Kezdetben vala a bűn és a törvény. Ha valaki megpróbált átlépni a jogszabályokon, gyakorta fel- vagy elbukott bennük, még akkor is, ha politikus, neadjisten kormánytag volt. Így olykor az is megesett, hogy fideszes politikusok elmarasztaló ítéletére koppant a bírói kalapács. Hűtlen kezelés vádjával találtatott vétkesnek például Várhegyi Attila, az első Orbán-kormány államtitkára. (Igaz, azóta rehabilitálták: ugyan a kulisszák mögül, de ő mozgatja az MTVA-t, ami évente több mint 80 milliárdért próbálja lemetszeni az emberek homloklebenyét – ez az agyrész generál gondolatokat és mozgatja a fantáziát.)
Következett a jogfejlődés második állomása, megszületett a bűntörvény, és beköszöntött a politikai ártatlanság kora. A jogszabályokat a hatalombirtoklás és a klientúraépítés céljaihoz igazították. Így politikus, oligarcha, családtag és mutyitárs bátran fejest ugorhatott a politikai-gazdasági bizniszbe, hiszen az nem követhet el bűnt, aki a törvényekhez tartja magát. Sőt: minél több gázos ügyet produkál, annál inkább törvénytisztelő polgár, hiszen annál többször igazodik a különböző szabályokhoz. A bűntörvényrendszer mindennapi működési elve leginkább a közbeszerzésekben érhető tetten. Itt van például az I. kerületben tíz hónapja felújított játszótér, amiről egy szakértői tanulmány épp most mondta ki, hogy a hét „attrakciójából” alig hat balesetveszélyes – a projekt legnagyobb innovációja, Mátyás király játszóvára pedig gyakorlatilag egy halálcsapda. Egyedül a homokozó biztonságos. Na most ez a mutatvány 40 millió adóforintot kóstált, és csak egyetlen cég nyerhette meg, ugyanis az önkormányzat mellőzte a nyílt közbeszerzést, és úgynevezett hirdetmény nélküli, tárgyalásos eljáráson szemelte ki a legalkalmasabb/ legalkalmatlanabb (a nem kívánt rész törlendő) vállalkozást.
Mert az Orbán-kormány feltalálta a „hegylakó-közbeszerzést”, aminek a lényege, hogy „csak egy maradhat” – mármint pályázó cégből. A jó kiírás napjainkban onnan ismerszik meg, hogy nem kell utólag csűrni-csavarni az értékelési szempontokat, hanem már a kiírásnál kirostál minden firmát, amelyik nem kedves a kormány szívének. Így történt ez annak a cégnek az esetében is, amelyik több százmillió forintot kaszált a közműcégek átvilágításán. A projektpályázatot addig forgatták, amíg egyedül a favoritvállalkozás tudott eleget tenni a felvételeknek – ám a botrány most mégsem ezen pattant ki. Hanem azon, hogy Németh Szilárd kiskedvence (sajtóhírek szerint a rezsibiztos egyengette a vállalkozás útját) formailag egy máltai cég fiókvállalata. Így a rendkívül méltányos szigetállamban fizet adót – a hazai közteher töredékét. Márpedig a Fidesz – szóban mindenképpen – vehemensen küzd az adóparadicsomok ellen. Persze megeshet, hogy magát a szót értelmezi másképp a köz- és a kormányzati nyelv. Mert ha szigorúan az elsődleges jelentésre koncentrálunk, akkor az adóparadicsom az a hely, ahol a sarc pompásan érzi magát, és jó nagyra nő.
Ebben az interpretációban Magyarország tagadhatatlanul adóparadicsom, hiszen 38,5 százalékos az adóterhelés, az egyik legizmosabb Európában. Úgyhogy aki az adóparadicsom ellen harcol, az elviszi innen a pénzét. Ja, kérem, nyelvében él a rezsim!
Az említett jogfejlődés harmadik stációjában viszont csak a bűn marad – a rendszer címeralakja pedig Rogán Antal. A miniszterelnöki kabinetfőnököt ugyanis épp most mosta ki az ügyészség.
Emlékeztetőül: a „maffiózó” Portik Tamás azt állította, Rogán kenőpénzt kapott tőle, különböző szívességekért cserébe. Csakhogy az ügyészség szerint szó sincs semmilyen vesztegetésről.
És ez előrevetíti azt is, hogy a Polt Péter vezette szervezet ad acta teszi Orbán kabinetfőnökének másik gázos esetét is – ugyanis a pesti éjszaka egykori császárának, Vizoviczki Lászlónak az egyik embere is azt állította, hogy kenni kellett Rogánt. A kérdés az, hogy jó-e Rogánnak, ha az ügyészség védi meg. A logika szabályai szerint – tiszteletben tartva az ártatlanság vélelmét – dehogy jó. Megnyugtatóan akkor zárhatná le az ügyet, ha bíróság mondaná ki, hogy bűncselekmény hiányában nincs botrány. És még az is többet használna horpadt reputációjának, ha a bíróság bizonyíték hiányában ejtené az ügyet.
Ám azzal, hogy Rogán nem akar/mer/stb. az eljáró tanács elé állni, azt sugallja: okkal retten az igazságszolgáltatástól. És emiatt egy csomó politikai kárt is hajlandó benyelni. Mert az, hogy az ügyészség festi ártatlannak Rogánt, az emberek zömének szemében inkább aládúcolja, semmint hitelteleníti bűnösségét. Hiszen egy olyan szervezetről beszélünk, amelyikről köztudott, hogy a miniszterelnök vejét „rejtegeti” (persze adminisztratív eszközökkel) a rendőrség elől, vagy éppen Matolcsy Györgynek falaz, miután a jegybanki alapítványok gyakorlatilag szabálysértő módon használtak fel 250 milliárdot.
Emlékeznek még Piszkos Fredre? Akit a mosdatlan kapitány megdicsért, annak annyi volt a világ bármelyik kikötőjében. Hát ez a helyzet az ügyészséggel is. Akit megvéd, azt mindenki tuti bűnösnek látja. Ám a társadalmi látszatnál most sokkal fontosabb az, amit az ügyészség mozgása üzen: „senkit nem engedünk levadászni”. Mert a „bűn korszakában” a „közös bűn” a habarcs, ami összeköti az Orbán-rezsim tégláit. Ha egyet kiütnek, dőlhet az egész fal. Mert ha „sárba ránthatják” Rogánt, a miniszterelnök egyik jobb kezét, akkor ki védi meg például Becsó Zsoltot, akinek vagyonbevallásában sem az a cég nem szerepel, amelyik Hollókőn teniszcentrumot és vendégházat épít, sem az erre kapott 34 milliós uniós/ állami támogatás nincs feltüntetve. És bizony Becsóból, Rogánból, nem egy van, hanem sok száz (legfeljebb másképp híják őket). A Fidesz számára épp ezért fontos a politikában is a hegylakó-elv, azaz csak egyetlen érdemi párt maradhat életben. Ugyanis ha zavar támad az erőben, és a jelenlegi kormánypárt elveszti hatalom-monopóliumát, akkor az ügyészség szeretetét is bukja – a bíróságok pedig nem neki fütyülnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
