Lehetett volna ez az a hét, amikor össztársadalmi felzúdulások és országhatáron átívelő botrányok pecsételik meg a közhangulatot.
Amikor azon hőbörgünk, hogyan parkoltak el képviselők 57 millió forintot az adózók pénzéből, mert nem tudtak megállni a szétszedett Kossuth téren. Vagy könnyesre nevethettük volna magunkat, mert kiderül, hogy Orbán Viktor ajándékrepülője, amit Rudolf Schuster egykori szlovák államfőnek „vitt” nagyvonalúan, korábban pálmafákkal színesített night club és naposcsibék utaztatására kijelölt úti eszköz is volt.
De nem. Ez a hét az egyéni harcok, a magányos hősök hete volt.
A névtelen házmester: nagy kalaplengetéssel emlékezzünk meg a rezsiharc ellen megveszekedve küzdő közös képviselőről, aki a kormány utasításait nem figyelmen kívül hagyva a következő tájékoztatást adta Tisztelt Lakóinak: „A Kormány kötelezővé tette, hogy kifüggesszem az értesítést, hogy Önök az idei évben 17 468 Ft-ot takarítottak meg a rezsicsökkentésnek köszönhetően. A Kormány ugyan azt nem mondta, de én azt is közlöm, hogy a bankok megsarcolása és emiatti költségek növekedése miatt, a számlavezetés és utalások költségei 28 468 Ft-ra rúgtak. Emiatt Önöket a Kormány – végül is – 11 000 Ft-tal rövidítette meg. Ebbe nem számítottam bele az egyéb költségnövekedéseket sem. Sem azt, hogy a földgáz piaci ára idén 23%-kal csökkent. Jó gondolkodást… Az Ön közös képviselője”. Egyperces néma csend jár a merész gesztusért.
Szalóczi Géza: az Összefogás egri képviselőjelöltje egyfajta modern Rambóként küzd az állami plakátkisajátítás ellen. Megelégelte az „itt nem lehet, ott tilos”-elvet, és a papíralapú kampányplakátok helyett saját magát állította ki egy forgalmas kereszteződésbe. Költséghatékony és környezetkímélő megoldása bizonyosan jobban beleivódik az emberek tudatába, mint az ötméteres óriásplakátok ránctalanított politikusai. Szerencséje is van: nem is kell megfagynia a nagy ellenállás közepette.
Simon Gábor: ő egymaga vette fel a küzdelmet a teljes magyar média ellen. Miután megszólalni nem hajlandó, s így egyre nehezebb helyzetbe hozza egykori pártját, mert továbbra sem tudni, honnan az ominózus 240 millió. Nem csoda, hogy a fotósok igyekeznek még a szájába is befényképezni. Simon szégyenteljes autós üldözésekbe bonyolódik, és már-már celebekre hajazó gesztusokkal takargatja arcát, amivel csak tudja, nehogy leolvashassák róla a megoldást. A hét csatáját kétségkívül ő vívja, csak tudnánk, ki ellen.
Wiederman Helga: aki nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy megmagyarázza Matolcsy György bizonyítványát. A jegybankelnök egykori kabinetfőnöke leleplező könyvet írt, amelyből szerencsére néhány szenzációs részlet már kitudódott. Wiederman asszony szükségesnek érezte, hogy felvegye a kesztyűt, és megregulázza az országunkat gyakorta megtámadó Olli Rehnt, aki állítólag azt mondta egyszer, hogy 2010-ben Magyarországon rosszabb volt a gazdasági helyzet, mint Görögországban. Kár, hogy valójában ezt Orbán Viktor állította. Inkább bele se gondolnánk, mi lenne, ha a tények ellen is harcolni kéne.
Ezek után teljesen felesleges is lenne amiatt aggodalmaskodni, hogyan kebelezte be a dohányboltok után a felszámolási piacot is a kormány. Bele sem merünk gondolni abba, mi került hatmilliárd forintba Matolcsy György legújabb kommunikációs csomagján, ha már az első reklám annyira gagyi, mintha egy óvodás forgatta volna (ami amúgy megmagyarázná a miniteherautó jelenlétét). Arról pedig jó lenne elfelejtkezni, hogy dobta ki Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő az EU-s zászlót a Parlament ablakán (valószínűleg nem fog sikerülni). Emlékezzünk inkább a hősies megmozdulásokra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
