nemhogy azt nem tudja, mit nyilatkozik barátja az akolmelegségről, szoclibségről, de alighanem soha nem is tapasztalta meg egyiket sem – nemde? Ráadásul gazdasági és társadalmi helyzetét is pontosan látja, mert tudja, elegendő egyetlen rossz üzleti döntés, és máris földönfutóvá válhat.
Megható ez az őszinteség, így az év vége felé, a jólét magasából, és nyilván nem csak azért érezzük így, mert közeleg a karácsony.
De szívmelengető Hollik István országgyűlési képviselő (KDNP) indoklása is, amikor a 168 Órának adott interjújában mondja azt, hogy ő bizony megérti Kövér László házelnököt, amiért kiosztja a sajtót: „A magyar parlament a nemzet temploma, elegáns épület. Sok újságíró izzadtan, lepukkanva, rövidujjú pólóban, kócosan dugja a mikrofont a politikus orra alá, és hányaveti módon odalök egy alig érthető kérdést. Nem csupán a politikusokon kellene számon kérni az írott és íratlan szabályokat, hanem az újságírókon is.” Magyarra lefordítva ez jelenthetné akár azt is, a kormány szépen öltözteti, jól tartja a hozzá közel álló szervienseket, zengik is a dalt, üde mámoros ajakkal, így a lepukkant újságírók alighanem csakis azok lehetnek, akiknek nem hull kalácsmorzsa se, és nem futja nekik drága öltönyökre, se luxustáskára.
S ha már a PISA-teszten olyan rosszul teljesített Magyarország, hogy nem csak kitöltésekor, de mindjárt hatáselemzésében és -magyarázatában is leszerepelt, Hoffmann Rózsa, a KDNP volt oktatási államtitkára ebben a káoszban is megtalálta a nemzet felemelkedésének útját – legalábbis az ATV-nek azt mondta, hogy ha az „országok elküldenék a tanítványaikat egy nagy európai múzeumba, ahol művészettörténeti, történelmi, irodalmi, bibliai vonatkozású ismeretekre van szükség, akkor egy ilyen versenyt a magyar diákok nyernének meg magasabb általános műveltségüknek köszönhetően”. Ez talán az akolmelegség legszebb iskolapéldája, mert nyilván, aki múzeumba jár, az a művészetben járatos, aki pedig uniós források pályázati kiírására, az a pénzszerzésben, aki pedig bibliaórákra, az a keresztény hitvilágban – de legyen igaza Hoffmann Rózsának, mert a hit is akkor erős, ha megkérdőjelezhetetlen. Talán ezért van az, hogy szinte már senkit sem érdemes megkérdezni arról, hogy a rendőrség miért éppen tíz járőrhajót és utánfutót vásárol arra hivatkozva, hogy Magyarország sikeresen lebonyolíthassa a 2017-es FINA-világbajnokságot.
Mert ezek szerint az úszó-vb után már nem lesz szükség rájuk – hiszen úszó-vb sem lesz, ahogyan most sincs, miközben lehet, a rendőrségnek ma is szüksége volna azokra a hajókra és utánfutókra.
S lám, ma már a letelepedési kötvényekre is igaz Orbán Viktor örökérvényűje – „ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig” –, vagyis: ha támadják a letelepedési kötvényt, akkor kétszer annyit kell eladni belőle, és ha akkor is, négyszer annyit. A Magyar Nemzet megírta ugyanis, hogy novemberben mintegy négyszer annyi letelepedési kötvényt adtak el, mint szeptemberben és októberben.
Ez csak azért jó, mert így busásan pénzhez jut az akolmeleg, kötvényenként 23 millió forintos haszonnal. A lap kiszámolta azt is, hogy a közvetítő cégek eddig több mint 4200 letelepedési kötvényt adtak el.
Nem is béget senki a kaszálón, sőt olyan nagy a csend, mint az ólban, amikor jóllaknak a disznók. De ne ragadjunk bele állatfarmos hasonlatokba, mert a valóság nagyon is emberi. Szűkszavú és kiszámítható. Mert tényleg, mi szükség lett is volna például egy olyan parlamenti bizottság felállítására, amelynek tagjai csak arra lettek volna kíváncsiak, mi a helyzet az arab üzletemberrel, bizonyos Gaith Pharaonnal – aki azon kívül, hogy alighanem az az egyik szerencsés migráns, akinek a magyar állam még vízumot is adott, s ráadásul mindjárt Orbán Viktorral szemben vett volna házat, még az amerikai igazságszolgáltatás (FBI) elől is menekül, némi csalás gyanúja miatt.
De ennek hátterét alighanem soha nem – hacsak nem véletlenül – ismerhetjük meg, mert a kormány Pharaont olyan gyorsan akarja eltüntetni a hírek süllyesztőjében, mintha nem is létezne vagy soha nem is élt volna. A Fidesz legalábbis nem szavazta meg az ügyét vizsgáló parlamenti bizottság felállítását. Németh Szilárd, a testület fideszes alelnöke szerint ugyanis ők – értsd kormánypárt – tudják, hogy Pharaon nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot. S ha Németh ezt mondja, akkor biztosan tudja is – és nem csak azért, mert karácsonykor az ember nem hazudik.
Ja, hogy még nincsen karácsony…
De lesz. Vele együtt betlehemes játék, jászol, Jézus és angyalka – és lesz bárány is, ami bégetne, ha élne. S ha úgy éreznénk, farkasordító hideg volna odakint, gondoljunk arra, hogy az akolból árad a melegség, fényárban úszik az ország. Orbán Viktor ráadásul abban a bizonyos 888.hu-interjúban azt is megmondta, hogy 2017 a lázadás éve lesz: lázad a középosztály, lázadnak a nemzetek, és mindezt körbefonja a politikai korrektség, az elszigetelés és a megbélyegzés elleni szellemi lázadás.
Ámen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!