„Azt, hogy milyen egy fa, a gyümölcséről ismerik meg, és nincs ez másképp az emberrel sem. A gyümölcsök mutatják meg, milyen is egy ember, egy ember élete.”
Ha hiszünk Balog Zoltán szavainak (s miért is ne tennénk, hiszen egy gálaesten örvendeztetett meg minket ezzel az örökbecsű gondolattal), akkor viszonylag könnyű dolguk van az emberek osztályozását tekintve. Egy édeni kertben érezhetjük magunkat, ahol színes, formás, ízletes és szaftos gyümölcsök várják, hogy megcsodáljuk őket. Lássuk, mi az e heti kínálat!
Van itt például az enyhén savanykás alma, a családi csődvédelem, ami nem esett messze a fájától. A KDNP már a vasárnapi boltbezárással is tökéletesen demonstrálta, hogy egészen véletlenül sem érdekli, mit akarnak az emberek, csak a saját konok elképzelései mentén halad. Azt már tudjuk egy ideje, hogy a hét utolsó napjának blokkja sem a kereskedőknek, sem a vásárlóknak nem hozott semmi jót, most viszont kiderült, hogy ugyanez a helyzet a (nem mellesleg) 626 millió forintba kerülő családi csődvédelemmel is, amire ugyan 20-25 ezer érdeklődőt vártak, de száznál is kevesebben jelentkeztek rá. Megérte, nem?
Aztán van nekünk egy hamvas barackunk, az alig egyéves netadó elleni tüntetés. Az MTI például olyan finoman kezelte a hírt, hogy leszakítani sem merte: hiába tüntette ki az Európai Civil Fórum az európai demokratikus állampolgársági díjjal állampolgári kampány kategóriában a tüntetést, illetve szervezőit, az elfogulatlan tájékoztatással megbízott (de azt az utóbbi időben egyre kevésbé tartó) Magyar Távirati Iroda ezt nem közölte a közzel. Miért is tette volna, amikor a díj annak elismerése volt, hogy a tüntetések hatására a magyar kormány lemondott egy elképzeléséről, vagyis a netadó bevezetéséről? Ilyesmiről a szolgalelkűek berkein belül mélyen illik hallgatni.
Holdvilágon szedett eper, de épp ezért kifejezetten édes a Fidesz bocsánatkérése. Kellett ugyan két év, de végre ilyen is van, a Fővárosi Ítélőtábla döntésének köszönhetően: „Bocsánatot kérünk a Helsinki Bizottságtól, amiért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szóvivője, dr. Hoppál Péter 2013. augusztus 17- én tartott sajtótájékoztatóján valótlanul állította, hogy a Helsinki Bizottság azért kap támogatást a Soros György személyéhez köthető szervezetektől, hogy cserébe Magyarországot, a Fideszt, illetve a magyar kormányt lejárassa.” Ne szokjunk hozzá, de azért jegyezzük meg: ha kényszerítik, még a Fidesz is tud bocsánatot kérni.
Kissé szottyos dinnyeként bánik viszont a gyermekeink épülését szolgáló tankönyvekkel az azok szakmai felügyeletét ellátó Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI). Nem baj, ha már fáradt, nekünk azért jó lesz: 31 millió forintnyi uniós pénzből fordítottak le szó szerint (és pár fordítási hibával megédesítve) pár 20 évvel ezelőtt Amerikában készült tananyagot, hogy egy szép, magyar sajátosságokkal bíró kötetet állítsanak elő belőle. De hát ilyen műfaj a dinnye – ha tegnap te veszed, még friss és harsanó, ha ma én, akkor már nyúlós és ízetlen.
A félig érett citromot ezen a héten Lázár János szakította le, ráadásul bele is harapott. Egy évvel ezelőtt ment neki a civil szférának a Miniszterelnökség első embere, mostanra viszont a NAV befejezte az Ökotárs Alapítvány átvilágítását, és végül megszüntették a nyomozást, mivel úgy találták a meglehetősen alapos kutatás után is, hogy „nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése”. Azért van Lázárban tartás bőven, még ha veszett fejsze nyeléről van is szó: mint mondta, ő áttanulmányozta az ügy összes dokumentumát, és meggyőződésévé vált, hogy az Ökotárs Alapítvány törvénytelenül végzi munkáját. Csak nehogy az agyára menjen ez a rögeszme…
A kikapart gesztenye pedig egyértelműen a Veritas Intézet kezét melengeti. Az egy éve muzsikáló történészcsorda (ők kutatóműhelynek nevezik) kedvéért most törvényt módosítottak, hogy levéltárrá nyilváníthassák magukat. A címhalmozás nyilván a létjogosultság igazolása miatt is fontos, de azért az új székház, amit kapnak, sem elhanyagolható tényező. Pláne igazi érdemek nélkül.
Az igazán kemény dió viszont nyilvánvalóan maga a megfejthetetlen gondolatmenetek alapján kinyilatkoztató Trócsányi László. Mert mégis miért van az embernek igazságügy-minisztere, ha nem azért, hogy néhány havonta cigányozzon egy igazán ízeset? Trócsányi hozza a kötelező köröket: legutóbb még azért nem kért a menekültekből, mert 800 ezer magyar roma felzárkóztatásáról kell gondoskodnunk, most viszont már egy brüsszeli konferencián attól félt, hogy az európai cigányság könnyen radikalizálható, s így, ha nem zárkóztatjuk fel időben őket, bármi megtörténhet… Vegyük úgy, hogy ezzel letudtuk a kötelező köröket, és várjuk rettegve, mikor és hogyan nyilvánul meg legközelebb Trócsányi.
Ám ha addig a nagy egészet nézzük: ha valóban a gyümölcs mutatja meg, ilyen is egy ember, olyan gyümölcsöskert ez, ahol kicsit talán túl sok a bumfordi magyar narancs. Sárga is, savanyú is, és sajna, úgy tűnik, nem kicsit kukacos. De a miénk, és ez ellen jelenleg nincs mit tenni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
