Csak tűnődöm, mi történne, ha megkötözném Kövér Lászlót. Most, persze, kérdezhetnék, miért tennék ilyet, és miért éppen őt, miért nem Orbán Viktort, Semjén Zsoltot, Vona Gábort, Schiffer Andrást vagy Gyurcsány Ferencet (remélem, nem lesznek olyanok, akik úgy érzik, kihagytam őket a felsorolásból).

 
Szijjártó Péter és a bíró urak - Fotó: Szigetváry Zsolt, MTI

De ez csak amolyan tegyük fel… Tehát: összekötném kezét-lábát, mert úgy ítélem meg, hogy rosszul viselkedik. Ezek után pedig, ha a parlamenti őrök nem lőnének agyon azonnal, s talán második reflexből sem, kizárt, hogy az ügyészség azt mondaná tettemre, hogy az nem bűncselekmény. Ezzel szemben, amikor egy óvónő ugyanezt tette egy négyéves gyerekkel, vagyis összekötözte kezét-lábát, mert szerinte a fiú rosszul viselkedett, az ügyészség azt találta mondani: az nem bűncselekmény, az óvónő csupán nevelési hibát vétett. Indoklást is adott hozzá: „A bűncselekmény megállapításához az elkövetői körbe tartozó személy részéről súlyos fokú kötelességszegés elkövetése szükséges, kisebb mulasztásokhoz, nevelési hibákhoz a törvény nem kíván büntetőjogi következményeket fűzni. Ezen megoldásnak kizárólag nevelési célzata volt, és nem a gyermek megalázása, megszégyenítése, személyi szabadságának tartós korlátozása.”

Na, ezért gondolom úgy, hogy simán meg lehetne kötözni a házelnököt. Most, persze, bátran írom le ezeket a szavakat, mert az Országgyűlés még nem fogadta el a 2012-ben gránitszilárdságúnak kikiáltott, ám azóta inkább homokkőként morzsolódó Alaptörvény – hatodik – módosítását. Mert ha ezt teszi, a jövőben már a mondataim születendő gondolatáért is simán börtönre, vagyonelkobzásra ítélhetne az Orbán-kormány, ha terrorfenyegetettség veszélyét látná azokban, s emiatt életbe léptetne bármilyen fokozatot is. S bár alighanem felülmúlhatatlan történelmi pillanat volna, ha a Fidesz–KDNP éppen miattam számolná fel végérvényesen a demokrácia alapjait, s teljesedne ki türannoszi virágzásában, de nem tudom, hogy vannak vele: inkább élnék olyan országban, ahol egy gyerekre jobban – de legalább akkora erőfeszítéssel – figyel és vigyáz az állam, mint a közjogi méltóságokra.

Valami azonban végképp eltörni látszik Magyarországon. Pontosabban mintha sok minden törne el egyszerre. Azt ugyan nem tudom, kinek és miért jó az, ha önbecsülésünk, szolidaritási képességünk, jóra való hajlandóságunk szilánkjain tapossuk a napokat, de mintha még 2016-ban is Mohács mocsarában, Világos véres füvén és a trianoni kastély murváján térdepelnénk, és ez valamiért jó nekünk. Miközben a szemünk előtt, akaratunk vagy közönyünk miatt lopják el testünkből a lelket, tetteinkből a hitet, álmainkból a színeket. Hogy csak a Kúria a heti döntéseit idézzük ide bizonyságul: nem lehet népszavazást tartani sem a budapesti olimpia, sem a Városliget beépítésének ügyében. Hogy miért nem? Valószínűleg ugyanazért, amiért a boltok vasárnapi nyitva tartásának kérdésében sem. A Városliget esetében ez így hangzik a Kúria indoklásában: „A népszavazás olyan rendeletmódosítás kikényszerítéséről szólna, amely ellehetetlenítené az Országgyűlés által törvényben meghatározott célt.” Vagyis, kit érdekel, mit akarnak az emberek, ha arról egyszer már döntöttek a megkérdezésük nélkül. A Fidesz–KDNP hatalmi logikája szerint az állampolgárok négyévente a szavazatukkal véleményezhetik, tetszett-e az esztrád, vagy érkezzék inkább új porondmester; a közbeeső időben pedig minden úgy van és lesz, ahogyan azt a kormány akarja. Nehogy már menet közben kiabáljanak az utasok, hogy nem kéne őket kidobálni a száguldó vonatból, sőt véleményük volna. Majd a következő állomáson, megfelelő űrlapok kitöltését követően, négy példányban, vissza soha nem térítendő illeték megfizetése után be lehet nyújtani a panaszokat. Amit, amúgy, többnyire ma is azok bírálnak el, akik ellen megfogalmazzák azokat.

Egy ilyen rendszerben az sem kúszik már semmiféle küszöb, pláne nem ingerküszöb fölé, ha időközben tetten ért hazugság nyilvánvalóságával találkoznak az emberek. Megírta az Átlátszó is, Orbán Viktor 2010-ben még így fogalmazott: „Amíg a Fidesz kormányon lesz, és abban az én munkám is ott lesz, addig Magyarországon külföldiek, akármit döntenek Brüsszelben, itt soha termőföldet nem fognak vásárolni.” Nos, mivel a Fidesz–KDNP még mindig kormányon van, aligha történhetett más, minthogy ez, itt, immár nem Magyarország; vagy a soha termőföld olyan állandósult szókapcsolat, amely a soha nélkül egészen mást jelent, például simán csak termőföldet. S mivel az állami földpályázatokat nem soha termőföldre, csak termőföldre írták ki, így az már külföldieknek is adható. Vagyis helyesen kell olvasni a miniszterelnök úr szavait, s így már érthető, hogy a Fidesz–KDNP-kormány által irányított földárveréseken hogyan juthatott 222 külföldi állampolgár magyar állami földhöz 2015-ben. Köztük egy holland milliárdos is, akinek cége amúgy fő szponzora Szijjártó Péter külügyminiszter futsalcsapatának.

S hogy végül is mit lehet tenni ebben az országban pusztán nevelési célzattal, döntse el mindenki. De jó, ha az eszébe vési: a jelen ügyészi álláspont szerint nem bűncselekmény összekötözni egy gyereket, ha azt nevelési célzattal tesszük. Miközben azt még a homokkő szilárdságú Alaptörvény elejére írt Nemzeti Hitvallásba is sikerült belefoglalni, hogy „Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság”. Nos, úgy tűnik, mindez nem vonatkozik a gyermekekre. De az is lehet, csak az összekötözött gyerekekre nem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!