Dehogy akar eltakarítani bárkit a kormány ebben az országban – mondta a jó rendőr az éppen esedékes és aktuális kormányinfón. Igaz, a kormány rossz rendőre pár nappal korábban még el akarta takarítani a civileket Magyarországról. De ezt a játékot évek óta űzik az Orbán-kormány tagjai, és az embernek lassan már az a képzete támad, hogy szinte versenyeznek azért, ki tud nagyobb baromságot mondani, és kinek nagyobb a tenyere a buksik simogatásához. Aztán jön a döbbenet: nem simogat itt senki semmit, fejet legalábbis nem, amiről meg azt hittük, hogy baromság, no, az a valóság.
Ilyen valóság az is, hogy az Orbán-kormány úgy, de úgy meg akarta ajándékozni karácsonyra a magyar nyugdíjasokat, hogy 56 ezer honpolgárhoz el sem jutott a feladott 10 ezer forintos Erzsébet-utalvány.
A posta, persze, mi mást mondhatott volna az állami MTI-ben, hogy ők aztán mindent időben kézbesítettek (nyilván, naná, csak kérdés, hová és kinek), de amitől ennél sokkal, de sokkal szebb a történet: kiderült, hogy a kormány buzgóságában a határon túl élők nyugdíjasoknak is postázott Erzsébet-utalványokat. Harminckétezer darabot.
A kormány egyelőre még nem talált olyan jó rendőrt, aki el tudta volna magyarázni azt, hogy mi értelme van csak a kézbesítésre 50 millió forintot elkölteni egy olyan papírdarabra, amit sok mindenre nem nagyon tudnak használni a mondjuk Patagóniában élő, munkától és őshazától visszavonult külmagyarok, ám Miguel Regalo Izquierdo Delante de Kis pontosan tudja, hogy a cetli eszmei értéke sokkal több annál, mint amennyi összeget ráírtak; s azon túl, hogy bekeretezve kitehető a falra, vissza is küldhető majd postafordultával a 2018-as vagy bármiféle előre- vagy utórahozott magyarországi választáson. Ha pedig mégis meg kellene szólalnia valakinek ebben az ügyben a kormánytól, alighanem kéznél lesz egy jó rendőr, aki elmondja majd, hogy bezzeg a szocialista kormány idejében senkinek nem jutott eszébe 71 országba küldeni a jóságot.
Arról nem beszélve, hogy mit számít 50 millió + 32 000 x 10 000 forint a magyar költségvetésnek, mert a nyugdíjasokat így még Gyurcsány sem szerette soha, pláne Schmuck Andor. Ez a nemzetközi mutatvány amúgy potom 370 millió forintjába került a magyar adófizetőknek.
S ha már valóság. A jó rendőr, azon a fent említett bizonyos kormányinfón némi megértést kért „nemzeti oldal nyilatkozatait illetően”, de alighanem ő is pontosan tudta, hogy mindenki pontosan érti, hogy azon, amit a kormány művel Magyarországon, nem nagyon lehet mit nem érteni. Mert lám, arra is van magyarázat, hogy miért fizet az állam 1,3 milliárd forintot „speciális támogatásként” az Országos Roma Önkormányzatnak az adófizetők pénzéből.
Azért, mert a Farkas Flórián fideszes országgyűlési képviselő által vezetett szervezet szabálytalanul költötte a pénzeket a Híd a munka világába programban, s ezért csak az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) kell visszafizetnie 1,6 milliárd forint közpénzt, de az összes tartozás eléri a 2,1 milliárd forintot. Az Emmi államtitkárának válasza azonban – amit az LMP-s Hadházy Ákos kérdésére adott – „Magyarország Kormánya 1,3 milliárd forint erejéig átvállalja az Országos Roma Önkormányzat adósságát az önkormányzat működőképességének fenntartása érdekében” – olyan egyszerűen rávilágít a lényegre, mint egy pofon: „Az ORÖ elnöke segítséget kért adósságrendezési szakértő bevonásához”.
Jó-jó, előbb vagy utóbb biztosan bíróság elé kerül majd ez az ügy is, és nyilván Farkas Flóriánnak akkor majd arra is válaszolnia kell, hogy tevékenysége mennyire felel meg annak az elvárásnak, amit a miniszterelnök támasztott vele szemben, amikor önnön biztosának kérte fel, azzal a címszóval, hogy „istápolja” a roma közösséget. Ja, nem. Erre nem kell felelnie. Hiszen ő még most is istápolja a romákat. Biztos.
Viszont be kell látni, hogy az Emmi minisztere nem bosszúból váltotta le Pölöskei Gábornét a Klebelsberg Oktatási Központ éléről. Merthogy elterjedt a hír, hogy Balog Zoltán biztosan azért tett így, mert – bár egy ideig mintha úgy lett volna, hogy ő lesz, de – mégsem ő lesz a köztársasági elnök, hanem marad székében Áder János.
Pölöskeiné ugyanis hiába Áder húga, de már a feltételezés is kicsinyes, hogy a miniszter így vett volna revánsot az államfői fiaskóért. Különösen úgy, hogy Balog Zoltán akár annyiszor, de annyiszor lehet még államfőjelölt, ahányszor csak eljön ennek az ideje.
S ha már államfő. Az ellenzéki oldalról a civilek azt a Majtényi László volt ombudsmant jelölték Áderral szemben, akiről Kende Péter író megjegyezte az ATV műsorában, hogy vajon „Hányan lehetnek azok, akik hajlandóak arra, hogy egy szemmel láthatóan zsidó származású embert jelöljenek erre a posztra?”. Az egy dolog, hogy Magyarországon éppen úgy működik minden, ahogyan egy valódi író, Kurt Vonnegut is megfogalmazta egyszer – „Ha van egy magyar barátod, nincsen szükség ellenségre” –, de lám, ennek az országnak nincs is szüksége kormányzati jó vagy kormányzati rossz rendőrre. Elegendő, ha csak önnön valóságában ücsörög a nemzet. És amikor a stúdióban jelen lévők észrevételezni merészelték, hogy miért is fontos firtatni bárki identitását, hovatartozását ebben a tárgykörben, Kende még válaszolt is: „Arról beszélek, hogy egy átlag magyar ember (…) ha ránéz a Majtényira, akkor érez valami olyasvalamit, hogy ez egy zsidó”. És azzal érvelt, hogy ez csupán egy „hihetetlenül izgalmas társadalmi kísérlet”. Hát, ja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!