Meg kell követni Vajda Zitát. Kevesen képesek arra, amire ő. Fényképe beborítja az ország egyik vezető gazdasági hetilapjának címlapját: félrebillent fejjel néz a lencse mellé, halványan mosolyog. A hetilap 8-10. oldalán pedig arról mesél, hogy ő bizony kétdiplomás; nyelveket beszél; egyedülálló műhelyben, a Magyar Nemzeti Bankhoz tartozó PAGEO Kutatóintézetben kutathat, közelebb hozhatja egymáshoz Ázsiát és Európát; pénzügyi elemzőként dolgozott a világ egyik vezető pénzintézeténél, a Morgan Stanleynél; de szervezett nemzetközi utakat is a jegybanknál, mert mindig is érdekelte a globális gondolkozás; és igen, tartott jógaórákat is megfáradt öltönyösöknek és kosztümösöknek; de ma sem csinálna semmit másként, mert ez az ő életútja.
Mit lehet erre mondani… Talán annyit, hogy köszönjük, Emese. És nem csak azért, mert a címlapra még a nevét sem írták ki. A fényképe alatt ennyi áll: „Megszólal Matolcsy barátnője”. A főcím pedig ez: „Összetartozunk”. Az ember ilyenkor óvatosan felpillant a fejlécre, hogy megbizonyosodjon arról, valóban a Figyelőt olvassa-e. Emlékeztető: Rogán Antal miniszter felesége a Bors bulvárnapilap június végi számának címlapján bizonygatta, hogy ő nem celeb, hanem igenis anya, valamint dolgozó nő, a lap pedig odabiggyesztette mellé férje fényképét, mondván, Rogán örül felesége sikereinek. Azt nem tudni, hogy az interjú után szimpatikusabb lett-e bárkinek is Rogán Antal, de nem lehetett nem észrevenni az interjú dátumát: azokban az időkben sok politikai korrupciógyanús ügy, és a meglepően nagy hasznot hozó állami letelepedési kötvények híre futott a sajtóban. De most nem Rogánról van szó. Hanem arról, hogy Vajda Zita mint diplomás-titkárságvezető-jógaoktató-kutatóutazásszervező- globális gondolkozó kevés eséllyel kerülhetett volna a Figyelő címlapjára – ha nem lesz Matolcsy György, Magyar Nemzeti Bank elnökének barátnője.
De ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, a média eszköz. Üzenőfal. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök is jószerivel csak ott szeret nyilatkozni, ahol többnyire felkérdezik. Vannak esetek, amikor szinte már válaszolnia sem kell, mert annyira felkérdezik, hogy az egyben a válasz is. Ha pedig megzavarják gondolataiban, ahogyan a minap Pozsonyban egy őr tette egy villámnyilatkozat után, legfeljebb azt mondja – már amennyire a felvételből érteni lehet –, hogy „ezt a balfaszt”. De ez beleillik abba a koncepcióba, amit maga a kormányfő fejtett ki egy lengyelországi panelbeszélgetésen, szeptember 6-án, amelynek fő témája a gazdasági patriotizmus volt. Orbán Viktor ugyanis ezt mondta ott: „Négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat. Hárommal megvagyunk, a negyedikbe beletörött a fogunk.” Igaz, hazai tőkén mintha magát az államot, azon belül is a kormánypártok holdudvaroncait értené magyar kormányfő. A Figyelőről például éppen azon a napon írta meg a privátbankár.hu, hogy a gazdasági hetilapot akár olyan cégek is megvehetik, amelyek mögött vagy Matolcsy György unokatestvére, Szemerey Tamás bankár, vagy Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója áll. A legfrissebb Figyelőcímlapot látva mintha a családi összefogás erőtere körvonalazódna.
De nem kell ahhoz rokon se, hogy egy „hazai tőke” által fenntartott médium bármelyik hatalomhoz közeli személy védelmére keljen. Szijjártó Péter külügyminiszter heti esete is mutatja, milyen kínos helyzetekhez vezethet, ha olyan közegbe kerül, ahol valódi kérdésekkel és érzelmekkel találkozik. Nagy-Britannia szerda este nyilatkozatban utasította vissza, hogy a magyar kormány propagandakampánya azzal riogatja a magyarokat, hogy London egyes részeire (az úgynevezett no-go zónákba) nem biztonságos belépni a menekültek miatt. Amikor a BBC riportere azt mondta a kényszeredett vigyorral pislogó magyar külügyminiszternek, hogy ez nevetséges állítás, a magyar diplomata azt felelte, hogy ő szereti Londont. Itthon ezt a műsort nem láthatták a magyarok. A Mandiner.hu éppen egy angol filozófussal készített interjút, amelyben megkérdezték Roger Scrutont, és aki azt felelte, hogy vannak no-go zónák, és olyan városok, amelyek nem túl biztonságosak. A kormány közeli pestisrácok. hu-nak viszont sikerült úgy tolmácsolnia a Szijjártó-affért a honi közönségnek, hogy a brit kommentelők(!) bezzeg a riportert tartották ostobának, nem a magyar minisztert.
Mindez, persze, közügy. Még Matolcsy György és Vajda Zita magánügye is az. Mert az ugyan tényleg csak rájuk tartozik, hogy szeretik-e egymást; mint ahogyan az is, hogy a jegybank elnöke a felesége oldalán tölti-e az estéit vagy sem. És lássuk be, az MNB elnöke is lehet szerelmes, és az MNB elnökébe is beleszerethet bárki. És, persze, Vajda most „összetartozik” Matolcsyval, csak éppen a munkájukban összeférhetetlenek. Erre viszont egyetlen szóval nem tér ki a Figyelőnek adott interjúban, igaz, erről nem is kérdezik. Pedig az már aligha magánügy, ha valaki munkatársként, alkalmazottként, beosztottként élvezi a szerelemmel járó előnyöket. Szakmai utakat, fizetési pozíciókat (a magyar átlagkereset tízszeresét), érdekeltségi körbe tartozó alapítványi megbízatásokat – közpénzből. Ebben az esetben az sem releváns információ, hogy a Morgan Stanleynél dolgozott-e, s hogy bele tud-e állni bármiféle ászanába. Mert ha tényleg olyan jó, ahogyan mondja, akkor bizonyára az MNB és Matolcsy védőhálója nélkül is megállja a helyét. Bárhol. Bárhol máshol. Mert jó, mert kiváló szakember. Ha másként gondoljuk ezt, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a jegybankhoz került adóforintok tényleg elveszíthetik közpénzjellegüket. Akkor az is ok, hogy Mengyi Roland Voldemort; hogy Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester milliárdos; Habony Árpád pedig miniszterelnöki tanácsadó. Így aztán valóban kétharmad lehet az egynegyed; ártalmatlan a népszavazási kezdeményezést blokkoló kopasz; a migráns pedig terrorista.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!