Nézze, milyen országban élne szívesebben?! Ahol a miniszterelnök szigorúan betartja a költségvetési szabályokat, de a gazdaság stagnál, romlik, vagy egy olyan országban, ahol a gazdaság virágzik, növekszik, de a miniszterelnök költ a hobbijára?
(Balog Zoltán, London, 2015. 06. 10.)
Nagyon köszönöm a kérdést az emberi erőforrások miniszterének, én is sokat gondolkodom mostanában ezen. Mármint a hobbikon, amikre költünk (ők az én pénzemből, tisztára megéri, nem?), miközben „növekszik” meg „virágzik” a gazdaságunk – legalábbis papíron.
Mert hát lássuk be: azért az nem mindennapi dolog, hogy ha a miniszterelnök hobbija a foci, akkor stadionokra költ, és nem mondjuk stoplis cipőket vesz meg szép színes mezeket, de hát, legyen, ízlés kérdése. Gyűjthetne persze bélyeget is, akkor olcsóbban megúsznánk, de ezen kár vitatkozni. De azért az már talán mégsem járja, hogy ha Orbán Viktor szereti nézni a gyepen kajlán guruló pöttyöst, akkor még úgy is meg kell épülnie a stadionnak (nevezetesen Pápán, és történetesen 800 millió forintért), hogy a csapat a következő szezont a negyed- vagy az ötödosztályban kezdi majd meg.
És ha már így szóba került ez a kissé túltolt hobbi: komolyan annyira fontos ez, hogy az egész országot kellemetlen helyzetbe kell hozni azzal, hogy egyedül a mi hazánk fiai foglalnak el három helyet a BL-döntő VIP-páholyában? Úgy, hogy ebből legutóbb is purparlé volt? Az addig rendben, hogy „Orbán Viktor mint magyar miniszterelnök szerepel a VIP-meghívottak közt”, hiszen mindenki tudja, hogy ez volt az év meccse, neki meg ez a hobbija, szóval vita nincs. Még Csányi Sándor is érthető, de Orbán Gáspárra, a magát nem közszereplőnek nevező, de a világ vezetőivel egy páholyban ülő exfocista, miniszterelnöki sarjra megint nincs magyarázat, főleg, hogy még az UEFA sem árulja el, hogy kapott-e ingyenjegyet vagy fizetett érte (valaki). Más miniszterelnökök sajnos nem szeretik annyira a focit, hogy a családjukat is elhozzák egy ilyen eseményre, de persze nálunk ez is megengedett, mivel a hobbi szent dolog.
És az még hagyján, hogy Orbánnak mi a szenvedélye. Csak sajnos ott vannak a többiek is. Vegyük például a Magyar Nemzeti Bankot, szeretnek képeket gyűjteni. Azért ne legyünk igazságtalanok, nem herdálják annyira a közpénzt, mintha nem lenne holnap. De azért nagyon fájt a foguk Munkácsy Mihály Golgota című festményére, amiért Pákh Imre 9 millió dollárt kért volna. Az MNB hatnál többet nem akart fizetni, így egy ideig úgy tűnt, hogy a kép mégsem lesz a miénk. Itt lépett be a képbe a Miniszterelnökség, és közölték: védési eljárást indítanak, minek következtében Pákh nem viheti ki a festményt az országból, és bárkinek el akarja adni, az államnak elővásárlási joga van. Így kell ezt csinálni, ha nem megy ésszel, le kell nyomni erőből.
Aztán van, aki játszani szeret. Andy Vajna olyannyira, hogy ugyebár öt kaszinó koncesszióját is sikerült elnyernie, persze pályáztatás nélkül. Hogy jól jött-e ki ebből? Persze, hiszen igazán nagy formátumú játékos. Egyetlen kaszinón 3 milliárd forintos nyereséget termelt. De nehogy azt gondolja bárki, hogy ebből jut az államkasszába is, adó formájában! A kormány volt szíves megszavazni, hogy a koncessziós díjat levonhatja a játékadóból, míg magát a nyereséget luxemburgi cége számlájára utalta át.
És akkor az olyan úri passziókról már ne is beszéljünk, mint a szalonképtelen zsidózás, amit Pásztó egykori fideszes polgármestere, Sisák Imre mutatott be, kisgyerekkel az ölében. A valamikor 2006 és 2010 között készült videón minden demagóg fordulat elhangzik, amit a témában gondolni szokás a „piszkos zsidók”-ról, akiknek csak a „saját zsebük” a fontos. De ne mondja senki, hogy ez egy következmények nélküli ország: miután a felvétel napvilágra került, a Miniszterelnökség azonnali hatállyal menesztette a kormányhivatalnokként tevékenykedő Sisákot.
Szép is ez, de akkor vajon miért van még mindig a helyén az a Tarlós István főpolgármester, aki már-már hobbiszinten szapulja a homoszexuális közösséget, és épp a múlt héten (tehát nem az előző kormány idején!) tett ismét vállalhatatlan kijelentéseket a Budapest Pride kapcsán? Talán azért, mert sietett kijelenteni, hogy magánemberként gondolja ezt a melegekről? Van olyan, hogy egy főpolgármester magánemberként mond véleményt egy, a városát érintő ügyről? Vagy ha már itt tartunk: van, hogy egy miniszterelnök magánemberként űzött hobbiját állami szinten emeli piedesztálra? És nekem – legalábbis Balog Zoltán szerint – ennek örülnöm kéne?
Hogy Balog óriási öngólt rúgott, amikor ezzel a költői kérdéssel fordult hallgatósága felé, na, annak örülök. Londonban, ahol ott élő-tanuló magyar fiatalok előtt tartott beszédet. Olyan fiatalok előtt, akik már puszta londoni tartózkodásukkal jelezték, milyen országban élnének szívesen. „Kell több? Nem mond ez eleget?”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
