Heti abszurd: Járhatatlan országút

Télen azért sötétedik korábban, mint nyáron, mert Soros György lekapcsolja a Napot – hogy a magyarok fázzanak, a migránsok pedig, a sötétség leple alatt elárasszák Európát. Ilyen ökörséget nem nehéz kitalálni, nekem is sikerült egyetlen pislogás alatt. És tudom, ezen most sokan röhögnek – de arra kérek mindenkit, ne tegyék. Ahogyan ne nevessék ki azt a nyugdíjas nénit se, aki a múlt héten a Hírcsárda humorosnak szánt Soros-féle – sosem létezett – Mein Plan könyvének tragikomikus elemeit olvasta be a Karc FM rádió műsorvezetőjének. És a műsorvezetőn se nevessenek.

Rémisztő ugyanis, hogy Magyarországon egyre többen vannak olyanok, akik minden kontroll, kétely és kétkedés nélkül bármit elhisznek. Hatalomról, ellenzékről, Sorosról és szomszédokról, menekültekről – és lassan önmagukról. Ma bárki bármilyen ökörséget belekiabálhat a nemzeti légtérbe, és még az is lehet, kinő belőle valami. Ott, a levegőben. Hazug felhőkből hamis eső hull, ferde széltől dőlnek barátságok, az ösztönök baltával vágnak utat a tájra ereszkedő ködben.

Ország ilyen rútul még nem csapta be önmagát, mint Magyarország a lassan megint elmúlt nyolc évben. Külügyminisztere Brüsszelben a héten például azzal érvelt, amikor Magyarországot az unió tetemre hívta egyik tagjaként, hogy mi a fenét tetszik csinálni önmagukkal és egymással ott, a Kárpát-medencében, jogállamiság, szolidaritás és vagyonelosztás tekintetében, hogy tessenek mutatni egy olyan nemzetet, amelyiknek kormánya folyamatosan nemzeti konzultál polgáraival, és csak ennek megfelelően cselekszik az érdekükben. De a szép beszédű Szijjártó Péter azt már elfelejtette hozzátenni, hogy mifelénk az a felkérdezés módja, hogy előbb jelentősen „felpofozzák” az állampolgárt, saját pénzén megmutatják neki, mitől kellene félnie, majd mindezek után megkérdezik tőle, szeret-e félni; és legfőképpen szereti-e, ha felpofozzák. Na, ez például sötétség. Mély és nemzeti. De kár volna csak a kormányra fogni, hogy meg merik tenni, hiszen megtehetik.

Mint ahogyan azt is, hogy úgy nevezték ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzorává Polt Péter legfőbb ügyészt, hogy az egyetem kari tanácsa elutasította a kormánytól való függetlenségét szóban mindig bizonygató főügyész egyetemi tanári kinevezését. De ha bárki csodálkozna ezen, a törvényességgel ezúttal sincs baj, hiszen megkérdezték erről az egyetemet, nemde… Ez is nemzeti konzultáció, csak kicsiben, s miután kiderült, mi a válaszadók álláspontja, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere javaslatára Áder János államfő egyetemi tanári címet adományozott Poltnak.

Mi ez, ha nem sötétség? Erkölcsi és mentális. De kár volna csak a kormányra fogni, hogy meg merik tenni, hiszen megtehetik.

Vagy itt van a mammográfiai gépek ügye. Mert kiderült, hogy Budapesten öt kórházban is elromlott a mammográfiai vizsgálatokat végző gép, így az érintetteknek a Szent Margit Kórházba kell menniük, időpontot viszont már csak jövőre kapnak. Amikor pedig a parlament elé került a téma, és az ellenzék csak annyit kérdezett, hogy mennyit kell várni egy mammográfiai vizsgálatra, az illetékes tárca képviselője, Rétvári Bence parlamenti államtitkár azt találta mondani, hogy ha (a szocialisták) nem zártak volna be négy kórházat, „talán most jobb lenne a mammográfiás helyzet is Magyarországon”.

Mi ez, ha nem sötétség? Politikai, közéleti, kormányzati. Ezt ugyan aligha lehetne másra fogni, mint az éppen regnáló kormányra, hiszen hét éve a legkevésbé sem azok vannak hatalmon, akiktől amúgy minduntalan számon kérik az egészségügy mai állapotát (is), de azt, hogy ezt a kormány megteheti, azt már kár volna csak rájuk fogni. Hiszen megtehetik.

Vagyis, lehet vicceket gyártani arról, hogy például Vajna András György, Garancsi István éppen hogyan és miért, pláne mennyit; vagy hogy az évtizede még gázszerelő, majd Felcsút polgármestereként azóta százmilliárdos vagyonhoz jutó Mészáros Lőrinc is helikopterrel jár vadászkastélyába, mert odalent járhatatlan az országút, csak ez nem vezet sehová. Ennyi sötétséget nem lehet csak a kormányra fogni. Ehhez az egész ország asszisztál. Mindenki. Akárcsak annyiban, hogy hagyják, hogy így legyen. Közönnyel, önzéssel, legyintéssel, szorongással, irigységgel, gőggel, ideges beszéddel. És nem veszik észre, hogy a világosság nem ott kezdődik, hogy láthatóvá válnak a gazemberségek. A sötét ettől még sötét marad – igaz, legalább világosan látszik. Röhögcsélés és kacarászás helyett azonban fényt is lehetne gyújtani, mert a végén valaki tényleg lekapcsolja a Napot.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!