Onnan kell lopni, ahonnan csak lehet – valami ilyesmi állhat a jelenkori kormány kiskátéjában. Abban viszont van valami mélységesen alávaló, hogy már a játszótereket is megszállták. Egyes településeken sikerült olyan korszerűen létrehozni a gyermekek önfeledt szórakozásának szentelt területeket, hogy mintegy 35 százalékkal lépték túl az uniós átlagárat. Hogy cserébe szépek és használhatóak-e ezek a játszóterek? Nos, nem kifejezetten, de azok, akik építették őket, nem is ezt tekintették elsődleges szempontnak, hanem a haszonszerzést. Az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal viszont nem szívbajos: visszafizettetik a településekkel az elsíbolt pénzeket. Persze, ez az olyan önkormányzatok esetében, amelyek több mint 12 millióért építtették meg a játszóteret, miközben éves költségvetésük alig 15 millió forint, már-már lehetetlennek tűnik. De szerencsére itt közbelépett az állam (nehogy már pár libikókába bukjanak bele a polgármesterek), és inkább vállalta, hogy kifizeti (közpénzből) a túlkapást.
Tankönyvi példája ez annak, hogyan vált játszótérré mára egész Magyarország. Nagyra nőtt gyerekek felelőtlenségük teljes tudatában rohangálnak fejvesztve, kezükben kislapáttal, hogy még egy kicsit (csak néhány milliót-milliárdot) kikotorjanak bárhonnan, ahonnan lehet. És hogy kinek mi a kedvenc játéka?
Nos, abban szinte biztosak lehetünk, hogy Széles Gáboré a rakéta. Az energiacellák urának amúgy is a csillagos ég a határ, ha szervilizmusról van szó – talán ezért érezte úgy, hogy a kormány bevándorlásellenes politikáját a legjobban akkor képes támogatni, ha Facebook-követőivel megosztja a Nemzeti Arcvonal nevű náci honlap cikkét, a következő ajánlóval: „Információk szerint a nemzetközi zsidósághoz köthető, szélsőséges cionista szervezetek állnak a háttérben. Ők pénzelik a kannibálokat, a szaracén hordákat.” Ez még az elszállt elméletek legnagyobb kedvelőjétől is erős indításnak tűnik.
Aztán ott van az Országos Roma Önkormányzat, az élén Farkas Flóriánnal, Orbán Viktor cigányügyi tanácsadójával. Ők jelenleg a libikóka leszálló ágán ülnek – voltak a csúcson is, amikor talicskával tolták ki a felzárkóztatásra szánt pénzt, és (legalábbis papíron) százezrekért vásárolták a krétát, milliókért vettek benzint, tanulmányt és bútort, csak éppen felzárkóztatni nem sikerült senkit. Most viszont eljött a lejtmenet kora: már a NAV is nyomoz a visszaélések miatt – bár ahogy arrafelé működnek a dolgok, ha a korrupciós ügyek vizsgálatáról van szó, nem kizárt, hogy hamarosan ismét felfele billen a libikóka nyelve.
A homokozó viszont egyértelműen Balogi Dániel egykori fideszes képviselő és temetőigazgató terepe. Ért is ehhez, nem véletlenül rendezte át a szegedi belvárosi dísztemetőt, mandátuma lejárása előtt néhány héttel. A díszparcellából három 1919-es munkásmozgalmi aktivistát exhumáltatott, helyükre viszont (a kiemelt helyekre a polgármester javaslatára a város nagyjai kerülhetnek) Balogi szüleit temették. Kár, hogy az átköltöztetés után nem sikerült minden költséget kifizetni, szerencsére Balogi utódja észrevette a hiányosságot és felszólították a pótlásra, amit természetesen meg is tett. Ilyen egy igazán hálás gyermek…
Aki viszont egyáltalán nem viselkedik rendesen, az már megint Simicska Lajos. Ő az, aki még a hintán is áll, és miközben leng, nem nézi, kit rúg meg. Vagy éppen nagyon is: már az sem volt alacsony kezdésnek nevezhető, amikor legecizte a miniszterelnököt, de most nagyobb fordulatszámra kapcsolt, és ha már egyszer úgysem nyer semmilyen közpénzt a Közgéppel, módszeresen tesz alá a kormánynak azzal, hogy minden tenderen jócskán aláígér a többi pályázónak. S mivel a Közgép ma Magyarországon nem nyerhet, az Európai Uniót viszont értelemszerűen érdekelheti, hogy a Brüsszel által folyósított pénzeket miért nem az kapja, aki olcsóbban végezné el a munkát, nem kizárt, hogy hamarosan megszaporodnak a kartellgyanús esetek miatti vizsgálatok. És az lesz az a pont, amikor Simicska Lajos nevetve ugorhat ki a hintából.
Vidámságra valamivel kevesebb oka van jelenleg Baji Csabának, aki épp lecsúszdázott a mélybe. Ő megszenvedi Simicska kilengéseit, ugyanis az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatóját vélhetően épp azért bocsátották el (na, nem a hivatalos verzió szerint), mert a Simicska-érdekkör egyik oszlopos tagja. Ráadásul felmondását a lehető legmegalázóbb módon, levélben kapta meg. A csúszda tetején aggódva vár a sorára Vida Ildikó és Fazekas Sándor…
Egyre magasabbra hág viszont a mászókán Vidnyánszky Attila, aki az Isten ostorával gyakorlatilag letarolta a POSZT-ot, a fesztivál legrangosabb díjait söpörve be – köztük a legjobb előadásét és a legjobb rendezőét is, nyilván egészen függetlenül attól, hogy a zsűriben olyan barátai és elvtársai ültek, mint például Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, miközben vetélytársa nem nagyon akadt, mert a tizennégy beválogatott produkcióból öt visszalépett a versenyből. Vidnyánszkynak ebben a magasságban már valóban nincs vetélytársa, a kérdés az, hogyan fog majd egyszer lemászni az önmaga által alkotott piedesztálról.
Addig viszont érdemes egy kicsit megfigyelni a mókuskeréken veszettül rohanó Matolcsy Györgyöt. Valószínűleg már ő is rájött, hogy ha egyszer ráállt a kerékre, nehéz lesz épségben leevickélni, így egyelőre inkább rohan, úgy költi a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak pénzét lakossági államkötvényekre, mintha nem lenne holnap. A jegybank három alapítványa összesen 57,15 milliárdot adott ki erre a nemes célra, így jelenleg a teljes államkötvény-állomány 15 százaléka az ő kezükben van. Csak a miheztartás végett: egy nyamvadt mókuskerék kijön már 70 ezerből, egy játszótér (mint most megtanultuk) még túlárazva is nagyjából 10 millió, de a monetáris finanszírozást (amit a jegybank és holdudvara az államkötvények felvásárlásával éppen csinál) az Európai Központi Bank tiltja. Szóval jobb lenne végre betartani a szabályokat és felnőni. És ez sajna nem csak Matolcsyékra igaz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
