Vegyünk egy ideális állapotot. Nem egyszerű, de nem lehetetlen. Tegyük fel, hogy elmegyünk egy konferenciára, legyen az mondjuk az EU-s fejlesztésekről szóló kormányzati konferencia, ahol egy ismeretlen, öltönyös, jól fésült, mosolygós, lágy bariton hangon szóló férfi áll a pulpituson – és ilyeneket mond: „Beszéljünk őszintén, Magyarország versenyképessége brutálisan romlott”.
Meg ilyeneket:
„A nagy kérdés az, hogy Magyarország 2020-ra lesz-e olyan állapotban, hogy megálljon a maga lábán, ezért óriási a kormány felelőssége, hogy ebbe az irányba tudja-e fordítani a forrásfelhasználást vagy sem.” Az első megjegyzéséről szinte biztosan nem ad hírt a közszolgálatinak legfeljebb nyomokban nevezhető állami média, de most nem is ezen van a hangsúly. Hanem a mikrofonok előtt álló férfin, akit hallgatva a gyanútlan utazó könnyen gondolhatna arra, hogy ez az ember szép karrier előtt áll. Úgy beszél, mint egy államférfi, szívén viseli nemzete sorsát; és látszik, nem csak beszél, de azt is tudja, mit mond. Aztán ugyanez az utazó meglátja ugyanazt a fiatalembert a televízióban, amint a kormányinfón magyarázza a kormány bizonyítványát, s aki egy humorista ügyességével hajol el komoly kérdések elől, és egy politikus bátorságával poénkodik komoly ügyekkel. Az utazóban ekkor tudatosul, hogy ez az ember tényleg nem csak úgy beszél, mint egy államférfi, de azt is tudja, mit mond.
Azt már minden televízióssorozat-függő állampolgár tudja, hogy a piff-puff filmekben a rendőrök mindig eljátsszák a jó és a rossz zsaru szerepét, de különösen örömteli látni azt, hogy a valóságban Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter egymaga viszi mindkét szerepet. Aszerint váltogatja, éppen hol van: bent a Parlamentben, vagy a választópolgárok között. Ezek után csak azt kell eldönteni, mikor mit mond komolyan. Mert ha azt vesszük alapul, hogy a parlamenti kormányinfón olyanokat mond, hogy „Mészáros Lőrinc pont ugyanolyan vállalkozó, mint bárki más ebben az országban”, akkor azt aligha lehet komolyan venni.
Pedig az RTL Klub híradójának riportere lényegében csak arra volt kíváncsi, hogyan is van az, hogy a gázszerelőnek indult felcsúti polgármesterből nemzeti vállalkozóvá hizlalt Mészáros Lőrinc vállalkozásai munkavállalónként 58 millió forint árbevételt termelnek, miközben a dolgozók kevesebbet keresnek a piaci átlagnál. Arra a felvetésre pedig, hogy ez a drága jó Mészáros a miniszterelnök strómanja volna, a miniszter csak ennyit felelt frappáns érvekkel alátámasztva: „Ez hülyeség. Ez hazugság”.
Arról most ne nyissunk vitát, hogy ami hülyeség, az lehet-e hazugság is, és fordítva, de az odakint (kormányzati konferencia) brutálisan romló versenyképességről szónokló miniszter odabent (kormányzati sajtótájékoztató) már fényezi a polírozhatatlant.
Kiáll a mikrofon elé, és így szól: „Európa gyengül, Európa bizonytalan, Magyarország gazdasága viszont erősödött, ez teszi lehetővé a béremelést”. És bejelenti, hogy „a minimálbér emelése 1 200 000 embert érint”. Mentségére legyen mondva, hogy már odakint is gyengülő Európát emlegetett, még akkor is, ha eléggé ellentmondásosnak tűnik, hogy éppen ez a vergődő Európa táplálja az ettől erősödő magyar gazdaságot.
De nem kell ezen csodálkozni, hiszen Magyarország tényleg erősödik és gazdagodik a Kárpátmedencében – éppen úgy, ahogyan Molnár Ferenc regényében a Pásztor testvérek, akik elvették Nemecsektől az üveggolyókat. De, persze, mifelénk manapság ilyen nem fordulhat elő. Már csak azért sem, mert a ma köztünk élő Nemecsekeknek üveggolyója sincsen, pontosabban esélyük se arra, hogy hozzájussanak. Ha pedig mégis megpróbálnák, azonnal megjelennek a színen Mészárosék.
Mert a helyzet az, hogy ma már Pásztoréktól is elveszik az üveggolyókat.
Történt ugyanis, hogy a kormányhoz egykor közel álló bukott Quaestor-vezér, Tarsoly Csaba ma már mintha önmagától is távol került volna. Nyilatkozikmindenfélét: egy hónapja még lóvágáshoz hasonlította a cége elleni felszámolást, most meg azt nyilatkozta a Magyar Narancsnak, hogy Szijjártó Péter Külgazdasági és Külügyminisztériuma hozta a befektetőt a Quaestornak, ez pedig nem más, mint egy bizonyos Ghaith Pharaon. Ha ismerősnek tűnne a név, csak azért van, mert ilyen nevű szaúd-arábiai férfiból mintha sokféle akadna manapság Magyarországon. De a lágy baritonú Lázár Jánosnak Tarsolyhoz is van néhány frappáns hozzáfűznivalója, mert ebben az ügyben a hibás „Orbán Viktor, utána Jézus Krisztus, mindenki, csak ő nem…”.
S hogy Tarsoly pontosan érezze, milyen az, ha egykori támogatók kiteszik az embert az út szélére: a kegyvesztett üzletembert a Magyar Nemzeti Bank beperelte amiatt, mert Tarsoly nem éppen kedvezően nyilatkozott a jegybankról. De ez már legyen a kettőjük ügye. Játsszák le egymás között. A Magyar Nemzeti Banknak amúgy is van elég gondja: a Napi.hu írta, hogy egyik alapítványa, a Pallas Athéné Domus Animae éppen most kezd hozzá a Budai Vár Úri utcai épületének felújításához, és nem elég, hogy két éve 1,85 milliárd forintért vette meg, máris itt az újabb kihívás: fel kell újítani. Csak szólunk, Mészáros Lőrinc cégei igen szépen nyernek az üveggolyóbizniszen – a közelben lévő Nemzeti Lovardát is egy a polgármesterhez közel álló cég újíthatja fel. Ha ügyesen írják ki a pályázatot, a talicskát elég csak áttolni a grundon.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!