Nyilván csak ábrándos halandókban merül fel a kérdés, hogy Bárányné a harmadikról eljátszik-e a gondolattal, vegyen-e magának kastélyt. S ha már kastélyt, mindjárt a Habsburgokét, hiszen évszázada már, hogy még csak nem is uralkodnak. Merthogy Bárányné ura is gázszerelő, ráadásul kapós is, mármint gázilag és szerelőileg, másféle kapósság az eszébe sem jutna, de Béla hiába tolja egymásba a napokat, még annyi sem jött össze neki, hogy kastélyszárnyat vegyen családjának, nemhogy kastélyt.
Lenéz Bárányné a magasból, a városi bérház gangi korlátjára támaszkodva, majd a boltba ballagó ura után kiált, hogy abból a párizsiból hozzon, amit a múltkor kínált a hentes, merthogy abban tíz százalékkal több a hús.
A háttérből hírfoszlányokat szór a rádió. A bemondó elmondta már a felkonfot, hogy a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványé lett az Alcsúti Arborétumban található Habsburg-kastélyegyüttes egyik remek darabja. Mondja a hír többi részét is, de Bárányné merengve bámul maga elé. Nagyon is jól tudja, hogy az alapítvány elnöke, Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere is gázszerelőként kezdte, akárcsak az úr ura, de Mészáros Lőrinc azóta már milliárdos földesúr. Igaz, az ő Bélája Igari Ferivel járt iskolába, nem pedig Orbán Viktorral, Feriből pedig nem lett se pártelnök, se miniszterelnök. Illetve lett, de az egy másik Feri. Béláék osztályából Igari vitte a legtöbbre: biztonsági őr lett a Magyar Nemzeti Bankban (MNB). A pénzhez, mondjuk, ő sem ért, de egyszer kezet fogott vele a jegybankelnök. Mondta is Igari, hogy napokkal utána is érezte még, hogy viszket a tenyere, ráadásul a jobb, ami az álmoskönyvek szerint azt jelenti, hogy pénz áll a házhoz. Aztán kiderült, hogy a nemzetes főbankár úr ellenőrizhetetlen magánalapítványokhoz tolná a köz pénzét, amiről még a saját táborából is sokan gondolták úgy, függetlenül az Alkotmánybíróság véleményétől, hogy ezt azért már mégse kéne; most pedig az Európai Központi Bank vetette figyelmét az MNB-re, mondván, két éve több olyan programot indított a magyar jegybank, amelyek nem is kötődtek a monetáris politikához, sőt ellentétben állhatnak a monetáris finanszírozás tilalmával, merthogy az MNB állami feladatokat vállal át, és így vagy úgy pénzügyi előnyöket nyújt az államnak. De ebből Igari sem ért már semmit, legfeljebb csak annyit, hogy van, akinek pénz jut, másnak meg viszketés.
A hírek tovább szólnak, Bárányné összefűzi őket a fejében, sorsának rontóját látja bennük. Mert az ő Bélája rendes ember, ráadásul Vasas-drukker, s e kettő kombinációjával annyi boldogság sem jut neki, mint a miniszterelnök úr másik barátjának csapatánál. A Videoton szurkolói legalább elmondhatják, hogy a klubjuk, köszönhetően a stabil állami kapcsolatrendszernek, stabil lábakon áll. Egy dobra nem vert, meghívásos pályázaton ugyanis a Market Zrt. nyerte a Fidesz Lendvay utcai székházának felújítását, és ezt a céget Garancsi István jegyzi, az a Garancsi, aki a Videoton tulajdonosa. Bárányné látta már őt, a tévében, a miniszterelnök sokszor áll mellette, de eddig csak a hulló szotyolaés tökmaghéjakra figyelt, mert mindig elképzelte, meddig állhatnak benne a potentátok. Bokáig, térdig, derékig? De mindegy is, mert a Fidesz-pártszékház felújítását egy másik klubcsapat, az idei bajnok FTC elnöke, Kubatov Gábor jelentette be. Először nem értette – és nem azért, mert nő létére ne értené a magyar politikai labdarúgás lényegét, amikor is a haverok egymásnak passzolják a labdát, lehetőleg úgy, hogy más hozzá se tudjon férni, szaknyelven szólva, labdába se tudjon rúgni –, hogy az FTC elnöke miért a Videoton tulajdonosának cégét bízza meg a kormánypárt székházának átépítésével. Béla aztán elmagyarázta neki, hogy Kubatov Fidesz-pártigazgató is egyben. A következő napon Bárányné egy bennfentes magabiztosságával okította a Lehelen a zöldséges Jakabnét arról, hogy minden bizonnyal ezért lehetséges az, hogy az FTC-szurkolók is arról a telefonszámról kapják a buzdító SMS-eket, amelyről a Fidesz-szimpatizánsok.
Erre mi volt Jakabné válasza?
Az, hogy a Béla jobban tenné, ha nem a Fáy út üres lelátóin csápolna, hanem a Videoton stadionjában. Mert lehet, az is üres, de azoknak legalább épül új üresség. Mert ez a világ bizony olyan, hogy mindig arra kell fordítani az orcánkat, amerről a Nap süt, és ha jó barátokra tesz szert az ember, azok még kölcsön is adnak néhány tízmilliót, mint az a progyuszer bácsi is tette guccsis barátjával; és ha az ember elég szépen néz a Napra, még az is lehet, csurran-cseppen neki néhány zsíros állami földdarabka meg unijós beruházás.
Bárányné ma már özvegy Labancnénál veszi a zöldséget, és nem bánta meg. Labancné fia ugyanis rendőr, akit a közelmúltban levezényeltek a déli határra, hogy deli kiállásával és peckes felalá járásával rémissze el a felénk tartó menekültáradatot, de olyan méltatlan körülmények között kell dolgoznia, hogy azon töri a fejét, leszerel, és beáll melózni a piacra. Azt tervezi, maszekol majd odalentről, küldi a hagymát a fővárosba, de előbb még megvárja, utalnak- e túlórapénzt az extra szolgálatért. Ez, persze, csak Labancné verziója, és ő is a fiától hallotta, de megírta a Blikk is, igaz, az ORFK nem tud arról, hogy rosszul bánna az állománnyal, viszont ígérte, ha mégis így lenne, azt orvosolja.
A hírek végére visszatér Béla. Büszkén ballag, hóna alatt hússal dúsított párizsi. Bárányné büszkén néz urára, majd belép másfél szobás lakásukba, amely nem kastély ugyan, és nem is renoválja klubcsapat, se állam, de legalább a hitel, amit fizetnek érte, húsz évig még összetartja a falakat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
